Bár Százhalombatta inkább ipari múltjáról ismert, Érdet pedig az ország legnagyobb falujának csúfolják, a két település határában három ritkaságszámba menő érdekességet is összeköthetünk egy rövid sétával. Bár nem állítjuk, hogy az ipari övezeten áthaladó odaút lesz a legfelemelőbb élmény, kétségtelen előny, hogy minitúránk kezdőpontját vonattal, sárga busszal és autóval is nagyon egyszerűen megközelíthetjük. Ráadásul a túra a legkisebbek számára is remek időtöltés lehet, nem kell rá egy egész nap, akár egy hétköznap délutánja is elegendő lehet.
A sárga busz megállójától néhány percnyi sétára találjuk a százhalombattai Régészeti Parkot. Egyelőre haladjunk el mellette egy kis földúton, a Szent István útján, néhány méterre a saroktól meg is találjuk a Bálint család kertjének bejáratát, ahol már messziről sárgállanak a nárciszok. A fél hektár méretű területet egyetlen család műveli, többféle virágot termesztenek, lesz tulipán és bazsarózsa is, ám ezeket majd csak előre szedett csokorban vásárolhatjuk meg.
Most viszont április közepéig a nárciszoké a főszerep, hosszú, tömött sorokban, a sárga különböző árnyalataiban várnak minket a frissen nyíló virágok, amelyek közül 50 Ft/szál áron magunk is szedhetünk csokrot a nyitvatartási időben, hétköznap 9–13 és 14–18 óra között, hétvégente pedig 9–19 óra között. Mondanunk sem kell, milyen csodás érzés a szürke téli időszak után sétálni a virágözönben. Vigyázzunk, hogy ne tapossuk le a csodás növényeket!
A közelben lévő Régészeti Park csak április 1-jén nyit, a nyitvatartásról érdemes látogatás előtt a honlapon tájékozódni. Mi most csak kívülről tudtunk bekukucskálni, ám így is érdekes információkkal lettünk gazdagabbak. Százhalombatta környéke már a korai bronzkorban lakott volt, a város elnevezésének első fele pedig arra a mintegy 90 darab vaskori, 2700 éves halomsírra utal, amelyek egy részét a Régészeti Park területén találjuk. Egy fagerendás sírkamrát audiovizuális eszközök segítségével is megismerhetünk, de bronz- és vaskori falut, kemencét is megnézhetünk itt. Ha tehát van bennünk némi érdeklődés a történelem iránt, érdemes a túrát inkább április elejére időzíteni, és kalandozni egyet a Régészeti Parkban is.
Ám akkor sem maradunk látnivaló nélkül, ha mostanában indulunk el virágszedés után sétálni a környéken. Mi a Százlábú tanösvényt ajánljuk, ami egyből a Régészeti Park mellől indul. A kb. másfél kilométer hosszú, mindössze 6 állomásos útvonalon alig van szintemelkedés, mászni, kapaszkodni mindenesetre biztosan nem kell, így kisgyerekkel és nagymamával is tökéletes program. A halomsírok közül nem egy magánterületen, gyümölcsösben van. A tanösvény ezek mellett is elhalad, de a bronzkori földvár és az ehhez kapcsolódó vaskori sánc maradványait is felfedezhetjük. A körülöttünk lévő természetet is érdemes figyelemmel kísérni, hiszen több védett fajnak és egyedülálló növényritkaságnak ad otthont a környék.
A legnagyobb meglepetés azonban a túra végén vár minket, ahol meredek part szakad a Dunába. 60 méter magasból szemlélhetjük a folyót, ami délutáni ottjártunkkor olyan ragyogó kék színben pompázott, amilyet sosem láttunk még Budapesten és környékén. A Dunakanyar is eszünkbe juthat a körülbelül egy kilométer hosszú érdi magaspartról, ami nem löszfal, agyagból, homokból és márgából álló, szabad szemmel is jól látható rétegei az egykor itt hullámzott tenger helyén kiédesült Pannon-tó üledékéből képződtek.
A látvány nem csak a Duna felé csodás, érdemes az egykori százhalombattai téglagyár felé is elnézni, ami szintén szépen látszik a magaslatról. A környéken egyébként több kilátóhelyet is találunk, képeink egy kicsit távolabb, az Érdi magaspart kilátópontnál készültek. Igazi meglepetés a városi kiruccanás végén a csodás látvány, ami az elkövetkező hetekben a beköszöntő tavasz miatt fokozatosan egyre zöldebb és még szebb lesz majd. Egy kellemes délutáni séta után pedig felfrissülve térhetünk majd haza innen.
