Elődjét felgyújtották a lázongók, ma pedig olyan, mint egy mesebeli palota – Az újpesti Városháza

Nem ez az első városháza Újpesten, és nem is a Szent István téren volt

Ahogy 1840-ben önálló község lett Újpestből, egyre több és nagyobb változás történt a környéken: kiépült az infrastruktúrája, és bővült az ipara is. Utóbbit annak köszönheti, hogy bár a település alapítólevelét adó Károlyi István a céhek alapítását megtiltotta, a modern ipar fejlődésének kereteit megteremtette, így rengeteg iparos és kereskedő költözött ide.

Az első városháza valójában még községháza volt, és egyáltalán nem Újpest főterén, a Szent István téren állt, hanem az Árpád úton. Sőt, a hivatal nem egyedül birtokolta az intézményt, hanem egy iskolával osztozkodott, ami előbb-utóbb kiszorította őket a helyükről, így az elöljárók új épület keresésébe fogtak.

Hosszas nézelődés után megvásárolták Rosenzweig Helena telkét, míg a szomszéd ház kertjét Rosenberg Jakab önzetlenül ajándékozta a hivatalnak, hogy felépülhessen az új községháza a József és az Attila utca sarkán. Az új épület elkészülte után viszonylag hamar porrá lett, ugyanis 1874-ben az adófizetés miatt lázongások törtek ki Újpesten. Történt, hogy a polgárok sokallták a fizetendő összeget, az egyikük pedig ellenszegült a behajtóknak, ezért tömlöcbe vetették, ahol pár nap után meghalt. A már eleve dühös újpestieknek ez olaj volt a tűzre, utcára vonultak, zavargások törtek ki, és felgyújtották a községházát. Noha pár év múlva visszaépítették, 1898-ban már egy új épület tervezésére írtak ki pályázatot, ugyanis a hivatal kinőtte a korábbi irodát.

Fiatal építészek kapták a megbízást, de kik voltak ők?

Az újpesti városháza pályázatára 5 építész jelentkezett, közülük választották ki győztesnek Böhm Henrik és Hegedűs Ármin „Évszázados múlt után” jeligéjű tervét. A fiatal építészeknek ez volt az egyik legkorábbi közös munkája, akik később a Szervita téri Török Bankház, a pesterzsébeti Városháza és az újpesti vágóhíd épületével gazdagították Budapestet.

Mint minden valamirevaló ifjú építész, miután Böhm Henrik megszerezte oklevelét a Műegyetemen, vándorútra indult, hogy a legjobb mesterek műhelyeiben tanulja el a legújabb technikákat és stílusokat. Svédországban, Hollandiában és Dániában tett tanulmányutat, hazatérte után itthon a neobarokk paloták legfoglalkoztatottabb tervezője, Meinig Artúr volt a mestere, aki többek között a Wenckheim-palotát és az Adria hajótársaság palotáját is tervezte. 

Miután Hegedűs Ármin kézhez vette oklevelét, a Főváros mérnöki irodájában kezdett dolgozni, ahol a Kerepesi úti temető szabályozását bízták rá. 1896-ban társult a két fiatal, és megnyitották közös irodájukat, de az önálló tervezéssel sem hagytak fel, Hegedűs pedig a budapesti iskolák tervezésének szentelte magát, ezek egyik legszebb példája a Dob utcai általános iskola, amelynek mozaikjait Róth Miksa készítette.

Közösen rendszerint historizáló és szecessziós épületeket terveztek, azt viszont kevesen tudják, hogy a Bauhaus jellegű Napraforgó utcai kísérleti telepen is van egy közös munkájuk.

Csak újpesti mesteremberek dolgoztak az épületen

A historikus és szecessziós újpesti Városháza munkálatai 1899 májusában indultak, és 1900 augusztusában már beköltözhettek a dolgozók a csaknem 3000 négyzetméter alapterületű épületbe. Érdekesség, hogy több intézmény is működött itt: a járásbíróság és a börtön is az épületbe került, míg a földszinti helyiségeket különféle üzleteknek adták ki, hogy visszahozzák az építési költségeket, és legyen muníció a fenntartásra is. Az évek alatt volt itt mészárosüzlet, tejcsarnok, cipőraktár és bútorcsarnok is, meg egy kávéház, ami Babits Mihály Kártyavár című regényében is szerepel, ám a költő nem volt túl jó véleménnyel az épületről.

„A városháza – nagy, egészen új és igen modern épület ez is valami asszíriai stílusban építve, nagy, réteges toronypiramissal a közepén, s cifra, szögletes pilléreken nyugvó karzatos erkéllyel – […] komikus volt, pompás is és mégis sivár és szomorú.”

A városházát Scheibel Gyula helyi építési vállalkozó kivitelezte, és egyúttal azt is vállalta, hogy csak újpesti mesteremberek dolgoznak majd az épületen, a legenda szerint pedig a díszterem kovácsoltvas csillárjait egy elzárással fenyegetett iparos készítette, csak hogy megússza a börtönt. A Szent István tér felőli oldalán egy erkélyt alakítottak ki, hogy a vezetők beszédeket intézhessenek az újpesti polgárokhoz. Az épület egyik ikonikus dísze a középkori frank mondahős, Roland lovag szobra, aki a város törvényhatósági jogait jelképezi.

Az épület teljesen jól átvészelte a háborúkat és az 1956-os forradalmat is, ám a kommunizmus idején már nem fordítottak túl nagy gondot a fenntartására és az állagmegóvásra. A homlokzat kődíszei lepotyogtak, a pincéket elöntötte a víz, az 1990-es évek végi felújítás során pedig az eredeti piros tetőcserepeket zöldre cserélték, ám a Budapest címerében lévő vörös csillagot elfelejtették levenni.