A Böszörményi út Királyhágó és Apor Vilmos tér közötti szakasza olyan, mintha a Pozsonyi útra bevezették volna a villamost: Bauhaus-házak, sok zöld, kedves kis üzletek, régi műhelyek, egymásra mosolygó gyalogosok. Ebbe a miliőbe tökéletesen illik a kerület és Buda egyik legnépszerűbb cukrászdája, a Rigó Jancsi. A pár négyzetméteres üzlethez kis kerthelyiség is tartozik, amit a téliesítésnek köszönhetően ilyenkor is használhatunk, egyébként pedig ahogy belépünk, szembejön a gyerekkorunk a mozaikpadlóval, a fehér köpenybe bújt pultosokkal és a kínálattal.
A jó értelemben vett retró kínálat önmagában nem lenne ok a sikerre, de tény, hogy – annak ellenére, hogy örülünk minden újhullámos, igényes cukrászdának, ahol újat mutatnak nekünk – fülig szalad a szánk minden alkalommal, ha belépünk a Rigó Jancsiba.
A helyzet ugyanis az, hogy egyre kevesebb az olyan cukrászda az országban, amihez üzem is tartozik, régebbi típusú süteményeket gyártanak, de ezt tisztességgel teszik, margarin, habporok és növényi alapú helyettesítők nélkül.
A legenda szerint a Böszörményi út 17/A alatt már 1927-ben is cukrászda volt – hogy Rigó Jancsi néven futott-e, az nem tisztázott, mindenesetre az első ismert fényképen, 1958-ban csak a cukrászda feliratot látjuk a kirakaton. A jelenlegi Rigó Jancsi története az 1980-as évek elején kezdődött, mikor Pollák Károly cukrászmester a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalattól kibérelte az üzletet, és elkezdte a mai Rigó Jancsi jogelődjét. 2017-ig vitte az üzletet – cukrászként és üzletvezetőként –, felesége pedig a pultban állt. Ma már lányuk, Bukovicsné Pollák Ágnes és férje, Bukovics István állnak a helyükön, de Ágnes hangsúlyozza, hogy nagyon nem szeretik a címkéket, ő úgy nőtt fel, hogy végigjárta szinte az összes pozíciót a Rigó Jancsiban, és ma is ott áll a pultban – nem főnök, hanem olyan valaki, aki összefogja a többiek munkáját.
Mint mondják, kevesebb, mint húsz alkalmazottjuk van, de van olyan, aki 35 éve készíti az édes és a sós süteményeket, például Hegyi Béla cukrász. Ágnes szerint a fiatalabb munkaerő általában egy-két év alatt továbbáll, de nemcsak a cukrászüzemben, hanem a pultban is van olyan kolléga, aki hosszú évek óta velük van. Szerintük ez a kulcsa annak, hogy ugyanazt a minőséget hozzák évtizedek óta – nem kell mindig betanítani az újakat, aki pedig hosszú ideje készíti ugyanazokat a süteményeket, hatalmas tapasztalattal fog rendelkezni, és akkor is tudja, hogyan korrigáljon, ha önhibáján kívül kell belenyúlni a megszokottba.
„A recepteken csak minimálisan változtattunk az elmúlt évtizedekben, de az alapanyag minősége változik. A liszteknek, mondjuk, régen sokkal magasabb sikértartalma volt, mint ma. De egy esős aratás előtti május, június is megváltoztatja a lisztet. Ilyenkor hiába ragaszkodunk a leírt recepthez, igazodni kell a megváltozott körülményekhez, és ezért jó, ha valaki pontosan tudja, hogy milyennek kell lennie a sós sütemény tésztájának vagy a vajas krémnek″
– mondja István.
