A Bartók Béla úton a környékbeliek legalább ugyanannyira kíváncsiak, mint az utcában dolgozó vendéglátósok, amikor új hely nyílik. Nem is gondolnánk, hogy ez a nyitottság és pezsgés nem volt mindig egyértelmű, a negyed hosszú álomból ébredt az elmúlt bő évtizedben. Jól mutatja ezt a Kréta Bisztró helyiségének története is, ahol hajdanán egy igazi ragadós asztalos talponálló, a Szonáta működött, majd ennek bezárása után hosszú üresség következett, végül rövid ideig a DiVino minőségi, ám a környék igényeihez képest kissé talán túlzottan fehérgalléros borbárja. A Kréta a két végpont közötti skála jó felén helyezkedik el, a Bartók bohém és fantáziadús, egyébként általunk is előszeretettel látogatott helyeinél egy kicsit egyszerűbb, nagyon közérthető, ez pedig kellemes, sajátos jelleget ad neki.
A hely tulajdonosai Schilling András és Nagy Benedek, akik még a gimnáziumból ismerik egymást, a helyen pedig látszik, hogy ők is jól érzik magukat itt. Kettejük közül Benedeknek van hosszú időre visszanyúló vendéglátós tapasztalata. A kellemes, modern belső térben jólesik elücsörögni egy ital mellett, ezt a sok növény miatt még inkább így érezhetjük, a nagyobb pincehelyiségben sportközvetítések is lesznek majd,
nyáron azonban egyértelműen a jókora, közvetlenül a Gárdonyi tér mellett elhelyezkedő teraszé a főszerep.
nyáron azonban egyértelműen a jókora, közvetlenül a Gárdonyi tér mellett elhelyezkedő teraszé a főszerep.
Ahogy végigvezetnek a fiúk a helyen, feltűnik az erősen maximalista hozzáállás is, folyamatosan halljuk, hogy min szeretnének még változtatni. Mi viszont már akkor boldogok vagyunk, ha minden úgy marad, ahogy eddig volt, erről pedig az ételek is meggyőztek. Bár a hely májusban nyílt, eddig csak egy-egy italra térhettünk be hozzájuk, a konyhában egy kicsit későbbre állt össze a szakembergárda és a menü, így a héten debütáltak az ételek, mától pedig teljes gőzzel pörögnek. Alapvetően hagyományosabb fogásokban gondolkodnak, de azért jó néhány különlegességet is kipróbálhatunk, ősszel pedig ebédmenü is lesz.
Mindig is szeretjük a jókora, szépen klopfolt, aranyszínű bundába hempergetett borjúbécsit, amiből szerencsére egyre finomabbakat találhatunk a városban. A Krétában azonban teljesen más az irány, viszont a rántott „fledermaus” bécsi burgonyasalátával (4290 Ft) a legszebb gyermekkori ünnepi családi ebédeket juttatja eszünkbe. Azokat az étkezéseket, amikor bevásárláskor nagyika legjobb hentese „hátrament”, és az évtizedek óta tartó kapcsolatra hivatkozva előhozta a kedvenc vevőinek félretett, legfinomabb húst, amit aztán gyakorlattal és rengeteg szeretettel készítettek elő a különleges családi alkalomra.
A fledermaus a sertés hátsó combjának belső feléről lemetszett húsból készül, amit nem is olyan könnyű beszerezni. Zsírosabb, mint a borjú, ezért rendkívül szaftos, sőt, néha egy kicsit zselésnek is érezzük, így még mennyeibb kontrasztot alkot a ropogós bundával. A krumplisaláta szintén finom, jól illik hozzá, mi megyünk vissza a családdal nosztalgiázni, az biztos. A házi túrógombóc eperlekvárral (1990 Ft) szintén remek, a tésztája habkönnyű, van a közepében egy kis fehér csokis krém is, ami kellemes meglepetés, a lekvár pedig jó gyümölcsös.
Akik pedig kevésbé hagyományos fogásokra vágynak, azok sem maradnak éhesek a Krétában, a borjúhúsos raviolihoz (4290 Ft) a tészta egy titkos beszállítótól érkezik, aszalt paradicsom és kapribogyó teszi egy kicsit könnyedebbé, nyáriasabbá az ízeket. A körtés sültcékla-krémleves (1750 Ft) pedig nemcsak nagyon szép, de a benne lévő kecskesajtmorzsa kellemes összhangot is teremt az édesebb és földesebb ízek között.
Örülünk, hogy a Bartók és környéke egy újabb jó hellyel lett gazdagabb, természetesség, jó hangulat és finom ízek várnak bennünket a Krétában, ahova akár egyetemistaként, akár családdal is érdemes betérni egy pohár italra vagy egy jó ebédre. Nem csak a fledermausért, de azt azért mindenképp próbáljuk ki.
