A 10. születésnapunk alkalmából 10 sétát állítunk össze különböző tematikákra felhúzva – minden hónapra egyet –, amelyeket online cikkekben tárunk elétek. Sétacikkünk segítségével egy térképpel, útvonallal és izgalmas történetekkel fedezhetitek fel magatoknak a város rejtett helyszíneit.
A dualizmus és a millennium korában nemcsak a hirtelen beindult városfejlődés miatt festett egészen más képet Pest, hanem az úton-útfélen felbukkanó üzletszerű kéjelgés miatt is. A 19. században sorra nyíltak a kuplerájok, bordélyok és kéjnőtelepek, a Király utca forgatagából gyakran slisszoltak be titkos kapualjakba alkalmi szerelemért a polgárok, miközben a hírhedt mulatókban éjszakánként az arisztokrácia is szívesen elverte a pénzét – és nem csak alkoholra. Az egykori pesti éjszakák különös világa már az írók fantáziáját is gyakran megmozgatta, Krúdy, Ady Endre, Szép Ernő és Hunyady Sándor is előszeretettel írt a bordélyokról, madámokról meg az igencsak alulöltözött hölgyekről. És még az is lehet, hogy a Király utcát és a Magyar utcát is átszelő városi sétát talán érdemes éjszaka, de minimum naplementekor lejárni – csak hogy stílusosak legyünk.
VI. kerületi bujaság és Krúdy kedvenc „Kakasos” háza az Ó utcában
A piros lámpás negyed vagy a bordély hallatán elsőre mindenkinek Párizs és a Moulin Rouge jut eszébe, vagy az egykori Rákóczi tér környéke, holott a 19. század végén a VI. kerület is megnyerte magának ezt a címet. Sétánkat a bujaság központjából indítjuk, vagyis a Nagymező utcából elindulva járjuk be Pest „bűnös” múltját, bár az 1800-as években az üzletszerű kéjelgés még teljesen legális volt: 1867-ben legalizálták a prostitúciót, és a kéjnőtelepeket is igyekeztek bordélyokká alakítani – több-kevesebb sikerrel.
A kéjnőtelepek és a bordélyok a túlfűtött erotika és az erkölcsnélküliség lelőhelyei voltak, de az itt dolgozó lányok egyáltalán nem kedvtelésből kerültek ide, hanem a jobb élet reményében, az átmeneti pénzszerzés miatt.
A kakasos házak és a kuplerájok legtöbbje pont a VI. kerületben volt, a Nagymező utca, a Mozsár utca és az Ó utca csak úgy hemzsegett a nyilvánosházaktól, amikből a bordélyok áremelkedése miatt lett olyan sok. A századfordulón megszaporodtak a kiadások, egyre többet kellett fizetni a fenntartásért, a berendezésért, az ételek és italok beszerzéséért, és ez a szolgáltatások drágulását okozta, így a kevésbé pénzes és cseppet sem erkölcsös polgárság átszokott az olcsóbb helyekre.
Sétánk első állomása az a bizonyos Kakasos ház az Ó utca 33. szám alatt, ahol Krúdy is szívesen töltötte az éjszakákat, ráadásul nem is akárki ágyában, hiszen megnyerte magának a madámot. Az Ó utca sosem volt az előkelőség és a jó modor mintája, ugyanakkor Marinovics Jolán szinte megkövetelte vendégeitől a gáláns viselkedést. Házában költők, lexikonszerkesztők és riporter urak tanyáztak, meg perszeKrúdy, aki kimaxolta az élvezeteket, hiszen enni is rendszeresen a konyhájára járt,tartozásait pedig írásban rótta le: rendszeresen megemlékezett a madámról elbeszéléseiben, hol Johanna, hol Steinné vagy Jánoska néven. Az Ó utcai kétes hírű ház falán még Jókai portréja is kint függött, aki szintén előszeretettel kereste fel a helyet, szerinte szigorúan csak a konyha miatt, bár amikor elkapta a hév, mindig örökbe akarta fogadni Jolán lányait.
Móni bácsi kuplerája, Kék Macska és Ármin intézmény
A Nagymező utcára visszatérve induljunk el a Király utca forgatagába, ahol egykor minden második házban szerelmet árultak. Hogy máshogy lehetne lejárni ezt a sétát nyáron, mint hűsítő fagylaltot nyalva, úgyhogy rögtön az elején érdemes betérni a Nagymező utcán a Fragolába, ahonnan izgalmas ízvilágokat vihetünk tovább a tölcsérünkben (aki nem a séta elején szeretne fagyizni, az a Károly körúti üzletben is megteheti). Aki pedig valami tartalmasabbra vágyik, biztos örömmel ül le egy kicsit az Around Pancake asztalaihoz, hogy kipróbálja a nagyvilág palacsintaspecialitásait. A kicsit fine dining, kicsit street food helyen tradicionális és újragondolt receptek alapján készült palacsintákat is kóstolhatunk.
