Az ember hajlamos arra a véleményre – még ha nem is igaz –, hogy egyik utca olyan, mint a másik. Ezzel szemben a közökre nem mondja, hogy egyformák. Talán mert annyira kicsik és jelentéktelenek? A kicsi még rendben is van, hisz egy köz általában – de nem minden esetben – rövid, viszont biztosan nem jelentéktelen. A köz egy utcatorzó, ezért olyan, mintha a sok-sok utcából kivágták volna a legérdekesebb és legizgalmasabb részeket, amiket aztán random leraktak volna városszerte. Összegyűjtöttük a kedvenceinket, és közben arra jutottunk: sok a köz, ezért nagy a merítés. Bár a teljességre törekedtünk, egy-kettő biztos ki fog maradni. Mivel a témához mindenkinek van valami köze, várjuk a tippeket!

Először is tisztázzuk azt, hogy mi a szösz az a köz, és miben különbözik egy utcától. Utóbbi kérdésre könnyű felelni: az utca hosszú, a köz meg rövid, van, hogy nagyon, pár lépés csupán. De mikor mondjuk egy ilyen miniutcára azt, hogy köz? Amikor szűk, rövid és általában két utcát vagy közterületet köt össze, bár olyan köz is létezik, amelyik zsákutcában végződik az egyik felén. Autók, egy-két esetet leszámítva, nem hajthatnak be. A Magyar Posta 2015-ös budapesti irányítószám-jegyzéke szerint 525 köz található a fővárosban.

Ritka az a köz, amelyik csak egy egyszerű, jellegtelen, rövid utcácska különösebb arculat nélkül, mert általában az a jellemző rájuk, hogy valami sajátos tulajdonsággal, hangulattal bírnak, ami miatt könnyen megjegyzi őket az ember, vagy akár beléjük is szeret – nekem vannak kedvenc közeim, amiket előszeretettel iktatok be az útvonalaimba. Ilyen például a Hegedűs köz az I. kerületben, egy titkos átjáró, ami a Döbrentei utcát köti össze az Alexandriai Szent Katalin-templom előtti, névtelen térrel. 

Anker köz

Ennek a belvárosi köznek az a fő jellemzője, hogy az egész egy nagy kanyar, ami a Bajcsy-Zsilinszky utat köti össze a Király utcával. Ha az előbbi irányából érkezünk, kimondottan jó érzés kerékpárral betekerni az Ankerbe, bele a kanyar közepébe. A köz névadója, az Anker-palota áll az egyik oldalán – az aljában többek között a Mad House-szal –, a másikon pedig a Gyertyánffy-ház (ennek homlokzatán olvasható az Anker-udvar felirat), mely az első olyan bérház volt a fővárosban, melynek kapualjában feltüntették, hogy kik is laknak ott. Az Anker közt eredetileg egy fedett udvarnak akarták kialakítani, végül a tervező, Alpár Ignác javaslatára nyitott térként épült meg. Az Anker köz híres lakója volt Hofi Géza. 

Sándy Gyula köz

Ritka, de mégis létezik olyan köz, amelyik jellegtelen: például a Széll Kálmán tér fölött lévő Sándy Gyula köz, ami annyira rövid, hogy mire felfogjuk, hogy beléptünk a területére, már el is hagytuk azt. Ráadásul a rövidségéhez képest nagyon széles, akár egy rendes utca. Nem véletlenül: a Várfok utcát a Krisztina körúttal összekötő köz egykor a vele szemben lévő Csaba utca eleje volt. Ám miután áthelyezték onnan a buszvégállomásokat, és az autókat is kitiltották, leválasztották a Csaba utcáról. A köz majdnem olyan széles, mint amilyen hosszú, emiatt pedig egy kicsit térszerű – talán ez adja a jellegzetességét. A névadó Sándy Gyula építész volt, akinek többek között a köz mellett magasodó, éppen felújítás alatt álló Budapesti Postapalota az egyik leghíresebb műve. 