A jól bejáratott recepteket a vásárlók sem engedik el könnyen. Istvánék időről időre megpróbálkoztak egy-egy újhullámosabb termékkel, de – mint mondja – a vendégkör nem igazán volt vevő az gasztroforradalom gyermekeire. „Csináltunk macaront egyidőben, de a végén mi kaptunk macaronmérgezést. A fagyival hasonló a helyzet: a sós karamell elfogy, de amúgy csak a klasszikus csoki, vanília és az ismertebb gyümölcsös fagyik mennek.″ Ennek persze sok oka lehet, de kicsit az van, hogy az emberek nagy része ha a Rigó Jancsira gondol, a házi krémes és a puncstorta jut eszébe, és mivel olyan kevés helyen kapunk belőle jó minőséget, ha már itt vagyunk, biztosan ezek közül fogunk választani.
És akkor ott vannak még a sósak is. A magyar gasztronómia egyik össznépi kedvence korra, nemre és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül a pogácsa – ehhez képest nem állunk olyan jól ezen a fronton. A mélyhűtött, gyorskelesztett, növényi zsiradékos, műsajtos verziókkal elárasztott Budapesten itt-ott bele lehet futni egypár jól sikerült darabba, de biztosan nem olyan mértékben, amire tényleg igény lenne.
A Rigó Jancsiban viszont van vagy 15-féle sós sütemény – pogácsa, stangli, hasé, rúd –, ami az esetek nagy többségében hibátlan, sőt!
Ágnes szerint nagy átlagban el lehet mondani, hogy a pogácsáknak nem nagyon van idejük kihűlni, átlagosan napi 50 kiló készül belőlük – az arányok érzékeltetésre: ez egy kezdő pékség napi kenyérmennyisége –, mert amint elfogy, már teszik is be az új adagot, így tulajdonképpen mindegy, hogy reggel fél 8-kor vagy délután 5-kor érkezünk, van esély a langyos pogácsára. „De ezt csak zárójelben mondom. Mert előfordul, hogy kitesszük a sósakat, jön egy nagy zuhé, ami miatt fél órára kiürül a bolt, és nem megy el a pogácsa. És akkor jön a komment a 1,5 órás pogácsára, hogy a múltkor meleg volt, most meg nem az″ – mondja mosolyogva Ágnes. Nyomás tehát van rajtuk ebből a szempontból is, hiszen a vendégek megszokták a minőséget, aki pedig először jön, az is prekoncepciókkal érkezik.
Nemcsak a kínálat, de az árak sem 2024-esek, sőt, maradjunk annyiban, hogy ezért a pénzért Budapesten utoljára a Covid előtt lehetett süteményeket enni. Az átlagos tortaszelet 700 Ft, a krémesek 5-600 Ft körül mozognak, de a kókuszgolyó, isler, linzer különítmény is 500 alatt van, 1000 Ft körül pedig csak a hozzáadott cukrot nem tartalmazó vagy a paleosütik vannak. István szerint úgy tudják ilyen alacsonyan tartani az árakat – anélkül, hogy engednének az alapanyagok minőségéből –, hogy pörgetik a termékeket. Mint mondja, ha elég jól fogy a süti, akkor lehet tartani a kedvező árakat is, egyfajta elleninflációként.
A Rigó Jancsi 35 éve hozza ugyanazt a szintet, István vagy Ági az esetek 90 százalékában bent vannak az üzletben, nyitástól zárásig, de hétvégén a három gyerekük közül is mindig van bent valaki, hol a pultban, hol az üzemben. Remélhetőleg ez még nagyon sokáig így lesz, és sokáig mehetünk hozzájuk egy könnyű házi krémesért, káposztás haséért vagy retró szendvicsért. Minden vendéglátóhelyen van hiba, így nyilván a Rigó Jancsiban is előfordul, az viszont egészen biztos, hogy a 35 éves rutinnak nyoma van a termékekben és a kiszolgálásban is. Az pedig, hogy a szolgálati közlemények bejelentésén túl nem használják a Facebookot, nem instáznak, és úgy általában az interneten sem kommunikálnak, mégis áll a sor egy szimpla szerda délután is, az nagyjából rá is mutat arra, hogy milyen a minőség, és hogy miért ők a Hegyvidék egyik kedvenc helye több mint három évtizede.
ELÉRHETŐSÉGEK
Rigó Jancsi Cukrászda
- 1126 Budapest, Böszörményi út 17/A
