gasztró

szerkesztés

Pepita Oroszlán, Erzsébet söröző és a többiek – Budapest eltűnt vagy átalakult legendás vendéglőinek nyomában (2. rész)

Szerzők

  • Blazsovszky Péter

2022. 01. 12. 14:30

Annyian szerettétek az előző írásunkat, hogy nagy örömmel folytatjuk a múltidézést! Ezúttal az általatok küldött rengeteg nosztalgikus étterem közül szemezgettünk.

Az Erzsébet söröző az Erzsébet (akkoriban Lenin) körút 48. alatt, 1959

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Az Erzsébet söröző

A megfizethető árai, egyedi hangulata és pompás kínálata miatt a Lenin körút 48. alatti Erzsébet söröző volt – az Ádám mellett – a 20. század második felében a budapesti fiatalok másik közkedvelt helye. „Az 1888-ban Ulrich Keresztély tervei alapján, eklektikus stílusban épült lakóházban Nérey Dezső nyitotta meg a hangos sikert arató Magyar Kávéházat, ennek a helyét vette át 1933-ban az Erzsébet söröző. E korból maradtak fenn a homlokzatot díszítő, árpakalász- vagy szőlőfürtkoszorút viselő Bacchus-fejek.” (Forrás: Wikipédia.) A 70-es évek közepén – a nagy tekintélynek örvendő – Kihári Ernő lett a konyhafőnök, és még a 80-as években is többnyire csak foglalással lehetett bejutni. A legendás tatár bifsztekből általában hatvan adag is elfogyott egy nap, rántott békacomb pedig itt volt először. A hangulatához az is sokat hozzátett, hogy a berendezése még korabeli volt, és nem cserélték le a színes üvegablakait sem. Jelenleg a Ziccer – TrollFoci Sport Pub van a helyén.

Margit körút (Mártírok útja) 14., Paksi Halászcsárda, 1960

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési És Építészeti Osztályának Fényképei

A Paksi Halászcsárda

Sok olvasónk nagy kedvence is mély nyomot hagyott maga után. A Magyar Nemzet 1955. februári cikke szerint (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár) „még a Műemlékek Országos Bizott­sága is beleszólt a Mártírok útján lévő Paksi Halászcsárda megnyitásába. Ez pedig úgy esett, hogy az átalakításnál a kapubejárat felett egy régi, faragott követ találtak, amiről kiderült, hogy műemlék. Az újpesti halászcsárdában 70 százalék volt a bor- és har­minc százalék a halfogyasztás, ezt az arányt pedig a Mártírok útján meg akarják fordítani” a halételek népszerűsítésével. Frissen fogott dunai halakból készültek az ételek, és még ha a paksiak nem is utaztak ezért Budapestre, de ha a főváros környékén jártak, biztosan ők is itt ebédeltek.

A Váci utca a Régi posta utca felől a Március 15. tér felé nézve, balra a Napoletana vendéglő; Ünnepi Könyvhét 1965.

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési És Építészeti Osztályának Fényképei

A Napoletana

A belvárosban 1963-ban Napoletana néven nyílt meg az első „igazi olasz étterem”, amelynek pillanatok alatt hatalmas rajongótábora alakult ki. Általában a Váci utcán kellett sorban állni, ha valaki be szeretett volna jutni az ízlésesen berendezett trattoriába, ahol az egyetemi fiatalság és a környéken dolgozók nagyon jó áron juthattak remek ételekhez. Az 1965. július 12-i Esti Hírlap írása szerint „az étlapon még rajta van, de már nem kapható a keresett Cannelloni, a bolognai kotlett és több más népszerű étel mel­lett az igazi sláger: a pizza”. A hivatalos indoklás az volt, hogy robbanásveszélyessé nyilvánították a pizzasütőt, de a valódi ok az lehetett, hogy a mindössze 8 négyzetméteres konyha egyszerűen nem bírta a terhelést. „Az étterem gyors népszerűsége miatt a terve­zett napi forgalom a három­szorosára nőtt: a szűk helyen mind több húst és tésztát kellett előkészíteni, naponta egy mázsa tésztát házilag gyúrni, spagetti és makarónigépekkel dolgozni, húst süt­ni — szóval szűk lett a he­lyiség.” (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár.) Világítása egyébként az ismert ötvös-tervezőművész, Bánfalvi András nevéhez fűződött, később pedig C&A üzlet nyílt az egykori sikeres olasz étterem helyén. 

