A Mester utcában és környékén fogalomnak számító I Love Gelato tulajdonosa pizzát régóta csinál, de tavaly ősszel nyitott éttermében az olasz konyha legjavát is kóstolhatjuk. Az Impasto Ristorantéban jártunk.
Renato Barilét nem kell bemutatni sem a budapesti fagyirajongóknak, sem a Mester utca környékén lakóknak, dolgozóknak. Az I Love Gelato félig olasz, félig magyar tulajdonosa 2015-ben, majdnem 10 éve nyitotta meg fagyizóját, azzal a céllal, hogy igazi olasz fagylaltot áruljon a környéken. Nem hiába ment Olaszországba kitanulni a fagylaltkészítés csínját-bínját, a fagyizó instant siker lett – de azért azt ő is látta, hogy bármennyire pörög is a jeges desszert tavasztól őszig, egész évre kevés lesz. Hogy a vendégeket télen is biztosan be tudja csábítani, 2017 óta pizzát is készít – ennek a technikáját szintén egy olasz kurzuson tanulta meg.
A nápolyipizza-őrület 2017-ben éppen csak elindult, de Renato egyébként is inkább a római tepsis pizzával startolt. Mint mondja, akkor a környék még nem volt megérve az azóta népszerű ropogós-kovászos pizzafajtára, így a következő kanyar a freestyle trattoria pizza lett egy kis canottobeütéssel. Mint mondja, Olaszországban kis túlzással minden városban másmilyen pizzát készítenek, így aztán belefér a váltás itt is.
A fagyizóban kialakított pizzasarok jól teljesített, bár Renato szerint a romantikustól azért messze állt, a vendégek viszont folyton rágták a fülét, hogy készítsen tésztát és más olasz ételeket is. Végül hosszas tervezgetés után tavaly augusztusban megnyitotta az Impasto Ristorantét.
Az Impasto miatt az I Love Gelato is arrébb költözött pár házzal, de mivel az eredeti helyszínről látni az újat, ez nem okozott nagyobb fennakadást. A tavalyi szezonban még egy helyiségben volt az étterem és a fagyizó, de mivel a szemben lévő iskolások gyakran lepték el 4 óra után a törzshelyüket, az idei szezontól a fagyizó átkerült a szomszéd üzletbe, hogy mindenki békében tudjon enni és fagyizni is.
Renato azt mondja, a fagyira és a pizzára még vállalkozott, de szakácsnak nem képezte át magát, ezt már a profikra bízta. Jelenleg 9 fő van a csapatban, a főnök szerint pedig nagyon sok munkájuk van abban, hogy gördülékeny volt a helyszínváltás és az étteremnyitás is. Tervek pedig bőven vannak a jövőre nézve is: Renato szeretné, hogyha lenne egy kis kamrapolc, ahol a konyhán készült grissiniket, pestókat, szószokat, esetleg délolasz, helyben csapolt olívaolajat lehetne majd kapni.
Az étlapon a pizzák mellé tészták, levesek és úgynevezett secondi piattik, magyarul főételek kerültek, de vannak desszertek is. Az ételek nem tájjellegűek, az előételek között például megtalálható az északi vitello tonnato, míg a főételek között a déli pármai padlizsán is, a tészták között pedig Róma legismertebb pastái sorakoznak, szóval végigehetjük egész Olaszországot. Renato szerint még így is van egy kis ellenállás egyes ételekkel szemben, a pizza és a pasta örök favorit, de Milánó híres lyukas csontját, az osso buccót már kevesebben kérik, akárcsak Róma ikonikus saltimboccáját – pedig a legtöbb hellyel ellentétben itt tényleg borjúból készül, nem szűzből. Renato ugyanakkor úgy van vele, szépen lassan kell haladni, ha van egy törzsközönség, aki bízik bennük, előbb-utóbb a komfortzónájukból is kilépnek, és megkóstolnak kevésbé ismert fogásokat is.
A pizzát és a tésztát mi sem tudtuk kihagyni, különösen, mert minden helyben készül, nemcsak a pizzatészta, de a tészták, a gnocchi, a szószok, a pestók és a desszertek is. A házi jelleg miatt különösen ki voltunk hegyezve a gnocchira, a paradicsomos-bivalymozzarellásat választottuk az egyszerűség nevében. A gnocchi amúgy sem egy könnyű darab – bár itt kifejezetten könnyed házi krumpligombócokat kapunk –, az Impastóban megfejelik azzal, hogy pizzatányéron érkezik. Ez így már simán egy kétemberes szénhidrátbomba lesz, a mozzarellás-paradicsomos szósz ugyanis nagyon jól megy a levegős szélű pizzához is.
A pizzák között vannak teljesen tradicionálisak, mi egy kicsit extrábbal próbálkoztunk, fehér alappal, lazaccal, kaporral, céklazselével és cukkiniszalagokkal. A tésztához különösen jól passzolt ez a típusú feltét – a vékony tésztás, de magasabb, levegősebb szél a canotta és a trattoria stílus szerelemgyereke –, a skandinávos kanyar.
A lasagne sem mindennapi, a 20 réteg vékony tészta között ugyanannyi raguréteg egy mély edényben megsütve, majd kiborítva, reszelt parmezánnal egybesütve egyszerre szaftos és roppanós élmény. A rizottóból a hagyományos, krémes sáfrányosat kóstoltuk, rozé kacsamellel és gránátalmával, még egy kicsit hűvösebb időjárásra hangolva.
Desszertügyben megnéztük a szomszédos helyiségben újranyílt I Love Gelatót, ahol szintén vannak újítások: a megszokott nyitott tárolók helyett zárt badellákban van az olasz fagyi – ez a tárolási mód sokkal jobb a fagyinak, ugyanis nem éri a nap, és kevéssé is olvad ki, nem jegesedik annyira.
Az I Love Gelatóval kiegészült Impasto egy nagyon kellemes olaszos pont szerethető, házias ízekkel, figyelemmel készült tésztákkal és gondosan kikísérletezett pizzareceptekkel, ahol haladó és kezdő olaszkonyha-rajongók is megtalálják a számításaikat.
ELÉRHETŐSÉGEK
Impasto Ristorante
