A fine dining éttermeiről ismert, két Michelin-csillagos helyet is magáénak tudó Costes-csoport meglazítja a nyakkendőt, és fesztelenebb környezetben mutatja meg a tőlük megszokott magas minőségű gasztronómiát. Finomságokon osztozkodó asztaltársaságok, hangsúlyos élőnövény-dekorok és kortárs alkotások között próbáltuk ki a közös étkezésre csábító ázsiai finomságokat nyitás előtt a Costes Izakayában.
Minden gasztronómiával foglalkozó újságíró életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy tud panaszkodni, hogy más irigykedik rá. A tegnapi napom ilyen volt, hiszen nagy várakozásokkal, de fáradtan érkeztem a Costes Izakaya megnyitójára, az asztalomnál pedig senkit sem ismertem. Így számomra is meglepő fordulat volt, amikor néhány órával később azon kaptam magam, hogy fültől fülig tartó vigyorral, egymás tányérjából próbálgatjuk a jobbnál jobb ételeket, mintha száz éve barátok lennénk a körülöttem ülő, teljesen ismeretlen emberekkel.
A Costes-cégcsoport és szakmai vezetője, az évtizedes ázsiai konyhai múlttal rendelkező Molnár Márk, illetve az italokért felelős Szabó Zoltán neve hallatán azt már gondoltuk, hogy rosszat enni és inni nem fogunk, és minőségi alapanyagokban sem lesz hiány, de a projektmenedzserként a csapathoz csatlakozó Enso-tulajdonos, Tenner Benjámin miatt a fiatalosabb, lazább elemek is hangsúlyt kaptak a koncepcióban. Nem véletlen tehát, hogy az igényes, sok fával és élő növénnyel, néhány ázsiai tárggyal és kortárs alkotásokkal otthonossá tett környezetben olyan könnyedén bontotta le az izgalmas ételek iránti kíváncsiság az ismeretlen vendégek közötti falakat.
Az izakaya elnevezés is tökéletesen tükrözi ezt a hangulatot, ugyanis a szó eredetileg olyan szakéboltot jelölt, ahova munka után nemcsak vásárolni térnek be, hanem enni, beszélgetni, lazulni is lehet. Mára a bolt jelleg kicsit háttérbe szorult, és inkább ázsiai konyhát kínáló bisztróstílus jellemzi ezeket a helyeket. Nem mondhatjuk azonban, hogy az izakaya sima ázsiai tapas- vagy mezzebár, hiszen az ételek ennél egy kicsit laktatóbbak, noha a vendégek többnyire szintén megosztják őket, mindenkinek jut a különleges ízekből.
A Costes Izakaya hivatalos besorolása „fine bistro”, ami a minőségi alapanyagokra, a klasszikus és modern konyhatechnológiák vegyítésére is utal. Az ízvilág pedig elsősorban ázsiai, de ez nem jelenti azt, hogy nem fér bele egy kis latin-amerikai, esetleg mediterrán csavar vagy akár hazai különlegesség.
A mi asztaltársaságunk szinte teljesen leragadt az „izatapasoknál”, a megosztásra született finomságoknál. A burratakimcsi (5200 Ft) volt mindannyiunk kedvence, a fermentált kínai kel nem volt túl csípős, a krémes sajt pedig nagyon jól passzolt hozzá. A tarisznyarák-tempura (7000 Ft) is nagyon finom volt, a tésztában sült rákhoz vaszabis majonéz és üdítő szudacsi (japán citrusféle) saláta tartozott. A ceviche (4500 Ft) nevű, picit csípős, tengeri halakkal készülő salátaféleséget – ami itt polippal, rákkal, citrussal és korianderrel készül – szintén érdemes megkóstolni, a sok különlegesség között pedig jó érzés volt egy olyan korrekt és egyszerű ételre is rábukkanni, mint a 18 hónapos mangalicasonka (5000 Ft).
A főételek közül a pad thait kóstoltuk mangalicával (6000 Ft), nagyon finom volt, és az étlap végén található különböző, házilag fermentált és savanyított uborkák sem véletlenül keltették fel az érdeklődésünket. Ezek közül végül a tárkonyos-kovászost próbáltuk (1500 Ft). Azt pedig egy kicsit sajnáltuk, hogy a nagy osztozkodásban annyira teleettük magunkat, hogy a kiváló grillételeknek és a wagyuspecialitásoknak már nem jutott hely.
A baráti összejövetelek mellett a kicsit bulisabb hangulatot a jókora DJ-pult jelenléte és az igényes italválogatás biztosítja. A hazai és natúr borok mellett a hely jellegéből adódóan széles a szakékínálat, és több highball közül válogathatunk, melyek valamilyen párlatból és egy nagyobb rész nem alkoholos hozzávalóból állnak.
A Costes Izakaya jól kiegészíti a Michelin-csillagos Costes Downtownt és a Costest, azonban kicsit olyan, mint az a barátunk, aki valahogy mindig jól néz ki, de emiatt még irigyek se tudunk lenni rá, csak örülünk, hogy valakinek feszülés nélkül is megy a magasélet.
A Costes Izakaya jól kiegészíti a Michelin-csillagos Costes Downtownt és a Costest, azonban kicsit olyan, mint az a barátunk, aki valahogy mindig jól néz ki, de emiatt még irigyek se tudunk lenni rá, csak örülünk, hogy valakinek feszülés nélkül is megy a magasélet.
Megéri beülni ide egy sencha bulleit highball meg egy burratakimcsi mellett megtapasztalni, milyen az, mikor a minőség és a könnyedség kéz a kézben járnak. Ezt élvezhetjük a holnapi nyitástól kezdve hetente öt napon át esténként, hamarosan pedig már ebédidőben is.
