Csupa izgalmas épület vesz körül minket, és sokszor nemcsak az építészeti érték a lényeg, meg az ajtók mögött rejtőző freskók, kovácsoltvas oszlopok és Zsolnay kerámiák, hanem azok a titkos történetek, amiket a falak őriznek. Ha kíváncsiak vagyunk a budapesti bérházbelsőkre, akkor viszonylag könnyű dolgunk van, hiszen oda szinte bármikor besurranhatunk, ám a régi villák világát már nem ilyen egyszerű felfedezni. Ezért is szeretjük a Budapest100 hétvégéjét, mert itt még olyan kapuk is megnyílnak előttünk, amik alapjáraton zárva vannak, így például a Kelenhegyi út egyik eldugott villájába is bejuthatunk.
Mindig élvezet a Gellérthegyen és környékén kalandozni, mert a remek panorámától kezdve a girbegurba ösvényeken át egészen a gyönyörű villaépületekig itt mindent megtalálunk. Utóbbiból pedig rengeteg van: tündérpalotára emlékeztető meg rejtélyes erődként magasodó, ahogy neobarokk és kora modern is.
A villák a 20. század elején kezdtek el megsokasodni a hegyen, egészen addig Európa-szerte híres szőlőtermesztő vidék volt, a jómódú polgárok pincéjében hordókban sorakozott a sok budai zöld, egészen addig, amíg a kontinensen végigsöprő filoxérajárvány ki nem pusztította a Gellért-hegy „szőlővesszeit” és vége nem lett a nektárnak.
A század eleji nyaralóláz során először a Városliget környékét szemelte ki magának az arisztokrácia, de a csodás panorámának, a jó levegőnek és a közeli erdőknek sem tudtak ellenállni. De nem maradt sokáig nyaralóövezet: miután kiépült a megfelelő infrastruktúra, a felső tízezer komoly befektetésekbe kezdett, és egyre több állandó lakosa lett a hegynek.
A Kelenhegyi út kanyarjában, a fák mögött megbújó villa 1920-ban épült, és még ma is nagyrészt eredeti állapotában találjuk. A villához egykor hatalmas kert tartozott, ahol még teniszpálya is volt – ma már jóval kisebb a telek, mert az 1960-as években egy 1500 négyzetméteres részt a finn nagykövetséghez csatoltak.
A villát az Első Tokaji Konyakgyár igazgatótanácsának egyik tagja, tekintetes Beér Oszkár és felesége építtették, rajtuk kívül jogászok és művészek laktak még az épületben. A II. világháború során a Schandl család egy, a brit hírszerzésnek dolgozó ügynököt és egy zsidó barátjukat bújtatták a lakásukban, de a pálosokkal együttműködve a zsidók mentésében is részt vettek.
