We Love Budapest: Brandinggel, arculattervezéssel és stratégiai tervezéssel is foglalkoztok. Milyen lépései vannak a folyamatnak, ameddig egy brand vagy arculat megszületik? 

Baráth Dávid: Általában azzal keres meg bennünket az ügyfél, hogy szeretne egy új arculatot, vagy megújítaná a meglévő megjelenését. Ezt egy hosszú beszélgetés követi, amelynek során igyekszünk minél jobban megismerni őt, az igényeit, a jövőképét. A branding egyfajta coachingfolyamat, mert gyakran úgy érkezik az ügyfél, hogy szeretne egy új logót, arculatot, és a velünk való beszélgetések döbbentik rá, hogy például a mikrovállalkozása időközben már közepes méretű cég lett, de ezt a növekedést nem követte a vizuális megjelenése. 

Osvárt Judit: Az első találkozást követően, ha megvan a kölcsönös bizalom és érdeklődés, szerződést kötünk, és nekilátunk a munkának. Minden feladat más, és úgy látjuk, hogy egyre többször kérnek tőlünk komplex megközelítést – a nemrég nyílt Bocca Gourmet Stories gourmet-üzlet esetében például rengeteg beszélgetés, a termékkínálat, jövőkép, szolgáltatások, versenytársak felkutatása és megismerése, illetve sok-sok más kutatási fázis után mi adtuk az üzlet nevét, mi terveztük a vizuális arculatot, a logótól a portálon át a csomagolóanyagokig, de erőteljesen meghatároztuk az üzlet enteriőrjének, belsőépítészetének világát is, és a PR-t, a kommunikációt is felügyeljük. 

WLB: Branding tekintetében nagyon sokféle ügyféllel dolgoztatok együtt. Mennyire követel másféle munkát, mondjuk, egy luxusétterem, egy burgerező vagy egy művész? Másképp épül fel maga a kreatív folyamat?

B. D.: A mi megközelítésünk mindig azonos, csak annyi a különbség, hogy vannak témák, amikben jobban képben vagyunk, amely területeken sűrűbben dolgozunk. A vendéglátóipar, a gasztronómia és az ingatlanfejlesztés az a három terület, ahol a leginkább aktívak vagyunk, így például ha pénzügyi vagy jogi vállalkozásoknak dolgozunk, ami egyébként szintén egyre gyakoribb, akkor kicsit több időt szánunk a kutatásokra, a háttérmunkára. Nagyon más például egy olyan nemzetközi márkának dolgozni, mint a Four Seasons (ahol a Kollázs étterem brandingjén dolgoztunk) vagy a Hilton (itt a Láng brandet alkottuk meg), és megint más egy gyorsétterem (például a REBEL vagy a Blue Agori) brandingje, amiből akár franchise-láncot szeretnének létrehozni. 

WLB: Melyek azok a munkáitok, amik valamilyen szempontból különlegesek, mérföldkövek voltak számotokra, amikből különösen sokat tanultatok? Volt-e olyan, ami különösen hosszú vagy rövid ideig tartott? Vannak-e felhasználatlan ötleteitek, amiket szívesen adnátok valakinek? 

B. D.: Az első nagy mérföldkő a Villa Budapest volt számunkra. Ez egy ingatlanfejlesztési projekt volt, mely végül sajnos nem valósult meg, és melynek fejlesztésén olyan világsztárokkal dolgozhattunk együtt éveken keresztül, mint Tadao Ando vagy Ron Arad építészek és Ilse Crawford belsőépítész. A branding tekintetében a londoni Construct London ügynökséggel dolgoztunk, mi voltunk a helyi partnerük, meghosszabbított karjuk – egyrészt hatalmas elismerés volt, hogy ezen a szinten jegyzik a munkánkat, és egyenrangúan dolgozhattunk velük, másrészt rengeteget tanultunk arról, hogyan kell egy ilyen projektet megközelíteni, átgondolni.

Szintén mérföldkő volt a Villa Bagatelle megnyitása 2010-ben. Ez akkor még hármas funkcióval rendelkezett: pékség, bisztró és lakberendezési üzlet működött benne, és már akkor is komplex kihívást jelentett a brandingje. Azóta a vállalkozás nagyot bővült, az egységek mögötti cég is átalakult, ezáltal letisztításra került a brandportfólió, átfogó rebranding készült. Ugyanilyen nagy élmény volt például a Four Seasons központjával és a helyi csapattal együtt dolgozni a budapesti Kollázs étterem megnyitásán, vagy az, hogy a világ egyik legfontosabb papírgyártója, a Fedrigoni engem kért fel, hogy a régióból egyedüliként szerepeljek egy művészeti kiadványában. 

WLB: Fontosak nektek a művészeti projektek, mivel ezek több szabadságot adnak a kreativitásnak. Van ezek közül kedvencetek?

B. D.: Egyértelműen a Budapest Graphic Guide grafikai sorozat az egyik kedvencünk, amit még 2009-ben alkottunk meg eredetileg egy, Budapestet a nemzetközi kreatívszakma számára bemutató, Londonban megjelent album számára. Mivel az illusztrációk nagyon népszerűek lettek, az anyag később kiállításra is került. Szintén nagy öröm a népszerű tetoválóművésszel, Bercsényi Balázzsal közös munka. Vele közel egy évtizede dolgozunk, először arculatot alkottunk neki, aztán egy divatmárkát, most pedig egy új arculaton dolgozunk, és egy olyan komplex művészeti projektet fejlesztünk vele, ami reményeink szerint nemcsak itthon, de világszinten is szerethető lesz.

