A Várnegyed és az Andrássy úti korzózás mellett Budapest kihagyhatatlan látványossága a Gellért-hegy, ami egykor boszorkányok összejövetelétől volt hangos – legalábbis a legendák szerint. A sziklatemplomot is rejtő hegy csúcsának beépítéséről a 19. század óta fantáziálnak építészek és közemberek, ahogy a Citadella sorsáról és a siklóról is, de 6. városi sétánk során mi a hegyen rejtőzködő villák felfedezésére buzdítunk titeket. Van itt vörös téglás erőd, nagypolgári neobarokk meg az elmaradhatatlan szecesszió.
A 10. születésnapunk alkalmából 10 sétát állítunk össze különböző tematikákra felhúzva – minden hónapra egyet –, amelyeket online cikkekben tárunk elétek. Sétacikkünk segítségével egy térképpel, útvonallal és izgalmas történetekkel fedezhetitek fel magatoknak a város rejtett helyszíneit.
Mindig is mondtuk, hogy néha jó olyan útvonalakon járni, amik nem a megszokott napirendünkbe illeszkednek, mert így olyan helyeket és elrejtett helyeket, épületeket fedezhetünk fel, amik gyakran még azok előtt is ismeretlenek, akik évek óta a környéken élnek. 6. városi sétánk során a Gellért-hegy felé vettük utunkat, mert egyrészt úgy gondoltuk, a késő nyári reggelek már elég hűvösek a hegymenethez – pár perc alatt kiderült, hogy tévedtünk –, másrészt mert Budapest első számú turistalátványossága is tartogat olyan titkos utakat, helyeket és épületeket, amikre érdemes egy sétányi időt szakítani.
Indulás a Gellért-hegyi vízeséstől
Meglehet, hogy a Gellért-hegy nem tör himalájai magasságokba a maga 235 méterével, de felsétálni, jobban mondva felmászni a meredek emelkedőn mégiscsak kihívás, de a csodás panoráma, a vadregényes ösvények és az itt-ott megbújó villák mindenért kárpótolnak. Sétánkat viszont nem a legtipikusabb találkozóhelytől, hanem a kevésbé látogatott oldalról, vagyis a Gellért-hegyi vízeséstől indítjuk, így ha mázlink van, nemcsak a mesterséges vízesést találjuk még működés közben, de a tömeget is elkerülhetjük. Utóbbi a romantikus andalgásra vágyóknak jó hír, bár a meredeken emelkedő útvonalat inkább többedik randira válasszátok.
Miközben a vízesés melletti lépcsőkön lépdelünk felfelé, érdemes olykor megállni és visszapillantani a városra, mert zseniális látványban lesz részünk. A vízesés felett magasodó, árkádokkal körbevett Szent Gellért püspök szobrát se hagyjuk ki a felfedezéseinkből, ami állítólag pont azon a helyen áll, ahonnan a püspököt a pogány Vata egy hordóba zárva a mélybe taszította.
A Bérc utcában nemcsak a zsidók deportálása, de megmentésük is zajlott
Miután felkapaszkodtunk a sziklafalon, kifújtuk magunkat és a vízkészletünket is erősen megcsapoltuk, induljunk el az Orom utca 4. felé, ahol az a vörös téglás épület áll, aminek erődítményszerű tornyait már a pesti rakpartról is jól látni. Magunkban gyakran szőttünk a kékszakállú hercegéhez hasonló történeteket a Hegedűs-villáról, mert ködös reggeleken egészen misztikus és rejtélyes jelleget ölt, de valójában egy 1914-ben épült lakóépületről van szó, ami egy genovai palota pontos mása. Ha az I. világháború és az egészen addig dúsgazdag építtető, Schoch Frigyes csődje nem szól közbe, akkor ma ikervillát látnánk a helyén. A villa névadója pedig nem az ingatlanmágnás, hanem az egyik lakos volt: a Teleki- és a Bethlen-kormány minisztere, dr. Hegedűs László.
Az Antal utcán haladva átvágunk a Bérc utcára, ahol nem is olyan messze egymástól két fontos épületet is találunk: a Vida- és a Haggenmacher-villát. Míg az egyikbe a II. világháború idején a budapesti Waffen-SS főparancsnoka költözött, és innen irányította a hazai zsidók deportálását, addig pár percre tőle zsidó származású gyerekek menedéke volt.
