Noha a századforduló Budapestjén hatalmas építkezések zajlottak és rengeteg újítást hoztak a városba külföldről, a legkedveltebb irányzat továbbra is a historizmus volt. A neostílusokat ötvöző irányzat szerint épültek városszerte azok a paloták és bérházak, amik között a mai napig imádunk sétálgatni, de ez az újításokkal és várakozásokkal teli időszak már egy egészen más stílusnak is teret adott: ez a szecesszió. Bár elsőre Lechner és az ő népies, magyaros motívumai juthatnak róla eszünkbe, ennél jóval izgalmasabb és szerteágazóbb ez a stílus, az építészek pedig bátran és szabadon használták a legkülönfélébb formákat – így Vidor Emil is.
Vidor Emil neve leginkább az építészek vagy az építészetkedvelők között ismert, annak ellenére, hogy Budapest-szerte találkozhatunk az épületeivel, akár Kőbányán, akár a Népszínház utcában vagy Budán kalandozunk. Ő tervezte a Palatinus-házakat, a Bedő-házat – ami a Magyar Szecesszió Házaként is ismert –, a Városligeti fasor több villáját, de a Gellért-hegyen is virult annak idején több Vidor-mű, bár ezek nagy része elpusztult.
Ilyen a Révai család villája is, ami a Minerva és a Kelenhegyi utca sarkán állt, és amiből mára csak a barokkos kapu maradt, ez viszont nagy társasági események és Thomas Mann látogatásának emlékét őrzi… meg persze Bartók Béla is lakott itt egy ideig, de akkor már bőven a Lukács család birtokában volt a ház.
Ahogy minden valamirevaló és nagy reményekkel teli építész, úgy Vidor is külföldi útra indult, miután befejezte tanulmányait, csakhogy ő már az egyetemet is Münchenben és Berlinben végezte. Miután bejárta Európát, Ybl Miklós irodájában helyezkedett el, így a Szent István-bazilika belső dekorációján is volt lehetősége dolgozni. Már korai művein is megjelentek a német és a belga szecessziós hatások, ahogy a finn és a népies-erdélyi jellemzők is, de ekkor még a magyar és a német késő historizmus alakjai is inspirálták, mint Steindl Imre vagy Hauszmann Alajos – nem véletlen, hogy első nagyobb munkája, az Ős-Budavára végül egy eklektikus stílusgyakorlat lett.
A millenniumi ünnepségek egyik fő attrakciója volt a Vidor által tervezett mulatónegyed, ami bár a történelmi Budát szerette volna bemutatni, végül ősmagyarkodásba és szenzációhajhászásba torkollott. Annak ellenére, hogy a sajtó erősen kritizálta a mulatónegyedet, 11 évig működött a Vidámpark helyén.
1896-ban nyitotta első irodáját az Andrássy úti Fonciére-palotában, egyre több pályázaton indult, de leginkább a családjának tervezett. Első munkái között a Városligeti fasor szecessziós villáit találjuk, mint az Egger-villa és a Schwarz-villa, de az ismeretséget nagybátyjának készített síremléke hozta el számára.
A salgótarjáni utcai zsidó temetőben álló Davidssohn Mór számára készült síremlék annyira nagyszerű lett, hogy szerepelt a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műcsarnokban megrendezett nemzetközi kiállításán is.
Minden épületét a Gesamkunstwerk szellemében tervezte, így nemcsak az alaprajzot vagy a homlokzatot készítette el, hanem a házak berendezését is, egészen a legapróbb részletig.
Minden épületét a Gesamkunstwerk szellemében tervezte, így nemcsak az alaprajzot vagy a homlokzatot készítette el, hanem a házak berendezését is, egészen a legapróbb részletig.
Ebben a szellemben készültek el a Városligeti fasor villái is: a 23-as szám alatti Schwartz-villa, a 24-es Egger-villa, a 33-as szám alatti Vidor-ház és a 45-ös számú Wodianer-ház. Az Egger-villa Vidor első megvalósult lakóháza, s bár 1902 elején megindult a Vidor-ház építése is, annak tervein annyit módosított, hogy csak 1905-re készült el. A svájci üdülőket idéző épületet Vidor saját családjának tervezte, és itt nőtt fel az építész nagybátyjának legidősebb fia: Szilárd Leó.
Nemcsak a fasori épületeit érdemes megnézni, hanem a Honvéd utca 3. szám alatt álló Bedő-házat is, ami az egyik legismertebb Vidor-épület. A homlokzattól kezdve a lépcsőház részletein át a lakások belső berendezéséig és az ólombetétes ablakokig mindent ő tervezett. Keveredik itt a belga és a magyar szecesszió, a Jugendstil és az art nouveau. A színes és díszes épületben nem csupán a Bedő család élt, de itt volt az Első Pesti Spódium- és Enyvgyár központi irodája és a dolgozók lakásai is, míg a földszinten Vidor asztalosmesterének műhelye és egy régiségkereskedés kapott helyet.
Rengeteg épületet tervezett a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. számára, ebben közrejátszott, hogy felesége a sörgyártulajdonos, tószegi Freund Vilmos lánya volt. Üzemi épületeket, gyárbővítést és -átalakítást, lakóépületeket, villát és bérházat tervezett a cégnek, így a Népszínház utca 22. szám alatti Serfőzde bérházat is.
Bár épületeit leginkább a szecesszió jellemzi, Vidor Emil a 20. század szinte minden stílusában alkotott, házaihoz gyakran merített inspirációt a nemzetközi irányzatokból. Mindig emberléptékű terekre és az összművészetre törekedett, így nem ritka, hogy nemcsak az épületet, de a berendezést, a díszítést is ő tervezte meg, sőt még statikus és építőmester is volt egy személyben. Az építészet mellett pedig még amatőr zenész is volt, nagy társasági életet élt, gyakran járt múzeumba és még szabadkőműves-szeánszokra is.
Felhasznált irodalom:
Gottdank Tibor: Vidor Emil, a műépítész, Balassi, 2022.
Gerle János: Az építész, aki több nyelven olvasott, Népszabadság Budapest melléklet, 2002.
