A budai Vár legszebb lépcsősorai

A Halászbástya csúcsos süvegű tornyait, patinás szobrait és a háttérben kikandikáló Mátyás-templomot mindenki jól ismeri, és az impozáns emlékmű tervezőjéről, Schulek Frigyesről elnevezett főlépcsőn is biztos mindenki felsétált már pár alkalommal. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy az épületegyüttes nem is olyan régóta része a budai látképnek: 1895 és 1902 között épült, az 1896-os millenniumi évfordulóhoz kötődő városrendezés keretében.  

Ez a magas fákkal, borostyános falakkal és kovácsoltvas lámpákkal szegélyezett lépcső a kevésbé ismert utak közé tartozik, pedig nincs is olyan messze a Halászbástyától – tökéletes választás, ha egy kellemes sétával egybekötve szeretnénk mihamarabb a budai rakpartról a Várnegyedbe jutni. A kecsesen kanyargó, árnyas lépcső nem is kaphatott volna találóbb nevet.

A várfalak felé törő lépcsősor nevét a hős hadvezérről, Hunyadi Jánosról kapta, aki az 1456-os nándorfehérvári csatában nagy túlerővel szemben győzte le az ostromló török hadakat. A grádics alsó szakaszát az elmúlt években felújították, és a páratlan panorámájú Ellyps sétány része lett.

A királyi palotát a Clark Ádám térrel összekötő, ösvényekből és lépcsőkből álló útvonal jó alternatíva lehet annak, aki a Gellért-hegyi sikló helyett sportosabb módon közelítené meg a hegy tetejét. Az erre sétálók ódon boltívek alatt és kies parkok mellett haladhatnak, míg végül elérik a Habsburg-kaput.

A Budavári Palota középpontja előtt elterülő terasz és az itteni bejárat az osztrák császárok uralkodásának idejét idézi. A kapu barokk részletgazdagságának és a szépen megmunkált, kovácsoltvas lámpaoszlopoknak köszönhetően az idelátogatóknak igazán előkelő fogadtatásban lehet részük. A panoráma a szimmetrikus, kettős lépcső keleti oldaláról a legmegkapóbb.

A Várkert Bazár egykor a Budavári Palotát körülölelő park legelőkelőbb bejárata volt, a széles körű felújítást követően pedig az Operaházat is megálmodó Ybl Miklós által tervezett épületkomplexum mára visszanyerte régi eleganciáját. A két eredeti lépcsőt helyreállították, sőt újakat is építettek (ideértve a látogatók kényelmét szolgáló mozgólépcsőt is), amelyek segítségével lélegzetelállító panorámájú pontokra juthatunk fel.

A Várkert Bazár mellett található meredek lépcsősor a helyi arisztokrácia egyik legzabolátlanabb képviselőjéről kapta a nevét. A XIX. századi nemes lovasmutatványaival vált híressé: embereken, kocsikon ugratott át, nem átallott beltérben nyargalászni, sőt egyszer lovas kocsin száguldott le az egyik budavári lépcsőn. Nem tudni, ez volt-e Sándor gróf hajmeresztő produkciójának helyszíne, de ha igen, akkor megemeljük az összes kalapunkat!

Több lépcső is csatlakozik a buzogánytorony alatt kanyargó bástyához, amely évszázadok óta szolgálja a Budavári Palota védelmét – a feljárók valószínűleg nemegyszer játszottak fontos szerepet a várost ért támadások során. Bizonyos szögből nézve némelyik lépcsőfok szinte teljesen beleolvad a mögötte magasodó kőfalba.

Az Alagút utca meredek lépcsője a Várhegy alatt futó Alagút nyugati végénél indul, de a központi elhelyezkedés ellenére a fás-borostyános emelkedőn kaptatva hamar magunk mögött hagyhatjuk a város zaját.

A Várnegyed szellősen beépített részein is akadnak festői lépcsők, például ez a füves hegyoldalban kígyózó lépcsősor, amelyről a budai belvárost csodálhatjuk meg. Itt néhány korláton, lámpaoszlopon és moha lepte falon kívül nem fogunk grandiózus dizájnelemeket találni, de a budai hegyek látványa tökéletes kárpótlást jelent.

A Buda központi részét és a Várhegyet összekapcsoló, hosszú lépcső valójában két részből áll: egy újabb, árnyékos részből, amely mentén padok várják a pihenésre vágyókat, és egy jóval régebbi, alul boltívekkel áttört, fedett lépcsősorból a téglából épült várfal mentén (ezen az útvonalon egy mozgólépcső is üzemel). A két szakasz találkozásánál áll P. Szathmáry Károly XIX. századi író tekintélyt sugárzó mellszobra.

Jávorka Sándor a XX. század vezető magyar botanikusa volt, aki évtizedeken átívelő pályafutása alatt Magyarország és a környező régiók növényvilágának feltárásán dolgozott. Ennek fényében eléggé ironikus, hogy a nevét viselő, macskaköves lépcsősor környéken – néhány fától eltekintve – növények helyett a beton dominál.

A Várhegy nyugati oldalán, lakóházak tarka rengetegében megbúvó lépcső virágágyások között, cikcakkban fut felfelé. A hétköznapi elnevezést látva azt kell mondanunk, Jávorka Sándor minden bizonnyal jobban örült volna, ha a fenti, kopárabb lépcső helyett ezt a zöldellő oázist nevezik el róla.

A budai Vár legészakibb pontján a középkortól kezdve mindig az osztrák főváros irányába néző kapu állt, ám a jelenlegi példány csak 1936-ban épült. A tekintélyes építmény oldalába rejtett feljárókon elérhetjük a kapu tetejét, ahonnan egyedülállóan szép kilátás nyílik a Dunára és Bel-Budára.

Vajon miért lett a közeli utca és az innen induló lépcső neve Kagyló? Első ránézésre nehéz lenne megmondani, de a Mária tér szomszédságában található emelkedő alján van néhány macskaköves vízelvezető mélyedés, amelyek egészen kagyló formájúak. Mindenesetre a hosszú lépcsőn lépkedve – tavasszal – megcsodálhatjuk a Várhegy üde, zöld lankáit, amelyekhez foghatót nem nagyon találunk a közelben.

Az elragadó fekvésű, rövid lépcső a budai Vár környékének egyik legpatinásabb részén helyezkedik el. Nevét feltehetően a XVII. századi hősnőről, Zrínyi Ilonáról kapta, de az is lehet, hogy a lépcsőt keresztező Szabó Ilonka utca névadójáról keresztelték el – a szoprán opera-énekesnő a II. világháború idején meghatározó alakja volt a nácik ellen szerveződő ellenállási mozgalomnak.