Ha már az ízek orgiáján túl vagyunk, akkor utunk következő állomása az egykori Huszár-ház, vagyis Móni bácsi kuplerája a Király utca és Kis Diófa utca sarkán. A lakóházból viszonylag hamar lett kocsma, majd kétes hírű mulató Grand Café Hunyadi Mulató néven, ahová legszívesebben az artisták jártak, bár a többi művészből sem volt hiány. Később Mandl Árpád, akit mindenki csak Móni bácsinak hívott, nyitotta meg itt zengeráját, egy züllött, zenés kávéházat, ahol a nőket nem feltétlenül a hangjuk és színészi tehetségük miatt szerették a férfiak. Az osztrák komikusnak sem a mulató hozta a bevételt, hanem az épület hátsó traktusában kialakított bordélyház, ahová a vendégek felvihették a pincérnőket. A hely az első világháború után új tulajdonost kapott és nevet váltott, de a funkció egészen az 50-es évekig állandó maradt.
Az egyik legfelkapottabb mulató és egyben bordély a Kék Macska volt, a Király utca 15. szám alatt álló épület Európában még a tokaji bornál is híresebb volt. Az eszeveszett orgiák színhelye még Mikszáthnál és Jókainál is kiverte a biztosítékot, de az artistalányokban és táncosnőkben – és kéjnőkben – bővelkedő dalcsarnokba járni a magyar arisztokrácia számára sikk volt. Már csak azért is, mert olyan vendégek fordultak meg a helyen, mint VII. Edward – akkor még csak walesi hercegként –, Habsburg–Lotaringiai Rudolf és Herbert von Bismarck, a német birodalmi kancellár fia. Utóbbi egy átmulatott éjszaka során ádámkosztümben táncolt a Kék Macska nézőterén, ahonnan a rendőrök nem őt, hanem a közönséget parancsolták ki.
Akár lépésenként is megállhatnánk a Király utcában, mert itt egykor tényleg majdnem minden ajtó egy lebujba nyílt, de a séta következő állomása a Király utca 16. legyen. A kéjelgés az Etablissement Ármin neoreneszánsz épületében zajlott, amit a pesti polgárság erkölcsös fele mocskos és veszélyes komplexumnak tartott. Az Ármin intézmény egy szórakoztatóközpont volt: zenés bohózatokkal, sanzonokkal, tánccal, ahol az ország akkori vezető színész-énekese, Baumann Károly is előszeretettel fellépett kupléival, de a szórakozást a központban annyira komolyan vették, hogy olcsó örömlányokat is kínáltak a vendégeknek – bár 1896-ban sajnálatos módon lapostetű-invázió miatt bezáratták a helyet.
A Magyar utcai luxusbordélyokban egy tanári fizetésbe került az éjszaka
Ahogy közeledünk a belváros felé, a vörös lámpás házak színvonala is emelkedik, az Unger-házon át vágjuk le az utat, ami éppenséggel nem bordély volt, de laktak itt prostituáltak, és a sötét kapualj kedvezett a csókcsatáknak. Az átjáróból a Károlyi-kerthez érünk, ennek környéke volt a kéjelgés fellegvára, ahol bordó bársonyfalak mögött bújtak össze az alkalmi párok.
A rózsaszín függönyökkel takart ablakokkal, a Károlyi-kertre néző erkéllyel és virágzó fácskáival a „legbarátságosabb pesti ház” a Magyar utca 20. szám alatt várta vendégeit, ahol a madám, vagyis Pilisy (Schumayer) Róza nemcsak a kéjelgésnek adott otthont, hanem sokszor zenés, verses vacsorákat is adott, és a meghívottak között a férfiakon túl olykor színésznők is megfordultak – bár ők a vacsora végeztével távoztak is. Krúdy is sokat vendégeskedett itt, és ahogy az Ó utcai Kakasos háznál is megnyerte magának a madámot, itt is az övé lett Pilisy Róza.
Róza bordélyában a vendégeket a szalonban fogadták, ahol halk zene szólt, ételt és italt kaptak, ráadásul komoly társasági élet folyt, miközben az éppen szabad és a szemérmességtől igen távol álló lányokat is megnézhették maguknak a férfiak. A madám részvénytársasági alapon vásárolta a házat, melynek berendezését Thék Endre asztalos készítette, aki a Budavári Szent István-terem fali dekorációit és az Országházban a miniszterelnök íróasztalát is. Pilisy Róza házában az alapszolgáltatás 200 korona volt, de a testi örömökön túl ebbe beletartozott az intellektus, a társalkodás, a jó ételek és a zene is.
Sétáljunk tovább a Mélypont felé, mert a Magyar utcában van még kettő egykor volt bordély: a 29-es Maison Frida és a 34-es szám alatti ház. A Maison Frida épületét Östreicher Ede és neje rögtön azzal a céllal vásárolta meg, hogy bordélyt nyissanak. 1905-ben 14 lánnyal indult a működése, ami alatt nemegyszer ütköztek törvénybe. Állítólag egy katonatiszt a bordély egyik szobájában talált rá feleségére, aki persze nem volt egyedül, féltékenységében és dühében előbb nejével végzett, majd magával. A Maison Frida helyén ma apartmanház van, de a tűzpirosra festett ajtó erősen utal az épület régi funkciójára. Sétánk utolsó pontja a 34-es ház, mely többször gazdát cserélt, de Schlesinger Lipót és felesége kifejezetten bordélynyitási céllal vették meg, noha a városban már máshol is üzemeltettek egyet. 1926-ban szigorítottak a törvényeken, nem adtak ki újabb bordélyengedélyeket, a régieket pedig visszavonták, így a Magyar utca 34-et Splendid néven garniszállóvá alakították, ami egészen a 40-es évekig a titkos találkák és forró éjszakák helyszíne volt.
