A VIII. és a IX. kerület határán fekvő széles, nagy teret három dolog határozza meg: a tömegközlekedés, a gyógyítás és a református hitélet. Kevesen tudják, de itt áll az az égbe nyúló toronyház is, ami a MOL-torony megépüléséig Budapest legmagasabb irodaépületének számított – persze a pesti oldalon még mindig az. Ugyanakkor azt se hallgassuk el, hogy a Nagyvárad tér finoman szólva sem tartozik a vizuális szempontból kielégítő tereink közé. Ha végigpásztáz rajta a szem, azt látja: vannak ugyan tetszetős részletei, de az összkép valahogy mégsem áll össze egy szép egésszé. Ettől függetlenül mi azért szeretjük.
Az eredeti névadó
A Nagyvárad tér, amit több utca és út is határol – a Haller utca, a Vágóhíd utca, a Gyáli út, az Orczy út és az Üllői út –, 1940-ben kapta a nevét. Előtte, utalva a teret elsősorban meghatározó orvoslára, Mihalkovics Géza nevét viselte, aki orvos és anatómus volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1875-től egészen az 1899-ben bekövetkezett haláláig tanított a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, melynek rektora is volt 1898–1899-ben. Miután a teret átkeresztelték, Mihalkovics mint névadó nem tűnt el a környékről, hanem az egyik, a tér szomszédságában lévő utcát nevezték el róla.
Kórház és kórház
Maga a tér a XIX. század folyamán, fokozatosan alakult ki. A környék ekkor még külterületnek számított, ahol jellemzően szegények éltek, a munkásság, valamint a vidékről a fővárosba szerencsét próbálni érkezők is itt igyekeztek gyökeret ereszteni. Aztán a terület csinosítása, rendezése a kiegyezés utáni évtizedekben kezdődött el. Egyfelől ekkor építették meg a Tisztviselőtelepet, melynek itt, a tér keleti oldalán volt a határa. Másfelől az akkor még nem önálló orvosképzést is – ami a Budapesti Tudományegyetem (az ELTE korábbi, 1873 és 1921 között viselt neve) fontos kara volt – a környékre költöztették: az orvoskart, a klinikákat, a Füvészkertet és az igazgatóságot is.
De nemcsak az orvosképzés költözött a környékre, hanem – és ez már a Nagyvárad téren történt – kórházak is épültek. A teret elsősorban meghatározó Szent István Kórház Hauszmann Alajos tervei alapján, 1885-ben épült fel. Akkor még Üllői úti Új Kórház volt a neve, Szent István nevét csak 9 évvel később adták neki. Nyitásakor ez volt a főváros egyik legmodernebb, sok beteget ellátni képes közkórháza. Ha egy üzlet beindul alapon nem sokkal később egy másik, a teret szintén nagyban meghatározó gyógyintézmény épült fel itt.
Városvezetői döntés született arról, hogy gyerekvédelmi és -gyógyítási célból kórház épüljön, és a tér Tisztiviselőtelep felé eső részét szemelték ki rá. Ybl Miklós tervei alapján 1904 és 1907 között zajlott az építkezés, majd 1908-ban megnyitották a tér másik kórházát, Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely néven, és eleinte elsősorban az elhagyott gyerekkel foglalkoztak itt. A gyerekvédelem azonban évtizedről évtizedre egyre kisebb súllyal esett a latba, és amikor a kórház 1957-ben felvette Heim Pál gyermekorvos nevét, akkor már kizárólag gyógyítással foglalkoztak az intézmény falain belül. Az 1970-es években az Ybl-féle eredeti főépületet lebontották, akkor épült fel helyette a ma is ott álló új.
