We Love Budapest: Egy ideje már pusmogták a városban, hogy a MÁK és a SHO BEACH vezetősége új hellyel készül, és neked is közöd lesz hozzá.
Huszár Krisztián: Anno együtt nyitottuk a MÁK-ot, nem ismeretlen a közös munka. Nyár végén kerestek meg vele, hogy a SHO márka kap a nyári strandos, büfés téma mellé egy nagyobb éttermet, és annyira nem gondolkodtam sokat a válaszon. Konkrét elképzelés akkor még nem volt arról, hogy milyen konyhát szeretnének.
WLB: Ez szerencsés kiindulási pont volt neked?
H. K.: Igen, még akkor is, ha nem könnyű, mert egy teljesen új és eddig közösen nem dolgozó csapattal indult el a SHO. Na, az idő lesz, míg összeszokunk. Most még biztosan nagyon sokat leszek itt, hónapokba telhet, amíg minden flottul megy majd nélkülem is.
WLB: Kóstoltuk a kezdőmenüt, ami elég izgalmasra sikerült, azzal a nagyszerű malacfüllel és a pankós karajjal alig lehet betelni, de van például fasírt és főzelék is az étlapon. Célzott ez a kissé magyarosabb vonulat?
H. K.: Jó dolog a comfort food, nem? A beszállítóim megegyeznek a szokásosakkal, a pisztráng Tahitótfaluról jön, Kurca-parti Kendermagos csirkével dolgozom a SHO-ban is. Ha egy fogás nem is kifejezetten magyaros, az alapanyagok jöhetnek az országból, ha jó a minőségük.
WLB: A saját helyed elbírja, hogy sokat vagy házon kívül?
H. K.: Most már elbírja, pláne hogy ugye Mogyorósi Gábor barátommal ketten nyomjuk, és benne 100%-osan megbízom minden téren. Így tudom csinálni a SHO-t is, és nemsokára lesz még egy kreatívséf-melóm, ami tök más, mint amit eddig csináltam. Annyit mondok, hogy közel-keleti és török téma.
WLB: A Vietnámigulyásban ugye minden a saját stílusodban készül, és itt, a SHO-ban is ezt tapasztaltuk, amikor kóstoltuk.
H. K.: Ez vagyok én. Nem követem a trendeket, nem érdekelnek, mindig a saját stílusomban főzök. Azt hiszem, ezért is szeretik olyan sokan, amit csinálok (nevet). Itt van például a tálalás kérdése: egy olyan helyen, mint a HK vagy ez, sosem fogok fine dining módra tálalni. Nyilván nézzen ki jól, ami a tányérra kerül, de nem megyek az árral. Ízekben sem.
WLB: Ha már fine dining, mit gondolsz, hogyan alakul a piac itthon? Szükség van még több ilyen jellegű étteremre?
H. K.: Én csak azt mondogatom, hogy ahogy Ázsiában is, itt is jól jönnének olyan helyek, amik konkrétan egyetlen ételre állnak rá, az a specialitás. Például tudom, hogy anyám milyen irdatlan király töltött káposztát készít. Most komolyan, nem menne jól egy töltöttkáposztázó? Ahol csak az van, és semmi más, de a legjobb minőségben. Még csomó olyan étel van, amit így meg lehetne csinálni, szerintem zabálnák.
WLB: Karriered során
mindig erős volt a japános vagy a vietnami vonal, a baszk hatások, az utazások során sokat láttál az adott gasztronómiákból. Amikor a járvány miatt nem lehetett menni, gondolom, hiányzott a világlátás.
H. K.: Persze, nagyon. De nemrég voltam Törökországban és Szicíliában is. A granitát nagyon bírom, meg azt is, hogy ha bemész egy bármilyen fagyizóba, nagy eséllyel jó fagyit fogsz kapni.
WLB: Mondjuk, az olasz konyha annyira nem áll közel hozzád. Nem tudom elképzelni, hogy HK lasagnét árulsz.
H. K.: Figyelj, nem tudom. Olyan valódi, jó olasz helyből is kevés van itthon, szóval a töltöttkáposztázó mellé lehet, fel kéne írnom az olasz éttermet is!
