Rengeteg felfedezésre váró épület van Budapesten, még ha olykor-olykor a város eldugott részein találjuk is meg őket, mint például a Trombitás utcai Pikler-villát, amiről viszonylag kevesen és keveset tudunk, holott amikor elkészült, a nemzetközi sajtó minden szegletét imádta. Ez nem véletlen, ugyanis a bécsi szecesszió leghíresebb mestere, Josef Hoffmann tervezte, ráadásul valódi összművészeti alkotásként, vagyis a kilincstől a virágládáig mindent aprólékosan ő tervezett meg. A kívül puritán, de belül nagyon is színes villa tele volt Wiener Werkstätte termékekkel, ám a valamikori pompa mára erősen megfakult.
Nem mindennap tervez világhírű építész Budapestre épületet, és ez nemcsak ma, de már a századfordulón is így volt. Vagy ha tervezett, jellemzően középületet. Éppen ezért különleges ez a fák lombja mögött megbúvó budai villa, amit a bécsi szecesszió egyik legnagyobb mestere, Josef Hoffmann tervezett, és noha neve valószínűleg ismeretlenül cseng sokunk fülében, nagyon is híres és fontos építész volt ő. Míg iparművészeink itthon a magyaros stílust keresték, addig a Monarchia másik felében egy egészen új művészet indult útjára: a szecesszió.
A szecesszióról elsőre a kacskaringós indák, a mesés virágokba borult homlokzatok és a színes majolikák jutnak eszünkbe, de ez leginkább az itthon elterjedt stílusra igaz. A 20. század elején kibontakozó mozgalom sok mindent lefed, számtalan irányzata van, és ezek mindegyikét más jellemzi. A szecesszió neve egyébként a kivonulásra utal: 1897-ben 49 művész vonult ki a bécsi akadémiáról, szakítva az addigi klasszikus művészeti elvekkel, hogy valami izgalmasat, egészen újat, a modern kornak megfelelő stílust hozzanak létre. A csoport egyik vezetője Josef Hoffmann volt, aki bár 1905-ben kilépett a társaságból, de előtte még megalapította a Wiener Werkstätte „vállalkozást”, ami az iparművészet és a kézművesség legjobb mestereit fogta össze.
Szóval meglehetősen ismert és elismert művész villája rejtőzik a II. kerületi Trombitás utcában. Sőt, Hoffmann a Gesamtkunstwerk eszménye szerint, vagyis összművészeti alkotásként tervezte meg a villát, így annak nemcsak alaprajzi elrendezése és homlokzata az építész munkája, de a ház legapróbb részletei és berendezési tárgyai is. A falfestéstől a textileken és a bútorokon át egészen a virágládákig és a kilincsekig mindent Hoffmann tervezett meg. Arra, hogy hogy kerül egy neves osztrák építész tervezte villa Budapestre, viszonylag keveset tudni, Pikler Gyula mégis vele terveztette meg leendő otthonát.
Pikler Gyula jogászprofesszor volt, és egészen máshogy gondolkodott, mint akkoriban a magyar konzervatív értelmiség nagy része, imádott utazni, ismerte Európa legnagyobb városait és az új irányzatokat, igazi világpolgár volt. Nem meglepő, hogy egy olyan villát terveztetett magának, ami a nyugatos gondolkodásmód összegzése. Amikor 1906-ban Pikler megvette a telket, még javában parcellázták a környéket, gyümölcsösök, bokrokkal teli üres telkek voltak mindenütt.
A jó fekvésnek és tájolásnak köszönhetően hamar beépült a budai domboldal, méghozzá az itthon sokaknak kedves historikus, eklektikus villákkal, így ez a modern, puritán és geometrikus ház kirítt a tömegből, és ahogy Horányi Éva, az Egy kis Bécs Budán című, a Pikler-villáról szóló tárlat kurátora is megjegyezte, a hazai közönség nem is nagyon tudott mit kezdeni vele. Sőt, ha sokáig nézzük az archív fotókat, még az is feltűnik, hogy a magastetős rész nélkül a villa egészen úgy néz ki, mint egy Bauhaus stílusú ház, holott még csak 1910-ben járunk.
Ezzel szemben külföldön imádták, cikkeztek róla, az egyik legjobb német belsőépítészeti szaklap, a Deutsche Kunst und Dekoration publikálta először, de a Das Interieur is oldalakat szentelt a házat bemutató fotóknak. Ennek azért is örülünk ilyen nagyon, mert így legalább lehet némi fogalmunk arról, hogy nézett ki új korában, ugyanis ma már alig van benne eredeti bútor és falfestmény, és az sincs a legfényesebb állapotában. A házban kék madarakkal teli fal borította a lépcsőházat és a hallt – ez a madaras motívum a Ráth György-villa időszaki kiállításának a fő motívuma.
A tárlaton az eredeti berendezések nagy részét fotókon látjuk, de van néhány használati tárgy, amiket Josef Hoffmann tervezett, ilyenek a perforált lemezből készült, nagyon egyszerű, geometrikus gyümölcstartók, papírkosarak, evőeszköztartók vagy az épület éke, az üveggömbökkel teli csillár – ez a mai napig használatban van. És bármennyire meglepő, de az épület csak kívül volt tiszta fehér, a beltérben a nefelejcskéktől a púderrózsaszínen és a sárgán át az élénkpirosig szinte minden szín és forma megtalálható volt.
Az összművészethez az is hozzátartozott, hogy a kert is minden részletében megtervezett és tökéletes legyen. Ez nem Hoffmann, de az ő intenciói alapján egy akkoriban elismert magyar kerttervező, Bogyay Gyula munkája. A kidolgozott koncepció, az egyedi kerti bútorok és az épített elemek olyan különlegessé tették a kertet, hogy az 1910-es Budapesti Nemzetközi Kertészeti Kiállításon és a korabeli szaksajtóban is szerepelt.
Pikler Gyula meglepő és rejtélyes módon alig egy évvel a villa elkészülte után azt minden berendezéssel együtt eladta egy tehetős gabonakereskedőnek, Weidinger Miksának, aki egy üvegezett verandát és a kert felőli részen egy kisebb házat építtetett hozzá. Noha Weidinger 1922-ben meghalt, családja egészen az államosításig megőrizte az épület eredeti állapotát, 1952-ben viszont egy éjszaka alatt kellett a tulajdonosoknak elhagyniuk otthonukat, így csak azt tudták magukkal vinni, amit hamar össze tudtak kapkodni – ezek egy része látható a kiállításon. Az államosítás során a házat több kisebb lakásra osztották fel, és annak ellenére, hogy műemlék, egykori pompája mára erősen megkopott.
