A figyelmesség és a baráti beszélgetések kockás abroszos múzeuma – A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A múzeumi gyűjtemény története meglepően hosszú, a Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeumot az 1880-as években alapították, brüsszeli mintára, hivatalosan ez a jelenlegi intézmény elődje, azonban hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy a mostani formában és profillal megalakulhasson a múzeum. A gyűjtemény létrejöttében pedig a magyar vendéglátóipar nagyjainak, Glück Frigyesnek vagy éppen a Gundel családnak is aktív része volt, de jelentős anyagot őriznek a Zwack családtól is. A múzeum egyébként most is nyitott a jelenre, jó kapcsolatot ápol a gyűjtőkkel, a szakmai szervezetekkel és az oktatási intézményekkel is.

A gyűjtemény három nagyobb egységre, a kereskedelem, a turizmus és a vendéglátóipar emlékeire oszlik, 

az állandó kiállításaik is tükrözik ezt a felépítést. Az intézménynek külsősök mellett 25 saját dolgozója van, ők kezelik a milliós nagyságrendűre becsülhető tárgyanyagot, amiben üzletberendezések, reklámanyagok, fotók mellett olyan érdekességek is vannak, mint egy nagy jelentőségű játékgyűjtemény, kártyák és logikai játékok gyűjteménye, a Zászlómúzeum anyaga. Budapest 150. születésnapjának ünnepléséhez pedig egy, a védett boltokat bemutató digitális térképpel is kapcsolódtak.

A múzeum épülete nem kevésbé izgalmas, korábbi cikkünkben már említettük, ugyanis kevés az ennyire kontrasztos helyszín, az épület egyik oldala panelekre néz, a másik pedig hűen őrzi a régi Óbuda hangulatát, a macskaköves, girbegurba utcák kisvendéglőiből szálló illatok emlékét. Ezt a világot legjobban Krúdy Gyula műveiből ismerjük, a múzeum éppen az ő utolsó lakhelyének otthont adó házban van, erről kiállítás is megemlékezik az épületben. A háznak nemcsak híres, de hírhedt lakója is volt. Még a 60-as, 70-es években is itt élt a Mágnás Elza-gyilkosság egyik elkövetője.

„A jó kalmár a világ jótevője” – a kereskedelmi emlékek

Látogatásunkat a múzeum jobb oldali szárnyában kezdjük. A XIX. századtól indulunk, ekkoriban alakultak ki a ma is ismert kereskedelmi formák, megjelentek az első ezeket szabályozó törvények, a főbb cégformák. Az épület egyébként érdekességeket is rejt, már a római korban is ház állt a helyén, az első üzletbelső pedig éppen abban a részben helyezkedik el, ahol már száz évvel ezelőtt is bolt állt. A XX. század elejét, a sokféle terméket áruló vegyesboltok világát egy korabeli üzletbelső idézi fel, hiszen a legtöbb városban nem is mehettünk volna még egyéb üzletbe, maximum piacra indulhattunk volna, a szakosodás pedig csak jóval később válik jellemzővé.

A közvetkező teremben egy csodás, eredetileg győri üzletportál előtt gondolkodhatunk el arról, hogy mekkora változást is hoztak a csillogó kirakatok, nemcsak a város képében vagy az építészetben, hanem a tervezőgrafikában, sőt a teljes reklámiparban is. Az időszak egybeesett azzal a néhány évtizeddel, amikor Budapest fejlődése berobbant, elegáns fővárossá épült az egykori poros német kisváros. A teremben elhelyezett apró trafik sokaknak ismerős lehet, ilyen, apróságokat árusító bolt még a mostani negyvenesek zsebpénzét is csapolta gyerekkorukban. Ez a rész egyébként nemcsak nosztalgikus élményeket idéz, de a múzeum egyik fontos feladatát is jelzi, a szakértői munkát. Bizonyos kereskedelmi kérdésekben ugyanis hivatalos állásfoglalást is várnak az intézménytől, például a dohányboltok termékpalettája éppen a korábban működő trafikokra tekintettel bővülhetett.

Ezután érkezünk meg a kiállítás leglátványosabb részéhez, a II. világháború előtti idők üzleteihez. A Stühmer édességbolt közel 100 éven át, egészen az 1970-es évekig eredeti állapotában működött fennmaradt üzletberendezése igazi mesevilág. 

A cég mindig figyelt rá, hogy ne csak az általuk kínált édességek ragadjanak ki a hétköznapokból, a berendezés legapróbb darabjait is neves mesterek készítették, a két háború között pedig Lukáts Kató és Kozma Lajos is terveztek számukra csomagolásokat.

