Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a tekintete a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út kereszteződésénél, a piros lámpánál álldogálva már jó párszor a Hermész-szobros, vasaló alakú épületre tévedt. Annak ellenére, hogy a Fonciére-palota mennyire beleillik az Andrássy utat szegélyező épületek sorába, az égbe nyújtózó oszlopok és a szobor valahogy kiemelik ebből. A markáns küllem egyáltalán nem véletlen, a francia Fonciére Biztosító Társaság a legszebb palotát szerette volna magának a város egyik legelőkelőbb és legfontosabb telkére, és ahhoz, hogy ez megvalósuljon, minden pénzt megadtak.
A kiegyezés utáni években merőben új világ köszöntött be a pesti polgárok életében, nemcsak a gazdasági és politikai viszonyok rendeződtek át, de rohamtempóban hódítottak a nyugati világ újdonsült szerkezetei. Senki sem akart lemaradni a legújabb és legjobb találmányokról, technikákról és új eszmékről. Ebben a nagy nyüzsgésben indult meg Pest fejlesztése és szépítése is, mert a világvárosok sorába felzárkózó főváros nem maradhatott meg az egyszerű házacskák és szekerekkel teli utak szintjén.
Szárnyaltak a városrendezési törekvések, új úthálózatok és épületek tervezéséről döntött a városvezetés, aminek egyik kulcseleme a Sugárút (ma Andrássy út) kialakítása volt. Egészen a 19. század végéig a Király utca volt Pest legfontosabb útvonala, de egyrészt a nagyvárosnyi embert és forgalmat már képtelen volt kiszolgálni, másrészt megjelenésében sem illett egy világváros főútvonalához. Nem volt kérdés a várost a Ligettel összekötő új út megtervezése, ami mellé új paloták és bérházak építését is szorgalmazták.
A Sugárút egységes arculata leginkább Ybl Miklós nevéhez köthető, de az utat szegélyező paloták közül nem egyet a kor másik kedvelt építésze, Feszty Adolf tervezett. Nevét ma kevésbé ismerjük, holott egyáltalán nem marad el a kortársaitól, sokban hozzájárult a Nagykörút, valamint a Sugárút kiépítéséhez, és számtalan palotával, bérházzal gazdagította Budapestet.
Feszty Adolf elismert építész volt, így nem véletlen, hogy a francia Fonciére Biztosító Társaság őt bízta meg budapesti székháza megtervezésével – de nem egyből. Miután megvásárolták a Sugárút legforgalmasabb üzletnegyedében lévő saroktelket, tervpályázatot írtak ki a beépítésére, amire viszonylag sok, 58 pályamű érkezett. Négy tervet díjaztak, melyek közülük végül Feszty Adolfé került ki győztesen, aki még Lechner Ödönt is maga mögé utasította. Meglehet, hogy ez volt a város egyik legfajsúlyosabb helye, de tervezési szempontból viszonylag nehéz volt a saroktelken reprezentatív palotát elhelyezni.
Az Andrássy és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán álló neoreneszánsz palota a legapróbb részletekig kidolgozott: a díszes homlokzat igényesen megmunkált belsőt takar. Bár ma erősen érződik az eltelt évek nyoma, a kovácsoltvas lépcsőkorlátok, a belső udvar, a márványlépcsők azért még képesek megidézni a valamikori eleganciát. Az épületben ráadásul minden megvolt, ami a kényelmet szolgálta: távirat- és telefonhálózat, fürdőszoba minden nagyobb lakásban, víz- és gázvezeték.
A homlokzatot jón, dór és korinthoszi oszlopok tagolják, de az épület legmeghatározóbb része a tetején álló Hermész-szobor – legalábbis ma, mert amikor a Fonciére-palota 1882-ben elkészült, leginkább a kupolája miatt csodálták meg az arra járók, de a sajtó és a szakma is dicsérte a díszműbádogos-munkát.
A kupolát színes palafedés borította, széttárt szárnyú sárkányok vették körbe, és méltán tartották Budapest legszebb kupolájának.
A kupolát színes palafedés borította, széttárt szárnyú sárkányok vették körbe, és méltán tartották Budapest legszebb kupolájának.
Sajnos a II. világháborúban megsérült, és a helyrehozatal helyett az akkori hatalom a lebontás mellett döntött.