Kéményseprő étterem, Dózsa György út 106., 1966

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

A Kéményseprő Nagyvendéglő

„A Kéményseprő Nagyvendéglő kerthelyiségét az 1920-as évek végén Gráf János vette át és felvirágoztatta. Gráf úr szakértelmét az államosítások után is elismerték, mert a Gundel felügyelete mellett is vezető maradhatott. A Kéményseprő Éttermet a hetvenes évek végén bontották le és helyén 1990-ben megépült a Liget Szálló, új nevén Hotel Ibis Budapest Heroes Square.” (Forrás: Mandadb.hu.) Fejes Endre az 1962-ben megjelent, Rozsdatemető című regényéhez is ihletet merített az egykori Aréna úti étteremből.

Pepita Oroszlán vendéglő, Irányi utca – Váci utca sarok, 1978

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Pepita Oroszlán vendéglő

„A Reininghaus sör, a tiroli vadásztőr, no meg a fa­asztal... [a Pepita Oroszlán vendéglő] az amerikai fo­gadók, az angol pubok, de leginkább a stájer sö­rözők keveréke, de nemcsak italt lehet a Pepitában kapni. Aki csak valami hideget akar harapni, annak a sörtálat ajánljuk, amelyen füstölt tarja, tojásos húsrolád, házi kolbász kínálja magát ínycsiklandó körí­téssel. Ha mégis a meleg étel mellett dönt a vendég, de nem nagyon éhes, akkor meleg szendvicsek közül válasszon. Természetesen sokan vacsorázni is szeretnének itt. A népszerűségi listát a tiroli vadásztőr vezeti, amely speciális, „stájer” módon készített rablóhús. A könnyebb ételek ked­velőinek ajánljuk a párizsi jércemellet vagy a ros­ton sült sertésbordát idénysalátákkal körítve. Nem soroljuk tovább a tradicionális ínyencségeket, csu­pán annyit mondhatunk: az is talál majd ízlésé­nek megfelelőt, aki a tipikus magyar konyha ízeit kedveli, és az is, aki az ismeretlenebb ausztriai kü­lönlegességek miatt ül le az asztalhoz.” (Forrás: Interpress Magazin, 1978. október, 4. évfolyam, 10. szám – Arcanum Digiális Tudománytár.)

Aranyfácán söröző, Szilágyi Erzsébet fasor 33., 1976

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Az Aranyfácán

Ami az 1850-es évektől Retek utca, 1931-től Olasz fasor, majd 1946-tól Malinovszkij fasor, az 1962-től Szilágyi Erzsébet fasor néven fut végig a mai Széll Kálmán tértől a Hűvösvölgyi út irányába. „Az Észak-Budai Vendéglátó Vállalat a II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor 33. szám alatt működő Városmajor sörözőt találta a legalkalma­sabbnak arra, hogy ott kialakít­son egy szlovák karakterű hangulatos éttermet-sörözőt, mely jellegzetes sörkínálatára utalva Aranyfácán néven lett ismert és közkedvelt hely. A megállapo­dás értelmében kezdetben éven­ként, majd a későbbiekben két­évenként rendezték meg tavasszal Pozsonyban a magyar, majd ősszel Budapesten a szlovák gasztronómiai napokat – írta az 1982. december 2-án megjelent (26. évfolyam, 12. szám) Mérleg, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár). Ennek ellenére – vagy ezzel együtt – Puska Tamás gyűjtése alapján kijelenthető, hogy a Belügy az állambiztonságra veszélyes kocsmák között tartotta számon. A kővel rakott utcafront még áll, de manapság szemészeti központ működik a helyén.  

Az Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasor az 1940-es években

Fotó: Horváth Tamás – Müllner Jenő: Hegyvidéki Fotográfiák (Hegyvidék Szerkesztőség 1999., 52. Oldal)

Hasonló tartalmak

Admin mode