A XVII. kerület, vagyis Rákosmente Budapest legnagyobb kerülete, a pesti oldalon fekszik. Ahogy haladunk kelet felé a kerületen belül, úgy kerülünk egyre közelebb a város széléhez. Az Erdős Renée Ház nemcsak a Rákosmente, de Budapest egyik legszebb, fővárosi védettség alatt álló háza, ahol a hányatott sorsú költő- és írónő 1927 és 1944 között élt a családja körében. A gyönyörű villa Rákoshegy villás, zöldövezeti részében található, ma helytörténeti múzeum, de található benne galéria is, a közelben fekvő Merzse-mocsár természetvédelmi terület élővilágát bemutató tárlat, és természetesen a névadóról sem feledkeztek el.
A ház
Az Erdős Renéeről elnevezett ház a főváros széle felé található, a XVII. kerületben, Rákosmente egyik csendes, zöldövezeti, kertes házas környékén. Kijutni ide nem 5 perc, viszont nagyon megéri: a 90-es évek eleje óta elsősorban helytörténeti múzeumként üzemelő ház és a kertje igazi különlegesség, ahol akár egy teljes napot is eltölthet az ember, annyira különleges hangulat jellemzi, és a falakon belül található múzeumi rész is nagyon izgalmas, érdekes. Az Örs vezér térről induló 67-es busz jár erre – a Szürkebegy utcánál kell leszállni, majd pár perc séta a célig –, vagy jöhetünk vonattal (a Keletiből), a Sülysápig közlekedő S60-assal, amiről Rákoshegy állomáson kell leszállni, és innen a séta is kevesebb, mint a busztól. Busszal az Örsről bő félóra, vonattal a Keletiből pedig alig 25 perc.
A környék nyaralóövezet volt a millennium idején, amikor a ház felépült, így az eredeti funkciója is ez volt, nyaraló, nem pedig lakóépület. Az eklektikus stílusú házat, melynek építtetőjéről és tervezőjéről nem sokat tudni, 1895-ben emelték, erről a bejárati ajtó fölötti dombormű emlékezik meg. A háromszintes, gyönyörű villa egy buja és vadregényes kert közepén áll, nagy lombú fák, bokrok veszik körbe, illetve szobrok a közeli és távoli múltból és pár régi sírkő egy már felszámolt helyi temetőből. Már kívülről szemlélve is varázslatosnak tűnik a hely, belépve pedig ez az érzés csak erősödik. A küszöböt átlépve a múltba érkezünk, de nem az elhanyagolt, pókhálós, hanem a míves-ízes múltba, mely nemcsak hogy eleven, de még az időutazáshoz is kedvet csinál az embernek. Valahogy teljesen logikusnak tűnik, hogy annak idején pont egy írónő és a családja éltek itt, a nyugalom zöldbe borult mesekastélyában és kertjében, közel húsz éven át.
A múzeum
Az Erdős Renée Ház belülről zegzugos, kissé labirintusszerű, olyan, mint egy barátságos kastély, ahol legszívesebben elveszne az ember – csak hát nem tud, mert ez a ház azért egy kimondottan átlátható labirintus. Már az eredeti, fából ácsolt lépcsősortól és korláttól is tátva marad a szánk, és akkor még nem láttunk semmit. Az Erdős Renée Ház múzeuma öt részből áll: a helytörténeti részleg mellett találjuk az egykori Néprajzi Emlékház gyűjteményét, de van a környékbeli természetvédelmi terület, a Merzse-mocsár élővilágát bemutató tárlat is, meg van egy időszaki kiállítások útján a helyi művészeket bemutató galéria, és végül, de nem utolsósorban a névadó itt töltött éveiről szóló kiállítás is várja a látogatókat.
A főváros keleti felén fekvő Rákosmente Budapest legnagyobb, de nem legnépesebb kerülete, ami több, egymástól egészen elütő településrészből áll, melyek 1950. január 1-jén egyesültek, és az így kialakult nagy tömböt ekkor csatolták a fővároshoz. Rákosmente, vagyis a XVII. kerület négy nagyközség összevonásából jött létre: Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget. Az Erdős Renée Házban található helytörténeti tárlat ezek, valamint egyesülésük történetét meséli el, de kitér arra az időszakra is, amikor már mint kerület fejlődött és sokasodott, a főváros részeként.