A Bérc utca 13–15. szám alatti telken a Magyar Általános Kőszénbányák vezérigazgatója és az ország egyik leggazdagabb embere, Vida Jenő építtetett magának állandó lakot,a korszak egyik legjobb építészével, Málnai Bélával. És bár az építész legzseniálisabb alkotásai a szecesszió és a korai modern jegyeit hordozzák magukon, a Vida-villát inkább az elit kedvelt stílusában, a neobarokkban alkotta meg. A németek bevonulása után Otto Winkelmann, a budapesti Waffen-SS főparancsnoka foglalta el az épületet, miután Vidát feleségével együtt Auschwitzba hurcolták.
Nem kell sokat sétálnunk, hogy megtaláljuk a következő krémsárga villát, ám az előző, neobarokk épülethez képest Haggenmacher Ottó villája sokkal szolídabb külsővel áll a hegyen. Egyébként Ottó nagyapja, Haggenmacher Henrik volt a dualizmus egyik legnagyobb malomtulajdonosa, az első molnárlegény, akiből vállalkozó lett, és még Kőbányán is nyitott egy sörgyárat. A villa 1939-re készült el, a II. világháború alatt a tulajdonos Sztehlo Gábor rendelkezésére bocsátotta az épületet, ahol 30 zsidó származású gyereket és szüleiket bújtatták el a német megszállás idején.
Virágos réten át vezet az út az egyik első Gellért-hegyi villához
A három villa után megint a zöldbe vetjük magunkat, ahol érdemes többet bóklászni a szimpla átsuhanásnál és a Citadella virágoskertjében akár a fűbe, akár a padokra heveredni és nézni a kora őszi tájat. A leheveredést persze a Citadella alatti Jubileumi parkban is megtehetjük, és külön örülhetünk annak a ténynek, hogy innen már csak lefelé meg a Gellért-hegy egyik első villájához vezet az utunk.
Miután a nagy filoxérajárvány elpusztította Buda méltán híres szőlőit, a megüresedett telkek viszonylag hamar gazdára találtak a korabeli felső tízezer körében. A jó levegő és a csodás kilátás vonzotta a mágnásokat, arisztokratákat, gazdagabb művészeket és értelmiségieket, akik szebbnél szebb kisebb-nagyobb villákkal építették tele a hegy oldalát – mint például a Bayer-villa. Égbe nyúló tornyaival, vadszőlővel befutott homlokzatával egy kisebb mesebeli kastélyt találunk a Minerva és a Pipacs utca sarkán.
Az 1905-ben Hoepfner Guidó és Györgyi Géza tervezte villa építtetője és névadója dr. Bayer-Krucsay Dezső gyógyszerész, akinek legsikeresebb gyógyszere a Purgó nevű hashajtó volt, és sajnos semmi köze a ma világszerte ismert német Bayer gyógyszergyártó céghez. Az épületbe később a svéd nagykövetség költözött, ahol a II. világháború alatt Raoul Wallenberg a budapesti zsidók mentését szervezte.
Egy kakukktojás helyszín és a keleties hatások
A mesebeli villa után a Kelenhegyi úton lefelé kacskaringózva jutunk el a séta kakukktojásához, a Műteremházhoz. A Gellért-hegy egyik legismertebb és legszebb házát egyszerűen nem tudtuk és nem is akartuk kihagyni a sétánkból, ami kék színéről, hatalmas ablakairól és a Zsolnay kerámiákról már messziről felismerhető. Az 1900-as évek elején indult be a hazai műtermek és művésztelepek fejlődése, ezek közül elsőként ez a Kann Gyula tervezte műteremház készült el, ahol többek között Madarász Viktor, Czóbel Béla és Rippl-Rónai József is alkotott.
Sétánk utolsó pontja a keleties hatásokat és a szecesszió jegyeit ötvöző Rosenfeld-villa, amit biztosan már sokan láttatok, ha a Gellért fürdő környékén barangoltatok. A Kemenes utca és a Kelenhegyi út sarkán álló épületet Rosenfeld Henrik bicskei nagybirtokos terveztette saját maga és négy húga számára a nagypolgári villák mesterével, Vidor Emillel. A II. világháborús pusztításokig az épületnek volt egy kis testvére is, amivel egy első emeleti híd kötötte össze.
Szerintünk a kora őszi felkelő vagy épp lemenő napsugarakban ideális lesétálni az útvonalat, de ha valaki összekötné a kellemest a hasznossal, és van annyira merész, hogy futva teszi meg a távot, hát le a kalappal előtte.
