Igaz, Martonvásár már Fejér megyében van, de még bőven a budapesti agglomeráció határán belül járunk. Óránként jár ide a Z30-as zónázó vonat, melynek ez a végállomása, és mindössze 30 perc alatt itt van a Déli pályaudvarról. Az M7-es autópályán is megtehető ennyi idő alatt a 20 kilométeres távolság a belvárosból, és a Balaton felé vagy onnan hazatérve is egyszerűen útba ejthető a bő 5000 fős település, melynek éke a Brunszvik-kastély – de tartsuk szem előtt, hogy minden tartozékával, látnivalójával együtt kényelmes, ráérős tempóban körülbelül félnapos program „bevenni”.
Szokás a magyar Beethoven-kultusz fellegváraként aposztrofálni a fehér falú, csúcsíves ablakokkal csipkézett kastélyt, a világhírű zeneszerző ugyanis többször is megfordult itt, és jó kapcsolatot ápolt a birtokot négy generáción át gyarapító Brunszvik családdal. Ennek a romantikus szenvedélyeket sem nélkülöző kötődésnek a részleteibe a kastélyban működő Beethoven Emlékmúzeumban kukkanthatunk bele, de a kultuszt már 60 éve ápolják a kastélykert szigetén nyaranta megrendezett szabadtéri Beethoven-estek is.
A kastély kertje hazánk egyik legszebb angolkertje, ahogy a kastély neogótikus stílusa is angolos.
„Körülöttem minden Angliára emlékeztetett, olyannyira, hogy szinte Angliába képzeltem magamat"
– írta 1815-ben Richard Bright angol orvos a Brunszvik-kastélyról. Egyes sarkai bizonyos nézőpontokból kicsit valóban a Downton Abbey-életérzést juttatják eszünkbe, de a kastély azért jóval kisebb.
A birtokot Mária Terézia óta birtokolta a Brunszvik család. Első tulajdonosa, Brunszvik Antal hívott telepeseket a török alatt elnéptelenedett faluba, ő építtette a kastély mellett ma is látható templomot. Fia, ifj. Antal egy földszintes barokk épületet emelt otthonként feleségével, Seeberg Annával, akinek a Beethovennel való kapcsolat is köszönhető. Négy gyermekük született, a birtok fénykora a fiúgyermekhez, Brunszvik Ferenchez kötődik: ő is alakított még a kastély küllemén 1784 és 1785 között, Tallherr József udvari építész tervei alapján, a templom felőli szárnyban kialakítva a női részt. Beethoven ebben az állapotában láthatta a kastélyt ittjártakor, 1800 és 1808 között.
Ferenc nővére, Brunszvik Teréz világhírű óvodaalapító lett, Jozefint pedig Beethoven titkos szerelmeként, leveleinek „Halhatatlan kedveseként” tartjuk számon. Karolina testvérüknek a lánya, Teleki Blanka Teréz nagynénjéhez méltóan a pedagógiában elévülhetetlen érdemeket szerzett asszony, a magyar nőnevelés egyik úttörője lett: 1846-ban ő hozta létre az első komolyan vehető leányiskolát Magyarországon, és a szabadságharc után még börtönbe is került.
A Beethoven-kapcsolat
A mama, Seeberg Anna nagy rajongója volt Beethovennek, még Bécsbe is elutazott, hogy rábírja a tanítástól amúgy ódzkodó zeneszerzőt, hogy Terézt és Jozefint két hétig zongorázni tanítsa. A komponista a lányok révén ismerkedett meg a báttyal, Ferenccel, aki aztán fő támogatója és haláláig jó barátja lett, budai fellépést és egyéb színházi munkákat intézett neki. Ferenc kitűnően csellózott, míg Seeberg Anna zongorán kísérte – gyakran zenélgettek együtt a kastélyban. Beethoven Martonvásáron fejezte be az Appassionata szonátát, amit Brunszvik Ferencnek ajánlott.
Beethoven az óvodaalapító, elhivatott Terézzel intellektuális kapcsolatot ápolt és levelezett (neki ajánlotta az Op. 78 Fisz-dúr szonátát), míg Jozefin felé egészen más érzelmekkel közelített. A rangbéli különbség miatt házasság szóba sem jöhetett, de plátói kapcsolatuk Jozefin Joseph Deym gróffal 1800-ban kötött házassága ellenére, megözvegyülése, majd újraházasodása után is fennmaradt, Bécsben rendszeresen ejtettek meg találkozókat. A dátumozás nélküli, rejtélyes, a „Halhatatlan kedveshez” címzett levelek a kutatók szerint Jozefinhez íródtak – a ceruzával írt üzeneteket 1827-ben, a komponista halála után találták meg.
