Ősi hüllők, eltűnt „Atlantisz” és buja éjszakák – Elolvastuk Kordos Szabolcs budapesti legendákról szóló könyvét

Az eldugott helyek mellett csak a rejtélyek és legendák utáni kutatást szeretjük jobban, úgyhogy Kordos Szabolcs budapesti históriákkal teli könyvét is alig bírtuk letenni. Nemcsak a bizarr gellért-hegyi hiedelmek, a panelház méretű titkos földalatti bunker és az olyan legendás budapesti alakok, mint Móricz Zsigmond, Csáth Géza vagy Hofi Géza története miatt húzott be minket a könyv, hanem a szerző humoros történetmesélése miatt is. 45 különböző helyszínt találunk a könyvben a Palotanegyedtől az Andrássy úton át Óbudáig és a Dunáig, tele rejtéllyel, legendával és szórakoztató történetekkel. Persze a mulattatás mellett a pontosság és a valós történelmi tények is fontosak, így a szerző történészekkel, írókkal, muzeológusokkal járta keresztül-kasul a fővárost. 

A legendás Király utcai Kék macskáról meg a walesi herceg dorbézolásáról már mi is írtunk, a folyton pezsgő utca a kuplerájok és kétes hírű mulatók mennyországa volt. Amellett, hogy a korabeli Pesten itt minden második házban buja éjszakákat tölthettek a nagyurak, francia mintára sorra nyíltak a macskanevet kapó mulatók is. Volt itt Fehér macska, Tarka macska, Vörös macska és Fekete macska is, mindez pedig arra utalt, hogy a revüszínházakban egyéb cicázási lehetőséget is választhattak maguknak a vendégek.

Miután a férfiak kiszórakozták magukat a különféle kuplék, burleszkek, bűvészmutatványok és ledér táncoslányok mutatványain, átmentek egy csapóajtón, ahol kedvükre választhattak a mindenre kapható hölgyek közül. A Király utcai háznál állítólag a mai napig megvannak a „kurtizánkapaszkodók”, amikbe a lányok kapaszkodtak, miközben egyre csábítóbb pozícióban próbálták magukra hívni az urak figyelmét, illetve

„ezeket ragadták meg, hogy csupasz feneküket az elesés veszélye nélkül a betérő vendégekhez dörgölhessék”.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy volt egy római kori emlékekkel teli sziget a Dunában, nem is olyan messze a Margit-szigettől, ami egészen Budapest létrejöttéig és a folyó szabályozásáig teljesen természetes része volt a városnak. 1874-ben a főváros vezetése úgy döntött, hogy a hajózás megkönnyítése érdekében teljesen elkotorják a Fürdő-szigetet, ahol az ősi korok épített emlékein túl nagyjából 60 meleg vízű forrás is volt – ezek a mai napig táplálják a Dunát. A szigeten lévő építmények közül szinte minden megsemmisült, kivéve egy oltárkövet, amit a Dunához mint istenséghez emeltek a rómaiak, a földjével pedig a Margit-szigetet töltötték fel.

Ha az elkotort Fürdő-sziget történetet kevesen ismerik, akkor a Déli pályaudvarnál található ősi hüllőnyomokról szerintünk még inkább nem hallott senki. A pályaudvar hátsó utaskijáratát egy vörös kőből épült fal választja el az állomástól, ami azért különleges, mert egy 260 millió évvel ezelőtti pillanatot rögzített az utókornak. A Balaton-felvidéki vörös homokkőből készült fal és kis szolgálati épület előtt érdemes hosszabban elidőzni és kutatni a köveket, hogy előttünk is kirajzolódjon az a különös lábnyom, ami egy Dimetrodon nevű ősi hüllőé. Ha tüzetesen átvizsgáljuk a Déli pályaudvar falát, akkor még több, különböző állattól származó nyomot fedezhetünk fel, amik közül van, ami három-, négy- és ötujjú, vagy éppen karomban végződő is.

Nem lövünk le minden izgalmas történetet, így a Vár alatti 11 emelet mély bunker, Sissi japánakáca és a Hatvany-villa valamikori műremekeiről most nem írunk, mert szerintünk érdemes ezt a könyvet minden Budapest-rajongónak beszereznie és egy-egy szürke, esős délutánon forgatnia.