Egy ideje már rajongjuk, de csak most született cikk Petrus Pékségéről, aminél kedvesebb és lelkesebb családi vállalkozást régen láttunk. A XVI. kerületi Csömöri úton találjuk, egy kis sarki házban: itt kapott helyet mind a műhely, mind maga az üzlet. Törzsvevőik jól ismerik a históriájukat, a kezdeteket, Julcsi kovász nehéz természetét, az egész termékpalettát és a pénteki házi Pilóta kekszek felvásárlásának villámgyors tempóját is. Most velünk is megosztották a kulisszatitkokat, és nem vagyunk restek világgá kürtölni egy ennyire szívbéli hely történetét.
Egy hosszú baráti beszélgetés, majd egy álmatlanul végigforgolódott éjszaka kellett hozzá, hogy Judit úgy döntsön, belekezd a kovásznevelésbe, a kenyérsütésbe. Persze eleinte csak hobbiszinten. Megbabonázta az élő, egészen sok „sztárallűrrel” bíró előtészta zabolátlan természete, maga a lehetőség a kétkezi alkotásra és nyilván a végeredmény is. XVI. kerületi otthonukban először csak barátoknak, ismerősöknek sütött: férje, Laci és lányai támogatták az új hobbiban, ami aztán magasabb szintre emelkedett. Kibéreltek egy üzlethelyiséget a Sashalmi Piacon. Nem volt nagy a tér sem a sütésre, sem az árusításra, de a vásárlók egyöntetűen nagyon szerették. Ha még 50 perc volt a következő sütés elkészültéig, akkor mentek egy kört még a piacon, és visszatértek a gőzölgő kenyerekért, péksütikért. Ekkor még csak Judit sütött, Laci pedig a pultban segédkezett és árult.
Mivel tényleg egy falatnyi üzletről beszéltünk, ahol egyszerre kellett megoldani mindent, egy idő után dönteni kellett. Vagy a fejlődés és a növekedés útjára lépnek egy másik helyen, vagy mindenki visszatér az eredeti szakmájához és tevékenységi köréhez. Julcsi, a kovász pedig megmarad egy szép hobbi fontos szereplőjének. Szerencsére az előbbi mellett döntöttek, megtalálták a sok felújítást igénylő, de szuper üzlethelyiséget (egészen közel a házukhoz), és kisvártatva Robit is. Ő a pék, aki nélkül a Petrus Péksége nem is létezhetne a mai formájában. Jött, látott és győzött: megnyerte Juditot és Lacit, pillanatok alatt a régi-új vevőket is. Kreativitása és teherbírása szinte végtelen.
Petrus, a névadó pedig nem más, mint Juditék kislánya, akit hallomásból, fényképről vagy akár személyesen is sok vásárlójuk ismer. Szellemileg és testileg is „más”, mint egy átlagos ember, Petra 24 órás figyelmet igényel. Ikertesójának, Lucának és nővérüknek, Dórinak egyáltalán nem esett rosszul, hogy végül Petrus neve lett felírva a cégérre.
Mi még a déli nyitás előtt érkeztünk beszélgetni és fotózni, de pár hete, a túrós táskák tesztelése során előbb futottunk be. Fél óra volt még tizenkettőig, de Laci készségesen szolgált ki minket a még meleg batyuval. Kicsit beszélgettünk, nem jelentett problémát a korai kérés, mindent meg lehet oldani, mondta nekünk akkor. És ez így is van náluk. Régen találkoztunk ennyire családias és emberközeli hellyel, amiben persze oroszlánrésze van Juditék természetének, de nyilván a külvárosi lokáció is hozzátesz ehhez. Kicsit kevésbé rohan itt az ember és az idő, mindenki lelassul legalább addig, amíg péksütiket, kenyeret válogat. A végén pedig arra eszmél, hogy hiába jött csak bagettért, azt már félig elmajszolta, és további két pesztós batyuval és egy kókuszgolyóval távozik.
Az üvegpultban kapnak helyet a sós és édes sütik (nagyon jó arányban, nem billen el a mérleg az édesek felé!), melyek mind kovásszal készülnek, egyik sem élesztős péksüti. Mögöttük a kenyeresszekrények roskadoznak (még délben) a vadkovászos remekektől. Burgonyástól, cheddar sajtostól, sokmagvastól, hagyományos fehértől és cipóktól, bagettváltozatoktól. Zárásig lehet menni értük, ha maradnak persze, mert forgalmasabb napokon kevés marad addig, és azt is a környék lakóotthona vagy a fogyatékosokat segítő központja kapja. Nincs pazarlás, van helyette empátia és emberség.
Az összes péktermék nagy siker, mi is kóstoltunk most egy nagyobb merítésből, és a diós csigától a pesztós batyun át egészen a túrós-meggylekváros papucsig minden nagyszerű, könnyed tésztás, finoman fűszerezett, nem túlcsordulóan édes. A sós finomságok is teli vannak ízekkel, nincs megúszás, van helyette gazdag töltelék és első osztályú minőség. Olga, a Petrus Pékségének legújabb tagja cukrászvégzettségű, így Judittal karöltve időről időre olyan extrákat készítenek, mint a házi Pilóta keksz vagy a sajtos roló, ami ízletes, vaskos sajtkrémmel van töltve, és lesöpör a pályáról minden kellemetlen ipari másolatot. Már a mérete sem semmi!
A stelázsikon kizárólag hazai termékek sorakoznak, egy kis hűtőben pedig az etyeki sajtok és a Püski Manufaktúra isteni kolbászai is megférnek. De van saját zsemlemorzsájuk és granolájuk is – mindkettő nagy siker.
Juditék története jól példázza, hogy igenis lehet nagyot álmodni, és ha az aggodalmat kreativitás és tenni akarás váltja fel, semmi sem lehetetlen. Extra pörgős multis környezetből lehet, sőt érdemes is „visszalassulni”, és a táblázatok és a sales meetingek világából is menni fog az átszokás egy egészen más rezgésszámra.
Olyanra, ahol a személyes kapcsolódás fontossága, a klassz és finom termékekkel való örömszerzés mozgat mindent.
