Ha egy városismeretből még annyira nem kiemelkedő iskolást kérdezünk Budapestről, hogy milyen helyszíneket ismer, csupán a történelemkönyv és saját tapasztalás alapján tud felelni. Előbbiből pedig biztosan rémlik a Nemzeti Múzeum, a Parlament és persze a Pilvax. A kávézó, ahonnan az 1848-as forradalom indult, ahol a tettvágytól buzgó márciusi ifjak és további értelmiségiek, művészek megtalálták a befogadó közeget.
A Pilvax egykoron...
Egy korábbi cikkünkben már felelevenítettük a Pilvax hosszú históriáját, most mégis megosztjuk a fontos sarokpontokat, hogy kellőképp felkészülten tudjunk ellátogatni az újranyílt étterembe. Kikérdezni nem fognak, de igazán más érzés úgy levest szürcsölni egy étteremben, hogy tényleg velünk van a hely szelleme.
Az osztrák származású vendéglátóipari szakember, Karl Pillvax (ekkor még két l-betűvel) szerelmes lett egy magyar lányba, őt Budapestig követte és 1841-ben feleségül is vette. Kereste a megfelelő üzlethelyiséget, hogy kávésmesterségét kamatoztathassa, de először borkiméréssel foglalkozott, majd 1842-ben átvette az akkori Úri utcai (mai Petőfi Sándor utca), jól menő Café Renaissance-ot és saját nevére keresztelte. Áthangolta a kávéházat, csupa hazafi, fontos múltbéli honatya és történelmi személyiség portréjával öltöztette fel a falakat, ami persze felhívás volt keringőre, ezért is vált törzshellyé az ébredő nemzettudattal rendelkező értelmiségiek körében. Petőfi és barátai, a Tízek Társasága és Vasvári Pál egyetemistákból és jogászokból álló közössége is előszeretettel cserélt eszmét a Pilvaxban.
1846-ban ismét tulajt cserélt (Fillinger János) a Pilvax, 1848. március 15. után pedig Petőfi Sándor saját maga nevezte át: „Szabadság Csarnoka” lett a Pilvax neve, de hiába a cégér és felirat, örökké így hivatkoztak rá. Ide érkeztek be a nemzetközi hírek, itt hangzott el először a Nemzeti dal, tényleg igazi forradalmi hely volt, ami sajnos a szabadságharc leverése után takaréklángon üzemelt tovább, egészen a kiegyezésig.
1867-ben Schőja Antal neves vendéglátó vette át, majd legjobb pincérje, Schowanetz János lett a Pilvax legjobb gazdája. Visszahozta a történelmi hely szellemiségét, ismét a nagyokkal díszítette a falakat, emléktáblát helyezett el a bejárat fölött: nem akarta, hogy a homályba vesszen a Pilvax története és történelme. Sajnos 1913-ban a kávéház egész háztömbjét elbontották, csak 1921-ben indult újra, egy kicsit távolabb az eredeti helyszíntől.
A Pilvax ma
Most pedig itt ülünk, egy vadonatúj térben, modern bútorok között, de mégsem annyira letisztultan, hogy elfeledjük a múltat. A Monarchia hangulatát kívánják ötvözni a jelennel, mind a külsőségeket tekintve, mind a kínálatot nézve. Ugyanis ez nem egy klasszikus magyaros étterem, annak ellenére, hogy több klasszikust is megtalálunk a menün. Ezeken felül viszont a nemzetközi kedvencekről sem feledkeztek meg. Elvégre, a legfényesebb időszakban még nyoma sem volt a ma ismert klasszikus magyaros kedvenceknek (pl.: hortobágyi húsos palacsinta, 1958!), a nemzetközi kínálat volt a természetes. Eszerint és a modernkori vendégek igényei szerint alakították a Pilvax választékát.
Így jól megfér egymás mellett a töltött káposzta, a tatár beefsteak, a gulyás, a vargányakrémleves, a fogas kárpáti módra, a csirkepaprikás, a bécsi szelet, a rák curry, a spaghetti carbonara, a caprese, a tiramisú és a brownie is. Elég demokratikus sokszínűség, de pontosan ilyen mixtúra a vendégeké is.
A magyarok az ismert történelmi aspektus miatt érkeznek és örömmel nyugtázzák, hogy a falakról Petőfi és Kossuth is visszaköszön. Elvégre, a múltban is fontos alakok portréival díszítették a teret. A hazai közönség nagyon örül neki, hogy visszakapnak egy ilyen helyet, hogy végre újra van Pilvax!
Külhoni vendégeik egy része szintén a történelmet keresi, de egy nagyobb százalékuk ajánlás alapján érkezik, ami nagyon hízelgő az étteremnek. A netes értékelő oldalakon ugyanis igen jól szerepel a Pilvax: kellemes atmoszférája, odafigyelő vendéglátása, óriási adagjai mind vonzó tulajdonságok. Ráadásul itt meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak ebédre és vacsorára várnak: ha valaki süteményt és egy jó kávét fogyasztana, az is megoldható. A kávéház funkció sem elfeledett!
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a Pilvax sokat látott új tulajdonosa szinte mindennap az étteremben dolgozik. Beszélget, eszmét cserél a vendégekkel, érdeklődik az élményről, az ételekről vagy úgy általában a budapesti időtöltésükről és ez nagyon szimpatikus mindenkinek. Hiszen ki ne szeretné ezt a szívélyes, igazán befogadó légkört?
A gyakorlat azt mutatja, szerencsés kezdeményezés volt újra beindítani egy ilyen történelmi jelentőségű helyet. A Pilvaxnak helye volt, van és lesz is Budapesten!