Haris köz

A Váci utcát a Petőfi Sándor utcával összekötő Haris köz az 1980-as évek eleje óta a gyalogosoké, ám csak az 1950-es évek eleje óta közterület, előtte évtizedeken át magánutca volt, a névadó, görög felmenőkkel bíró Haris család tulajdona. Ők építtették azt az eklektikus stílusú, fedett átjáróházat (Haris bazár), ami korábban itt állt, és amit aztán ők is bontattak le, hogy a helyén 1910-ben megszülessen a Haris köz, ami vonzotta magához a művészetet. Itt volt a kor művészeit (például Kodály Zoltánt, Karinthy Frigyest) előszeretettel fotózó Werner Irén műterme, és a közben működött a Művészház nevű képzőművészeti szabadiskola is, amit Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, Vaszary János és Vedres Márk alapítottak. És ha annak idején éltünk volna, akkor még neves galériát is találtunk volna a Harisban. 

Pilvax köz

A Pilvax köz valamivel rövidebb, mint a Haris, amelynek a folytatása – persze ez attól függ, honnan nézzük – a Petőfi Sándor utcát köti össze a Városház utcával. Nem nehéz kitalálni, hogy miről kapta a nevét: a köz helyén kisebb-nagyobb házak álltak, köztük az is, melynek aljában a híres-neves kávéház működött, Petőfiék törzshelye. Az épületet 1910-ben eladták, majd egy évvel később lebontották, és akkor alakították ki a közt is. Ma egy emléktábla jelzi, hogy egykor itt volt a forradalmi ifjak találkozóhelye. 

Corvin köz

Ha már a történelmi jelentőségű közöknél járunk, akkor nem hagyhatjuk ki a VIII. kerületi Corvin közt, ami az 1956-os forradalom alatt játszott kiemelten fontos szerepet, ez volt a legtovább kitartó ellenállási pont a városban. A Corvin köz különlegessége azonban nemcsak ebben, hanem a formájában is rejlik. Három kijárata van: a Corvin mozit körbeölelő szakasz mindkét vége a Kisfaludy utcába érkezik, míg a mozi bejárata előtti rövid és egyenes szakasz a Ferenc körútba fut bele. Egyébként ha a térképen nézzük meg, akkor úgy fest a Corvin köz, mint egy borospohár. 

Piarista köz

A Piarista köz szintén a belvárosban található, és az egyik érdekességét az adja, hogy bár vele párhuzamosan fut a szintén Piarista nevű utca, mégsem az a hosszabb, hanem a köz (a térképen ellenőrizhető). Szélesség tekintetében persze az utca nyer, de nem olyan sokkal. Mind a köz, mind az utca a Váci utcától indul, előbbi a Március 15. tér parkjába vezet, utóbbi a mellette futó utcába torkollik. A Piarista közbe nem nehéz belezúgni, köszönhetően annak, hogy az első fele a Piarista Gimnázium árkádjai alatt halad, aztán hirtelen kinyílik a világ, ahogy kiér a széles, nagy térre. A Piarista igazi turistacsalogató köz, amin bringával is elég jó keresztülrobogni. 

Cserei köz

Zugló egyik rejtett csodája ez a csepp kis köz, ami a Gizella utcából nyílik, de nem fut bele a Hungária körútba, merthogy zsákutca. Ami miatt mindenképpen az egyik nagy kedvencünk, azok a színes lakóházak, melyekről elsőre Amszterdam jut az ember eszébe. A Cserei köznek ugyanakkor semmi köze a holland városhoz, annak idején a környékre – angol mintára – iker- és sorházakat terveztek építeni. De aztán a dologból nem lett semmi, így ami megépült belőle, az ma az élénk színekben pompázó, még a legzordabb télben is tavaszi hangulatot árasztó Cserei köz. Az építkezés annak idején több okból állt le: meghalt az építtető, majd az egyik tervező is, miközben vészesen fogyott a pénz is, végül pedig kitört a II. világháború. 

