1968 – az év, amikor kidugja a fejét a Ferenciek tere egyik üzlethelyiségében az Ibolya, az a presszó, ami még ma is árul Bambit és békebeli melegszendvicset. Az idők változtak, tulajdonosok cserélődtek, már nem fityulás nénik szolgálják fel a kaszinótojást és a pikolót, hanem munka és iskola után ülnek be a fiatalok Tubi-szódára és epersörre. A legendás és sokat látott Ibolya most új pajtást kapott, UltraIbolya néven, mi pedig meg is látogattuk az új egységet, ami csak néhány méterre található az eredeti presszótól.
Párás, szitálós őszi nap van, kora délután is esti sötétség borul a Ferenciek terére, ahol eggyel több neon világít, méghozzá úgy, hogy ez a neon nagyon is ismerős. Ugyanaz a tipográfia kicsit kisebb méretben, némi toldással: UltraIbolya. Nocsak, ez ahhoz tartozik, amit már jól ismerünk és szeretünk. Az üzlethelyiség megürült, a lehetőség adott volt, és az Ibolya vezetősége – ami 2011 óta ugyanaz – élt is ezzel. Kapóra jött, hiszen ha jártunk már csütörtök/péntek/szombat este az anyaintézményben, tudjuk, hogy nehéz helyet találni. Lényegében az UltraIbolya egy bővítése a 68-as születésű törzshelynek.
Ha odaát nincs hely, jöhet az Ultra.
Ha odaát nincs hely, jöhet az Ultra.
Az utcafrontról is látszik a kialakítás: maradt a retró vonal, kár is lenne ezen variálni. Ráadásul most is autentikusak tudtak maradni, nem utángyártott bútorokkal rendezték be a teret: a piros székcsodák a dunaújvárosi Hangulat Bár adományai, míg a lámpatestek egy ideje már várták a jobb sorsot. Történik ugyanis gyakran az Ibolyában, hogy vendégek érkeznek komplett lámpákkal, a múlt mementóival: hagyatékból hozták, mert itt lenne a legjobb helyük.
Sok-sok narancsos lámpát adtak már le – olyanokat, amik sokunk múltjából derengenek. Ennek a fényében ittuk a Sztár kólát és faltuk a vaníliás karikát, még a katódcsöves tévé előtt, az Ablakot és a Zenebutikot bámulva. A Bambit pedig az egyetlen olyan budapesti üzemből hozzák a régi üvegekbe (újra)töltve, ahol még az eredeti receptúra szerint készítik a retróitalt. Az egyik ablak melletti garnitúra is egy gyűjtőtől érkezett: a space age mid-century székek és asztal olyanok, mintha csak a Jetson család nappalijából érkeztek volna.
A miliő tehát adott, a törzsvendégek pedig szíves örömest betérnek egy próbára. Ahogy teszik ezt azok a turisták is, akik valami tényleg helyi élményre vágynak: olyan lazításra, amit a budapesti közeggel együtt élhetnek meg, nem a többi
„vakon lévő”
utastárssal. Természetes ez a vágy, elvégre mi is olyan helyekre szeretünk beülni külföldön, ahol több a helyi erő, mint a fapadosokkal érkezett turistamassza. Skandinávok, franciák, olaszok… imádják ezt a retró közeget, a mérsékelt árakat és a helyi arcokat.
10:00-től 14:00-ig reggelit is készítenek: a rántottától a bundás kenyéren át egészen a sült virsliig haladunk, combos adagokkal, abszolút békebeli megvalósítással és ízekkel. A bundás kenyér kap egy kis tejfölös kenegetőt, ami jól áll neki. A virslit főve és sütve is kérhetjük párjában, mustárral vagy tormával. A nap bármely szakában megrendelhetjük a hosszú, húskrémes melegszendót, ami szintén egy nosztalgikus étek, és még akkor is szívesen megsütik nekünk, ha a konyha már pihenni tér
(22:00-kor).
Nagyobb fogásokat ebédre és vacsorára is rendelhetünk az UltraIbolyában: a szakácsuk németországi munkáját követően egy kis bajoros ízvilágot is elhozott, ezért a csülök például látványos és kedvelt fogás, pláne egy jó pofa prágai Staróval. Magyar klasszikusok közül is mazsolázhatunk: marhapörkölt sztrapacskával, bécsi csirkéből vagy sertésből, töltött frissensültek, mint például a kolbásszal-sajttal-hagymával tömött sertésszelet szintén a kínálat részét képezik. Evidencia a burger, ezt vétek lenne kihagyni, a társaságok sokszor rendelik.
Mindig jól jön, ha egy presszóban, bisztróban az italok mellé erőteljesebb ételeket is kínálnak, mint a ropi és a mogyoró, ezért mindenképp jó ötletnek gondoljuk ezt a vonalat. Ráadásul így még jobban ki tudják szolgálni mindazokat, akik például privát bulira, céges rendezvényre, kvízestre, focimeccsnézésére érkeztek, hiszen ezek is abszolút fontosak a frissen nyílt UltraIbolyában. A tér tágas, és gyakorlatilag egy nagy helyen ül mindenki, a Dunaújvárosból érkezett piros műbőr minifotelekben. Így tényleg mehetnek a kvízek, a társasok, a felolvasások is.
Ami az italkínálatot illeti, tényleg minden ízlést szeretnének kiszolgálni: a sörösöket, a borosokat, azokat is, akik a longdrinkek mellett teszik le a voksukat. Számtalan nyomott árú gin-tonik-variáció is elérhető, de ha mégis a fröccsözés mellett döntenénk, az is megoldott, akár a macis (málnaszörpös) variációval is. Elvégre az is egy retró klasszikus.
Örülünk, hogy itt van az UltraIbolya, mert egy örök érvényű budapesti presszó vendégszeretetét hozza el, pár lépésre a legendától, ugyanúgy, a régi szellemiségben.