Hasonlóan látványos a nagyáruházakról szóló terem is. Az ajtó felett a régi Corvin Áruház felirata köszönt, ez volt az ország első modern értelemben vett plázája, és itt működött az első mozgólépcső is. A kiállítás azt is bemutatja, hogy alakultak ki az első nagy franchise-ok, az első szövetkezeti üzlethálózattól az államosítás évein és az Állami Áruházakon át gyerekkorunk csillogó üzleteihez, a Skála és a Centrum Áruház időszakához jutunk.

Ragyogó Sanghay görlök

Kikukkantva pedig óriási meglepetés vár bennünket, itt találunk ugyanis jó néhány elveszettnek hitt régi neont és cégért, például a hírhedten pikáns Sanghay Bar meglepően mértéktartó reklámtábláját vagy az Aranypók egyik szép állapotban megmaradt neonját. Ezután cégérek között, az egykor a Parlament éttermében álló pohárszéket megnézve folytatjuk utunkat a következő kiállításba.

„Vendéget látni, vendégnek lenni” – vendéglátóipar és turizmus

A vendéglátásról és a turizmusról szóló részt az épület bal oldalán találjuk. Az első terem, a látványraktár elsőre egy kicsit talán tömény, de ha engedjük a figyelmünket a maga esetlegességében száguldozni a tárgyak között, nagyon szórakoztató élményben lesz részünk. Az egyik tárlóban a Nyugat egykori szimbólumát, az első Magyarországon gyártott Pepsi-Colát is felfedezhetjük, de különleges pezsgők vagy éppen Ferenc József tejesüvege is megbújik az emlékek között.

Bár a múzeumban alapvetően a fogadókban, éttermekben, kávézókban zajló vendéglátáshoz kapcsolódó tárgyakat gyűjtik, ennek határmezsgyéjén mozog a polgárházakban zajlott vendéglátás, aminek szintén jut egy kisebb rész a kiállításban. A konyhán át, a cselédszoba mellett elhaladva megnézhetjük a korabeli mellékhelyiségeket, majd eljutunk a családi reprezentáció központjába, a szalonba, 

ahol éppen vasárnapi ebédhez terítettek. 

Mi pedig ekkor döbbenünk rá arra, hogy valójában még sosem gondoltunk erre a sajátosan magyar jellegzetességre úgy, mint a profi és az amatőr vendéglátás határmezsgyéjén mozgó területre. Innen a turizmus világába jutunk, ahol először egy kis szuvenírtörténelem következik, a tárgyak azt is jól megmutatják, hogy merre voltak a korabeli nyaralók, hova miért utaztak a pihenni vágyók, és milyen falatok várták őket utazás közben, de azon is elgondolkozhatunk, hogy mit tartottak a „boldog békeidőkben” megmutatásra érdemesnek Magyarországból.

A tárlaton különböző típusú vendéglátóegységeket is megismerhetünk. 

A Gundel családra és a vendéglátóipar fejlődésében betöltött szerepére emlékeztet az Állatkert melletti étteremből származó eredeti berendezés. Mellette egy egészen más, de legalább ugyanennyire szerethető étteremből, az óbudai Régi Siposból (jelenleg Semmi Extra) származó kockás abroszos asztalok, majd a Gellért Szálló elegáns berendezése következik. Külön terem jut a kávéházaknak is, a régi New York berendezéséből például az az asztal is látható, amelynek lapjára Major Henrik grafikus a helyet látogató híres írókról, költőkről készített portrékat. A cukrászmesterség, úgy tűnik, az egyik legesztétikusabb munka, erről győz meg bennünket az ország legrégibb cukrászdájának fennmaradt berendezése, a bájos dobozoktól a süteményformákig és más eszközökig hozzá kapcsolódó tárgyak.

Az állandó kiállítások mellett időszaki tárlatokat is megtekinthetünk, jelenleg a Royal Szálló, illetve a BÁV történetét bemutató összeállítás és egy játékkiállítás is várja a látogatókat. Talán egy múzeum sincs, ahol ilyen kicsi alapterületen ennyi jókedvű, a mindennapi élet élvezetétől duzzadó történetet találnánk a csinos, furcsa vagy éppen megmosolyogtató tárgyak társaságában. 

Míg a galériákban, a művészeti múzeumokban egy-egy korszak legkülönlegesebb, kiemelkedő alkotásai jelennek meg, itt a mindennapi életet láthatjuk, azt, hol beszélgettek, hogyan és kiknek a segítségével igyekeztek kapcsolódni egymáshoz a korabeli emberek. Egy élettel, vidámsággal és figyelmességgel teli világba kalauzol bennünket ez a gyűjtemény, ahol a legkisebbeket interaktív játékok is várják, az egyik legmenőbb hely, ha több korosztály mozdulna ki együtt.