Vasbakter köz

A Fradi-stadionnal nagyjából szemben, a Könyves Kálmán körút másik oldalán, a vasúti sínek után található egy aprócska, hangulatos, jórészt kertes házas lakótelep, amit a Zombori utca, a Gyáli út és a Szerkocsi utca határolnak. Itt áll a híres ferencvárosi víztorony is. A kis telep összesen hat, egymással párhuzamosan futó, rövid utcácskából, vagyis egész pontosan közből áll, és mindössze azért választottuk közülük a Vasbaktert, mert ennek a legjobb a neve (régies tájszó, azt jelenti: sorompó). De van itt még Váltó, Szemafor, Töltés, Szerelvény és Víztorony köz is. Egykor munkástelep lehetett, manapság pedig egy szerény és falusias béke szigete, amit az ipar, a vasút és a nagyvárosi közlekedés zaja ölel körbe. 

Koronaőr köz

A Vérmező szomszédságában lévő, arra merőleges, a Krisztina körutat a Kosciuszkó Tádé utcával összekötő Koronaőr köz lehet az elrettentő példa. Bár nevében valami különlegeset ígér, mégsem ad többet, mint átjárást az említett két utca között, ráadásul elsősorban autóval. Jelentéktelen, szinte észrevehetetlen köz a Krisztina Plaza és a Mercure Budapest Castle Hill Hotel között. Zajos, forgalmas, kényelmetlen. Nagy előnye viszont, hogy szemben vele ott a Vérmező, ami mindig tökéletes menekülési útvonal. 

Pethényi köz

Egy újabb köz, ami valamiért kilóg a sorból: a XII. kerületben, a Svábhegyen található Pethényi köz ugyanis elég hosszú, és még autók is járnak rajta. A Fogaskerekű utcát köti össze (konkrétan a fogaskerekű mellől indul) a Határőr úttal. Előbbi folytatása, majd beletorkollik az utóbbiba. Amikor a térképen veszi szemügyre az ember, akkor úgy tűnhet, mintha ez a három csupán egyetlen, erre-arra kanyargó, jó hosszú utca lenne. A névadó, Pethényi Salamon János jeles természettudós, a magyar madártan megalapítója volt. Nevét kevéssé ismerik, mert fiatalon meghalt, félbehagyva temérdek munkáját, amit aztán Herman Ottó kutatott fel és folytatott. A Svábhegyen viszont út, utca, játszótér is a nevét viseli, nem csak ez a hosszan elnyúló köz. 

Haránt köz

A III. kerület egyik csendes, nyugodt, zöldövezeti részén, a Remete-hegy tetején találjuk ezt a szintén nem rövid, girbegurba közt, amit kertes házak és nagy, sűrű fák szegélyeznek. Ez sincs egyedül, merthogy Széltető meg Remete néven további közök is találhatók még a környéken. A Haránt egyes pontjairól szép kilátás nyílik a városra. Nevét nem véletlenül kapta: bár végig beton fedi, mégis olyan, mint egy hegyoldalban ferdén kanyargó ösvény, amin csak billegve tud haladni az ember. Mivel ez már kertváros, a Haránt köz – az időnként arra járó autók ellenére is – egy természetközeli sétaút egy kiváló szakasza is lehet. 

Donáti köz

Az I. kerületi Donáti köz, ha úgy vesszük, egy szomorú történet, mert hivatalosan már nem létezik olyan, hogy Donáti köz – bár a Google Térkép még mutatja. A Donáti utcával párhuzamosan futó Donáti köz manapság csak egy szűk folyosó a házak között, ennyi maradt belőle, egy csonk, aminek nincs vége, így ahol bemész, ott is jössz ki. Valamikor a múlt század első felében jól ismert, méltán népszerű bordélyház is működött a környéken, ahova nem csak a környékbeli férjek jártak kikapcsolódni a családi élet mellett vagy után. Ezért volt egy ragadványneve is a budapesti utcákon a Donátinak: Csaló köz. Pedig a névadó egy szent ember volt: Szent Donát, Donatus ókeresztény püspök, aki római katonaként Pannóniában állomásozott és vértanúhalált halt, egyébként pedig a szőlőművelés védőszentje, mert állítólag befolyásolni tudta a rossz időt, a villámlást, a vihart és az égszakadást, vagyis a szőlő ősi ellenségeit.

Címkék