Aki kicsit is vonzódik az alternatív gasztronómiai eseményekhez, akit izgat a hagyományos gasztró határainak feszegetése, az minden bizonnyal ismeri a Konyhakör munkásságát. Rendeztek már vacsorát a Duna-parton, a Kelenföldi Hőerőmű vezérlőtermében, de galériában is, de ezenkívül is évente több, tematikus pop up vacsorát tartanak, ahol a hangsúly nemcsak azon van, hogy minden érzékszervünket elbűvöljék, de azon is, hogy az enteriőr és a környezet is bevonódjon az étkezés élményébe. A 2014-ben született Konyhakör mára egy valódi élmény-cateringgé nőtte ki magát, így eljött az idő, hogy szintet lépjenek, és egy saját fix hellyel rukkoljanak elő.
Ruff Dávid fiatal kora ellenére nagyon sok helyen megfordult az elmúlt évtizedben – tanult a Costesben, főzött Tallinnban, a Zonában, a Beszállóban és a Fámában, majd 1,5 évig Saigonban a Vise Hospitality Envy Clubjában töltött be különböző pozíciókat. A Konyhakör-alapító Tenner Benjáminhoz 2018-ban csatlakozott, az ázsiai időszakban is folyamatosan kapcsolatban voltak, amikor pedig hazatért, belecsaptak az Enso-ba.
A VIII. kerület szívében található Enso – japánul egy mozdulattal rajzolt, szabálytalan kör – a hajdani mosodából kialakított Patyolat nevű kulturális befogadótér hátsó traktusában kapott helyet. Igazi berlini hangulat: a pergő vakolatú épülettől övezett udvar végén található az indusztriális belső – sok zölddel, nyerstégla falakkal és iparművészeti alkotásokkal díszített asztalokkal. Ahogy azt a Konyhakörtől megszokhattuk, az Ensóban is fontos szerepet játszik a gasztronómiai élmény mellé társuló, egyéb érzékszerveket lenyűgöző enteriőr. „Nem akarunk mást eljátszani, mint amik vagyunk. hangos zene, magyar tárgyak, fúziós konyha, nagy beszélgetések, közvetlen hangulat, semmi felvágás – ez az Enso” – mondja Benjámin.
Az étlap Dávid ázsiai kötődése miatt a laza japán kocsma-bisztró, az izakaja világát idézi – a levesen kívül az összes fogás úgy van megkomponálva, hogy könnyedén osztozhassunk rajtuk. A flagship – zászlóshajó – fogásaik állandak az étlapon, a home fusion pedig 1-2 havonta változni fog. Az állandó kínálat része a malacfül, a savanyított fürjtojás, a ramen, a koreai csirke és a chirashizushi, vagyis az ázsiai ihletésű ételek, a kipörgő szezonális fogások között pedig némi távol-keleti fúzióval bolodított hazai gasztrokultúrából érkezett fogást találunk majd. Az italok is nagy szerepet kaptak, legyen szó mentes vagy alkoholos koktélról, és néhány izgalmas sakét és whiskey-t is találunk az itallapon.
Az előételek is a sharing koncepcióra épülnek, ráadásul úgy, hogy még ilyen covidos időkben is biztonsággal kérhetjük őket. Az edamame-t (650 Ft) chilis sóval dobják fel, a savanyított fürjtojás (950 Ft) az ecetes-pálmacukros oldatában shichimi és szecsuáni bors van, de a must have darab kétség kívül a malacfül (650 Ft). A főtt fület vékony csíkokra vágják, kisütik és erőteljesen megfűszerezik – a végeredmény pedig egy roppanós, addiktív chipsszerűség.
A zászlóshajók közül a rament (3150 Ft) kóstoltuk, amire Dávid azt mondta: „nem a világ legjobb ramenje, de Molnár B. tamás szerint korrekt darab.” A viág összes ramenjét nem kóstoltuk, de kétség kívül a város egyik legjobb ramenjét itt kapjuk. A kacsaramen mesterleves alappal indul, az alaplébe kerül néha csirkeláb, malacfül egyéb levesmélységet generáló természetes ízfokozók. A végeredmény egy nagyon karakteres, ízgazdag leves helyben készült ramen tésztával, savanyított tojással, kacsahússal, norilappal és újhagymával. Rendkívül laktató, gazdag leves, és mivel Covid nélkül sem kifejezetten egy megosztható darab, garantáltan laktató önmagában is.
A másik állandó fogás a koreai csirke (2550 Ft), ami az amerikai chicken on waffels mintájára sós gofrin érkezik, combfiléből készül és a keményítő-pankómorzsa kabátnak köszönhetően extrán ropogós. Igazi comfortfood, ami darabokra vágva kapunk, úgyhogy szintén biztonságosan megosztható. A mellé kapott citrusos majonéz pedig szépen hozza a japán majonézek világát.
A hazai vonalat meglovagoló sajtos-tejfölös udon (2150 Ft) egy igazi, gyerekkort idéző szénhidrátbomba, amiben a vászolyi sajt hozza a trappistaélményt, a sózott citrom és az udon pedig a fúziót. Érdemes azonnal nekiesni, mert sózott citrom ide, udon oda, azért erre a fogásra is igaz az, ami a gyerekkorból ismert darabra – hamar elhűl, és úgy már nem 100%-os.
A desszertek is változni fognak, jelenleg a trüffel blonde (950 Ft) van porondon a csokis, mély ízek kedvelőinek – a pirított fehér csokis, citrusos házi csokigolyók a karamellás felhanggal tökéletesek akkor is, ha az egész asztal osztja meg őket. A lazább, könnyedebb levezetőre vágyóknak pedig ott van a sudachi tart (950 Ft) a francia cukrászat iskolájából kikerült japán citrusfélékkel készített minipite.
Az Ensót alapvetően békésebb időkre tervezték, mikor szívesen ülönk idegenek mellé, és nem okoz gondot egy nagyobb társaságnak sem, ha egymás táljából esznek. A vírus miatt természetesen tompítottak azon a hangulaton, amit igazából szerettek volna, és szerencsére sikerült megtalálni a jut is marad is balanszát – a hangulat fesztelen és laza, a tálalásnak köszönhetően pedig még így is maradt egy kicsit a sharing concept szépségéből, ha szeretnénk élni vele. Nem mellesleg a jól sikerült, igzgalmas és újító fogások mellé egy nagy adag vizuális örömöt is kapunk tányéroknak, kiegészítőknek és az enteriőrnek köszönhetően.