A XVII. kerületben több természetvédelmi terület is található. Eleve érinti Rákosmentét a kerület névadója, a Rákos-patak. Aztán ott van a Keresztúri-erdő, az északi, XVI. kerületi hátárán a Naplás-tó és végül meg elsősorban a Merzse-mocsár, melynek sokszínű élővilágát mutatja be az Erdős Renée Ház dioráma-kiállítása. Szintén a földszinten található az egykori – 1970 és 1978 között működött – Néprajzi Emlékház anyagának töredékére épülő néprajzi szobarészlet, ahol az itt élő német, szlovák és magyar lakosság viszonylag harmonikus együttélésének emléktárgyait tekinthetjük meg: régi bútorokat, konyhai használati tárgyakat, ruhadarabokat, sőt még egy szekeret is. A néprajzi kiállítás a Metszetek Rákosmente néprajzából címet viseli, és egészen pontosan egy berendezett szlovák konyha, egy német szoba és egy padlás "metszet" képezi a részét. A két emeletet is elfoglaló galéria – ahol időszaki kiállítások keretében helyi művészek, művészeti egyesületek és gyűjtők mutatkoznak be – második szintjén találjuk az Erdős Renée itt töltött évtizedeiről szóló kiállítást is.
Az írónő
Erdős Renée 1927-ben vette meg a házat és költözött be a családjával. Második alkotói korszaka köthető ide, amikor már nem verseket írt, hanem regényeket. A kirobbanó ifjú tehetségnek számító költőnő – akinek munkásságáról Ady is elismerően nyilatkozott – pályája egy szerelmi liezon miatt tört meg, pedig kezdetben olyan támogatója akadt, mint a tiszaeszlári per védőügyvédje, Eötvös Károly, és olyan barátai, mint Molnár Ferenc. A nagy nőfaló Bródy Sándor csábította el az ifjú költőnőt, akivel szenvedélyes szeretői viszonyt ápoltak, egészen addig, amíg Erdős Renéenek elege nem lett a csapodár és egyébként családos férfiból, és szakított vele. Bródy kifejezetten nehezen viselte, hogy dobták, bánatában öngyilkosságot kísérelt meg – sikertelenül.
A befolyásos és hatalommal bíró Bródynak és körének köszönhetően ezt követően nem jelenhetett meg valamirevaló lapban Erdős Renée-vers, aki egy időre külföldre költözött, és bár a 20-as években visszatért az országba, a költészetével többé már nem sikerült visszatérnie a hazai irodalmi életbe. Persze prózát, regényt írt már korábban is, de 1920 előtt a fő csapásirány még a költészet volt. Már arra is jellemző volt a szexualitás nyílt ábrázolása, ami még egy férfitől is szokatlan volt akkoriban, nemhogy egy nőtől, sokan támadták, kritizálták is emiatt.
Amíg költészetét valamennyire befogadta utólag az irodalmi kánon, beszélnek róla és elismerik, a regényei – melyek közül több az Erdős Renée Ház falai közt született – eléggé megosztják az irodalmárokat. Elsősorban a nagyon erősen szecessziós, túlfűtött stílusát kritizálják, mely annyira túlburjánzóvá teszi regényei szövegét, hogy egyiket-másikat nehéz is olvasni. Pedig a háború előtt és alatt is óriási népszerűség övezte az írónő munkásságát, még 1944–45-ben is keresték a könyveit, ami veszélyekkel járt Erdős Renée zsidó származása miatt. Ennek ellenére egy kiló zsírért hozzá lehetett jutni egy-egy példányhoz a legínségesebb időkben is.
Erdős Renée 1926-ban Rómában ment férjhez Erdős Artúrhoz, majd egy évvel később költöztek be a XVII. kerületi házba – ami akkor még nem volt XVII. kerületi ház. Ő volt az első magyar írónő, aki alkotói munkásságából meg tudott élni. A háború kitörésekor egyre fogyott körülötte a levegő a már említett származása miatt. 1944-ben a hatalom elkobozta a házát, ő pedig bujkálni kényszerült, hogy megússza a haláltábort. Utolsó évei csendes nélkülözésben teltek a Lövölde téren, itt hunyt el 1956-ban szívbetegségben. A róla elnevezett ház róla szóló részében egykori bútorai, használati tárgyai, jegyzetei és könyveinek eredeti példányai láthatók, valamint korabeli fotók és újságkivágások. 2006-ban emléktáblát helyeztek el a XVII. kerületi ház falán.