WLB: 2006 óta működik a stúdió, vannak olyan cégek, melyekkel már nagyon régóta dolgoztok együtt. Hogyan lehet úgy pozicionálni egy brandet, hogy „szépen öregedjen”? Fontos ez egyáltalán? 

B. D.: Számunkra nagyon fontos, hogy a megoldásaink időtállóak és egyediek legyenek. Ez nem jelenti azt, hogy nincs néha szükség faceliftre, ha például a termékek vagy a szolgáltatások köre változik, megnő a cég mérete, megváltozik a fókusza, de mi kimondottan és szándékosan törekszünk arra, hogy figyeljük a trendeket, de ne üljünk fel nekik, hogy ne olyan megoldásokat kínáljunk, ami akár már néhány év múlva is avíttnak tűnhet, vagy folyton szembejön. Az a tapasztalatunk, hogy ha a branding időtálló, elegáns, és illik az ügyfél stílusához, akkor nem avul el – jó példa erre a KIOSK és a Babel, amiket tíz évvel ezelőtt terveztünk, de amelyek a mai napig a budapestiek és a külföldiek kedvencei, mint akár az említett Villa Bagatelle vagy a hat éve működő La Fabbrica.

WLB: A városképet nagyon meghatározzák azok az üzletek, boltok, ahova az utcákon sétálva belesünk. Hogyan változott Budapest ebben a tekintetben azóta, hogy figyelemmel kíséritek? 

O. J.: Budapest folyamatosan alakul, és még mindig van hová fejlődnie. Mi sokat utazunk, és azt látjuk, hogy más városokban is pontosan ugyanez a helyzet, mindenütt vannak kihívások. Amit hiányolunk, az például a hagyománytisztelet: nálunk sok dolog egyszerűen elveszett, annak ellenére, hogy maguk az épületek és a díszítéseik szerencsére megmaradtak. Nagyon szeretjük például a kapuk, a kapucsengők vagy az üzletportál műfaját. Hiányoljuk a régi, hagyományos kis üzleteket, műhelyeket is. Azzal, hogy Budapesten a belvárosba költöztek a plázák, ezek kiszorultak az utcákról. Még olyan közel is, mint Bécs, az üzletportál egy önálló és látványos mikroépítészeti műfaj, de Olaszországban, Spanyolországban, Angliában és Franciaországban rengeteg szépen felújított faportált láthatunk. Nálunk a portálok folyamatosan változnak, és sajnos ez egyre inkább a kirakatfelület növelését jelenti, a régi feliratok eltűnnek, az építészeti karakter teljesen feloldódik az értékesítés kényszerében.

WLB: Nagyon sok ingatlanfejlesztéssel kapcsolatos munkátok is van. Mik azok a problémák, amik más városokban is megjelennek, nem csak Budapesten? Hogyan változik Budapest ezen a téren?

B. D.: A londoni Shoreditch környék, a barcelonai Poblenou vagy a brooklyni Williamsburg jó példa volt a korábban főleg munkások lakta negyedek újjáéledésére és dzsentrifikációjára, nagyrészt az ingatlanfejlesztések tudatosságának köszönhetően. Nálunk ez például a IX. kerületben a tudatos tömbrehabilitációval ment végbe mintegy húsz-harminc év alatt. Kíváncsian várjuk, hogy a romkocsmahullám után mi következik például a VII. kerületben, ahol szerintünk nagyon aggasztó, hogy a helyi lakosság szinte teljesen kikopott, vagy hogy milyen változást jelent majd a Bartók Béla út környéke és a város számára, ha majd megnyílik a felújított Gellért Szálló.

O. J.: Folyamatosan figyeljük, milyen folyamatok zajlanak például a rozsdaövezetekben, számunkra ez nemcsak munka, hanem személyes érdeklődés is, így sok szállodát és éttermet igyekszünk személyesen is feltérképezni. Az elmúlt években több komplex ingatlanfejlesztésben, például luxusapartmanház vagy prémium food court kialakításának tervezésében is részt vettünk. Ha ezek megvalósultak volna, a nekik otthont adó tér, illetve utca értéke is megnőtt volna.

WLB: Van-e olyan utca vagy környék, ami szerintetek különösen érdekes ebből a szempontból, ahol számotokra is inspiráló sétálni? 

B. D.: A pandémia után sok vállalkozás rájött, hogy nemcsak a turistákra kell építeni, hanem a helyieket is célba lehet venni – ezért örömmel látjuk, hogyan fejlődik például gasztronómiai szempontból a budai oldal. A Barrio étterem például, amelynek arculatát szintén mi terveztük, a II/A kerületben nyílt meg három évvel ezelőtt, és örömmel látjuk, hogy bár a belvárostól nagyon távol esik, dübörög a hely. Figyeljük a Duna-part átalakulását is, ahogyan például a Boráros tértől délre vagy a Kopaszi-gátnál egy teljesen új városnegyed nőtt ki a semmiből alig két évtized alatt.

O. J.: Nekem a kedvenc pillanatom, amikor átmegyek valamelyik hídon, ilyenkor mindig elérzékenyülök. A Petőfi híd a kedvencem, innen jól belátható az egész város, a Duna kanyarulatai, egyértelmű, hogy Buda milyen dombos, Pest pedig szinte teljesen egyenes, a Szabadság-szobor őrködik mindenki felett, a Vár pedig mint egy kis mesevárosdíszlet húzódik, a háttérben a tornyaival. Szerintem ez például egy olyan jellegzetesség, ami sehol máshol nincs meg. Amikor átmegyek valamelyik hídon, mindig az jut eszembe, hogy mennyire egyedi, gyönyörű, különleges és millió érdekes részlettel teli ez a város, és mennyire örülök, hogy itt élek.

(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)

Címkék