Székely Péter hosszú gasztrós és fesztiválszervezői tapasztalat után nyitotta meg első helyét, Kpi’s-t. Japán akkor lett óriási szerelme, amikor évekkel ezelőtt először járt az országban. Végre egy másik kultúra, ahol ugyanolyan tisztelet övezi a jól elkészített, nagy tányér leveseket, mint nálunk, gondolta, és el is határozta, ha egyszer saját helyet nyit, akkor az nem lesz más, mint egy picike bár japán és magyar levesekkel. A végeredmény egy „kicsit” nagyobb és kifinomultabb lett ennél.
A Kpi’s az egykori Nebuta helyén, a forgalmas Nyugati téren várja a vendégeket. A hangulat letisztult, nem tolták túl a japános részleteket, a hatalmas üvegfelületeken tódul be a fény, és szuper érzés az örökké nyüzsgő környék mindennapjait egy kicsit kívülről szemlélni. Lazulhatunk egy ital mellett a jókora teraszon, a lenti részben leülhetünk egy finom ebédre, ha meetingelnénk, fent a galérián kis tárgyaló kapott helyett, de arra is van lehetőség, hogy ezen a kicsit csendesebb, félreesőbb helyszínen leüljünk a laptopunkkal, és limonádé és desszert mellett dolgozzunk, míg megjön a vonat, vagy indulni kell a reptérre.
A hely annyira szerelemgyerek, hogy még az elnevezése is Péter becenevére utal, nem is lepődünk meg, hogy van néhány apró figyelmesség, például a textilszalvéta vagy a külön a gyerekek számára vásárolt étkészlet, amit elsőre talán észre sem veszünk. Az étlapot és az itallapot is ez a gondosság jellemzi. Az italok összeállításában a pálinkamúzeumosok és egy szakésommelier is segített, így olyan válogatás született, ahol szinte minden italban akad egy kis csavar. Mi a szaké-tonikot (3880 Ft) próbáltuk, ez volt az egyik kedvencünk, savanykás íze a tonik finom kesernyésségével kellemes frissességet kínál a nyári melegben.
Az ételek között japán és magyar klasszikusokat is találunk, fúzió helyett inkább egymás mellett békésen megférő klasszikusokat kapunk. A levesek nagyon hangsúlyosak, de a főételekben és a salátákban sem lehetett csalódni, jövő héttől pedig menü is lesz, bento boxos tálalásban.
Látogatásunkat egy igazán korrekt gulyással (3480 Ft – 0,6 l) indítottuk, korábban pedig megkóstoltuk a kacsarament (5180 Ft) is. Nagyon bejött a japán tésztasaláta (3180 Ft), könnyed nyári fogás, alig bírtuk kivárni a fotózást, olyan finom illata volt a tetejére helyezett algasalátának, az udon tészta állaga kellemes, a marinált cékla íze és színe pedig nagyon jól állt a fogásnak. Kedvencünk a tonkacu (5180 Ft) volt, a ropogós, aranybarna bundás, puha mangalica-rövidkarajt mennyei szószba mártogattuk (érdemes a rizsre is önteni belőle egy keveset).
Csodálkozhatunk, miért került az étlapra poke bowl (3980 Ft), ugyanis a színes-ízes nyers fogásokat a legtöbben Hawaii nemzeti ételeként ismerjük, ám a japán hatás miatt szinte eldönthetetlen, hogy valójában ki is az egyszerű és nagyszerű fogás kitalálója. Bárki is, az étel mindenképpen egészséges és finom alternatíva egy gyors ebédre.
A finomságokat többféle édességgel zárhatjuk, nekünk a második fénypont éppen a desszert volt, a meleg rizsfelfújt (2680 Ft). A krémes, nem túl édes finomságra olyan gazdag adag baracklekvárt kaptunk, mintha a saját nagymamánk csinálta volna, alig bírtuk megállni, hogy ne kérjünk még egyet.
A Nyugati közvetlen környezete eddig nem volt híres az olyan helyekről, ahol nyugodtan le lehetett ülni, és akár ebédtől vacsoráig el lehetett tölteni az időt, pedig az átszállók, az utazók miatt minden nagyobb csomóponthoz kéne egy hasonló étterem. A finom fogásokért és egy-két jó falatért akkor is nézzünk be, ha csak erre jártunk és megéheztünk. Ha minden jól megy, akkor a helyen hamarosan hosszabb nyitvatartással is várnak minket, így náluk is elő lehet majd melegíteni az esti bulikra, és különleges programok is lesznek. Egyszóval mindenre gondolnak, érdemes hozzájuk betérni, akár több alkalommal is.