2020-ban ünnepeltük Beethoven 250. születésnapját, ebben az évben újult meg a kastély kiállítása is, ami a Brunszvik család és a zeneszerző kapcsolatát dolgozza fel. Új és mai korra szabott kiállításról van tehát szó, rengeteg az interaktív elem, sok zenét lehet hallgatni, korabeli alakokkal szelfizni, és Beethoven egyéb nőügyeit is megismerhetjük. A kiállított műtárgyak közül kiemelkedik a Brunszvik család levelezése, Brunszvik Teréz naplója, Beethoven medalionba zárt hajszála, a Brunszvik család 1829-es, Streicher márkájú, felújított zongorája, melyen még Liszt Ferenc is játszott 1846-ban.
Az épület többi részében irodák működnek, ezek nem látogathatók. A tulajdonos az MTA Agrártudományi Kutatóközpontja (Agroverzum), a menzájuknak az egykori istálló ad otthont, a másik épületben pedig egy nagyon izgalmas, interaktív tárlatot alakítottak ki az agrárgazdaság látszólag száraz és uncsi tudnivalóiról, érdemes megnézni ezt is! (A jegyek nem tartalmazzák a Brunszvik Teréz emlékére alapított Óvodamúzeumba való belépést, de az közvetlenül a kastéllyal szemben található, a programba beiktatható.)
Brunszvik Ferenc csak 1822 után modernizálta a kastélyt, klasszicista stílusban átépíttette és egy emelettel megtoldotta. Angolos neogót külsejét viszont már akkor kapta, amikor 1875 táján Ferenc fia, Géza átalakíttatta az épületet. A 19. század végén nehéz anyagi helyzetbe került Brunszvik család 4 generáció után kénytelen volt megválni a birtoktól: előbb Habsburg József főherceg, majd Dreher Antal sörgyáros vásárolta meg, az államosítás után lett a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetéé.
Pusztából angolkert
Az angolkert (vagy tájképi kert) ismérve, hogy a barokk franciakertekkel ellentétben nem a túlszabályozott, mesterséges jellegre törekszik, hanem inkább arra, hogy a kert a tájba illeszkedjen, a természet részeként hasson kanyargós ösvényeivel, tágas pázsitjával, festői facsoportjaival.
„Amikor Brunszvik nagyapám Martonvásárt átvette, csak vízzel borított pusztát talált ott. Nyolcezer hold száraz területen egyetlen ház, néhány pásztorviskó és egy fa állott” – írta Brunszvik Teréz naplójában.
A 7500 holdas, elmocsarasodott, fátlan területet már az első tulajdonos, Brunszvik Antal is kezelésbe vette, gyümölcsfákat, füzeket és hársakat telepített, kijelölte a tó helyét. Fia, ifj. Antal folytatta a munkát gesztenyefákkal, tölgyesekkel, halála után Seeberg Anna igazgatta egyedül a formálódó angolkertet. Lánya, Teréz „hársfakörönd-köztársaság”-ot telepített, minden fa egy-egy tag, közülük egy Beethoven nevét viselte, és egy példány még ma is látható a kastély mögött. Bátyja, Ferenc platánokat, sokféle kőrist, japánakácot, csörgőfát, égert ültetett a parkban, és a tervezés során a Városligetet is jegyző Christian Heinrich Nebbien német kertépítő segítségét is igénybe vette.
Az őshonos fajok mellett számos egzotikusat is telepítettek, ezüstfenyőt, oregoni hamisciprust, kínai mamutfenyőt, tulipánfát, fekete diót. Ma is áll pár, az 1800-as évek elejéről származó famatuzsálem; a növényismereti, kultúrtörténeti információkat jól adagolja a parkban kialakított tanösvény, amely a Szent László-patak által táplált szigetre is elvezet, ahol a szabadtéri színpad található, valamint Beethoven kedvenc helyét is megcsodálhatjuk. Itt áll a park egyik büszkesége, az 1800-as évek elejéről származó, 5 méteres törzsű amerikai mocsárciprus különleges léggyökereivel.
A parkba 1000 Ft-ért válthatunk jegyet – az árakról bővebb infó itt –, ha csak sétálnánk, nézelődnénk, messziről gyönyörködnénk a kastély látványában. Mi előbb a parkot jártuk be – az Agroverzum munkatársa éppen egy vezetett sétát tartott a történetéről, ha ilyet el tudunk csípni, ragadjuk meg az alkalmat! –, majd a múzeumok bejárása előtt megszakítottuk a látogatást egy ebéddel a kastély melletti Postakocsi étteremben. Ez szintén egy gazdag múltra visszatekintő pontja Martonvásárnak, 1768-ban épült, és azóta vendéglátóhelyként működik. Pár éve felújításon is átesett, magyaros-olasz konyhát visz, és életem egyik legjobb ravioliját ettem itt. A pizza sem volt rossz, a sajttorta profi alkotás volt – ha Martonvásárra jövünk, lesz tehát hol ebédelni, és kinti, benti kultúrprogram is akad bőven.
