Akik nélkül Budapest biztosan másképp festene – Dreher Antal

Inasévek

Sokat elárul az 1810-ben Bécsben született Dreher Antal korabeli tekintélyéről, hogy már egy évvel a halálát követően megjelent róla egy szép, díszes könyv gót betűkkel, sok képpel és illusztrációval, német nyelven, ami az életével és a munkásságával, valamint személye jelentőségével foglalkozott. Az Anton Dreherként született idősebb Dreher Antal 1863-ban hunyt el, egy évvel azt követően, hogy a Budapest-Kőbányai Sörgyárat megvette, amit aztán a fia, ifjabb Dreher Antal fejlesztett tovább és emelt a csúcsra, az apja által lefektetett alapokra építkezve.

Dreher Antal sváb sörfőző családba született, apja Németföldről, Baden-Württemberg tartományból érkezett Bécsbe az 1770-es években, gyakorlatilag nincstelenül, hogy szerencsét próbáljon. A századforduló táján vesztette el első feleségét, az akkor már idős férfi pedig újranősült – ebből a második frigyből született a későbbi sörgyáros, Antal, vagy ahogy anyakönyvezték, Anton. A talpraesett és rendkívül céltudatos fiú mindenképpen az apja nyomdokaiba akart lépni, ezért nyakába vette a világot, hogy idegen főzdékben sajátítsa el a szakma csínját-bínját (mármint azt, amit az apjától nem tudott megtanulni).

Előbb Simmeringbe ment, majd Prága, Drezda és Weimar volt az útvonal, végül München felé vette az irányt, ahol társául szegődött a Spaten Sörgyár tulajdonosának fia, Gabriel Sedlmayr. Együtt kalandoztak előbb Németországban, majd pedig Angliában és Skóciában. Dreher Antal ebben az időszakban mondott le a művészi ambícióiról, amiket addig táplált magában, és inkább az üzlet mellett kötelezte el magát, ám a művészeteket sem engedte el – amint anyagi helyzete engedte, mecénáskodott. Tanulmányútja során Dreher a sörgyártás minden szintjén kipróbálta magát, még a legalantasabb segédmunkát is elvállalta, ami később a saját gyára munkaszervezési gyakorlatán, valamint a dolgozókhoz való viszonyán is meglátszott.

Megszületik a sörkirály

Az 1830-as évek első felében tért vissza a tapasztalatszerzésből azzal a feltett szándékkal, hogy a régóta a családja kezében lévő, de az apja halála után alaposan lecsúszott klein-schwechati sörfőzdét átvegye. Ám ehhez akkor még nem rendelkezett megfelelő mennyiségű anyagiakkal, a családtagjai pedig nem adtak neki kölcsön. Így végül csak 1836-ban tudta bérbe venni a főzdét, ami egy év múlva már egy kimondottan jól muzsikáló biznisz volt, így még egy évvel később, 1838-ban már meg is tudta venni. 1840 körül bevezette az ún. alsó erjesztésű sörtechnológiát, és kifejlesztett egy új sörtípust, a lagert, ami idővel hatalmassá tette a nevét, egyenesen a sörkirálynak nevezték széles körben Dreher Antalt.

Egy komolyabb betegség miatt Dreher Antal pár évre a háttérbe vonult, de ez az időszak sem múlt el pozitív változás nélkül, bár ez inkább magánéleti szempontból volt üdvös: ekkor ismerte meg második feleségét (az első fiatalon és utód nélkül meghalt), az ifjabb Dreher Antal későbbi édesanyját, akivel 1848-ban kötött házasságot, egy évvel később pedig már meg is született a fiuk. A tanulmányutakat később is be-beiktató Dreher Antal üzeme közben egyre nagyobbá vált, és már Európa más tájairól is a csodájára jártak. Szép sorban beérte versenytársait, jó párat meg is előzött. 1861-ben még maga Ferenc József is meglátogatta a sörfőzdét, Dreher Antal pedig komoly állami kitüntetésben részesült egy évvel ezt követően.

Steinbruch, azaz Kőbánya meghódítása

A Monarchián belül terjeszkedő Dreher Antal az 1850-es évek végén jutott el Pestre. Magyarországon már korábban is járt, bár akkor még csak szanatóriumban, a köszvényessége miatt. 1859-ben jelentős méretű földet vásárolt a Pest melletti Steinbruchban, ami Kőbánya akkori, német neve volt. A földjei szomszédságában állt a Perlmutter Jakab-féle Kőbányai Sörgyár, amiben Dreher Antal fantáziát látott, így megvásárolta azt is – ezzel pedig kezdetét vette az addig kevésbé jelentős kőbányai sörfőzés dicsőséges időszaka.

Dreher irányítása mellett hatalmas fejlesztés indult meg Kőbányán, hogy a gyárat az akkori technológiai színvonalra emeljék, és így a termelés minősége meg mennyisége is sokat javuljon. Ez pedig végső soron hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország, Pest, azon belül pedig Kőbánya is felkerüljön a nagy európai sörtérképre a többi fontos tényező közé. A Dreher cég tulajdonosa, idősebb Dreher Antal a dicsőséget azonban már nem érte meg. Mindössze 53 évesen, egy színházi előadást követően – már otthon – rosszul lett, és pár órával később elhunyt.

Az idősebb Dreher Antal által lefektetett alapokat a fia, az ifjabb Antal nemcsak megerősítette, hanem tovább építette: irányítása alatt a kőbányai Magyarország első számú sörgyára lett. A család az ő ideje alatt fonta szorosabbra a kapcsolatot az országgal a gyáron túl is: megvásárolták a martonvásári Brunszvik-kastélyt, Dreher Antal pedig még egy versenyistállót is fenntartott. Legkisebb fia, Jenő vitte tovább az üzletet és fejlesztette hatalmas konszernné a kőbányai gyárat. A jólétnek a kommunista hatalomátvétel vetett véget: a gyárat 1948-ban államosították és feldarabolták. Dreher Jenő pedig egy évvel később agyvérzésben elhunyt. Ezzel a család neve évtizedekre (a rendszerváltásig) a felejtés homályába merült.

(Borítókép: részlet Josef Kriehuber Dreher Antalt ábrázoló, 1863-as litográfiájából, forrás: Dreher Söripari Emléktár)