Az Ikarus 200-as buszok ormótlan, de barátságos formája szinte beleivódott a magyar kollektív tudattalanba, nem nagyon hisszük, hogy van olyan gyerek, aki másként rajzolná a buszt, mint ahogy ezek a járművek kinéznek. Talán ezért sem egyszerű elhinni, hogy a nagy, kék dinoszaurusz már 50 éve szolgál Budapest útjain. Az első 200-as 1972-ben futott ki az Ikarus-gyárból, terveit Finta László készítette, a modell pedig rendkívül tágasnak számított.
Noha az Ikarus-gyár története egészen a 19. század végéig nyúlik vissza, buszokat csak a II. világháború után kezdtek el gyártani, szakértelmük pedig olyan hamar szemet szúrt, hogy 1963-ban a gyár kapta meg azt a jogot, hogy buszokat fejlesszen a KGST országai számára. Így született meg az Ikarus 200-as széria, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy később a gyár hiába próbálkozott modernebb típusok fejlesztésével, a megrendelők többsége ragaszkodott a már bevált sorozathoz.
Így kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy az olcsó buszok forradalma felfalta a saját gyermekeit, hiszen az elnyűhetetlen minőség és a jó ár végül gátat vetett a további fejlődésnek. A buszokat 1967-ben mutatta be a gyár, a sorozatgyártás 1971-ben kezdődött, a 200-as széria első buszai pedig 1972-ben indultak hódító útjukra Budapest utcáin. A termékcsalád egyébként azért is volt ennyire sikeres, mert az alapból sokféle járműtípust, helyközi járatokat, csuklós és luxusbuszokat is ki lehetett alakítani.
A jármű olyan népszerűvé vált, hogy a 80-as évekre a világ autóbuszgyártásának háromnegyedét az egyik 200-as modell adta, a világ legnagyobb darabszámban gyártott busztípusa pedig még ma is az Ikarus 280-as csuklós modellje.
Annak ellenére, hogy az 1980-as években az Ikarus már kínált modernebb, drágább buszokat is, a főváros és a nagyobb vidéki városok utcáit szinte egyeduralkodóként szelték a kék óriások. Az eltelt évtizedek alatt csak apróbb változtatások történtek rajtuk, például a sebességváltó vagy az ajtók megújítása.
Az Ikarus 200-as sorozata olyan strapabíró, hogy 2021-ben még 30
éves darabok is működtek. Persze ezek a barátságos, lomha
dinoszauruszok már nehezen tudják követni a mai tömegközlekedés ritmusát, óriás
lépcsőik pedig meglehetősen riasztóan hatnak felszállásnál, az utasként kevésbé
érzékelhető kényelmi vagy műszaki paraméterekről nem is beszélve. Ezzel együtt megbízhatóan
szolgálták a tömegközlekedést, évtizedeken át fontos elemei voltak Budapest
városképének. Boldog nyugdíjas éveket kívánunk nekik, és alig várjuk, hogy
nosztalgiajáratként újra felpattanhassunk rájuk.
Forrás: PestBuda.hu