Futottak még
Ezzel egyébként még nem ért véget a téren található egészségügyi intézmények sora. Eleve a környék – elsősorban a Semmelweis Egyetem miatt – szinte hemzseg tőlük, de a téren áll még a Nemzeti Népegészségügyi Központ egyik telephelye, illetve egy hatalmas, 88 méter magas toronyház, ami Pest legmagasabb irodaépülete, és sokáig az egész fővárosé is volt, egészen a MOL-torony megjelenéséig. Ez az épület pedig nem más, mint az ún. Nagyvárad téri Elméleti Tömb (röviden NET), amit Wagner László tervei alapján építettek fel a Semmelweis Egyetem számára. Bár az építkezés 1970 és 1978 között zajlott, az NET-et már 1976-ban átadták.
A NET elsősorban oktatási épület, ám egy különös versenyt is megrendeznek itt évről évre, kihasználva az épület magasságát. Itt tartják meg minden évben az Országos Tűzoltó Lépcsőfutó Versenyt, melynek során a legbevállalósabb tűzoltóknak a körülbelül harminc kilogramm súlyt nyomó teljes felszerelésükben, légzőmaszkkal az arcukon kell a földszintről a legfelső emeletre érniük minél gyorsabban. A jelenlegi rekordot 2003-ban állították fel: 2 perc 23 másodperc.
A tér vitán felül legszebb épülete a Haller utca felőli részen áll, ahol összetalálkozik az Üllői úttal. Az 1911–1912-ben Pecz Samu tervei alapján épült, 132 lakásos bérház – melynek aljában néhány üzlet is volt – a fővárosi tisztviselőknek épült, de a magasabb rangúaknak. Amit talán az mutat meg a legjobban, hogy ez volt az első budapesti bérház, melyben minden lakáshoz tartozott fürdőszoba is.
Mindenképpen meg kell említeni az aluljáróba vezető egyik lépcsősor mellett és a NET közelében álló, 1983-ban átadott szobrot is. A magyar származású, de Franciaországban élt Pierre Székely Béke című, gránitból és bazaltból emelt, 5 méter magas szobrát az teszi érdekessé, hogy a gúla formájú talapzatába sok nyelven beleírták a béke szót.
Közlekedj okosan!
A Nagyvárad tér egészen a 3-as metró átadásáig – pontosabban az építkezés 1970-es évekbeli kezdetéig, mert akkor szinte minden járatot más irányba tereltek innen – a pesti oldal egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja volt. Zajos és büdös. Busz- és villamos-végállomás is volt a téren – buszból négy, villamosból hat járat innen indult és ide érkezett –, miközben sűrű volt itt az átmenő busz- és villamosforgalom is. A 3-as metró ide eső szakaszainak átadása (Nagyvárad tér – Deák Ferenc tér között: 1976 és Nagyvárad tér – Kőbánya-Kispest között: 1980) után viszont elcsendesedett a környék, pontosabban visszakapták azt az autósok. Napjainkban mindössze 2 villamosjáratnak és egy busznak van itt megállóhelye – természetesen a metróé mellett.
Hit, haza, Trianon
Az I. világháború és Trianon után az elcsatolt területekről sokan érkeztek Magyarországra, hogy itt kezdjenek új életet, vagyis hogy folytassák azt, ami ott félbeszakadt. A környékre, a Tisztviselőtelepre Erdélyből érkeztek sokan. Nemcsak jó munkára és biztos lakhatásra vágytak, hanem a hitüket is szerették volna gyakorolni, méghozzá szervezett keretek között. Fiatal és lelkes református lelkészek kezdtek hozzá városszerte az egyházközségek megszervezéséhez, sorra alakultak a gyülekezetek. A Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelepi Református Missziói Egyházrészt is ekkor, 1921-ben kezdték el megszervezni, majd 10 évvel később már a Dudás Kálmán által tervezett templomon dolgoztak, ami végül 1935-re épült fel. És közben nem feledkeztek meg Trianonról meg a régi életükről sem: a templom színes ablakaiban Nagy-Magyarország vármegyéinek címerei láthatók. Nem véletlenül kapta a templom az Emlékezet Temploma nevet.
