Mi, magyarok lehetnénk akár nagy halevő nemzet is. Nagyon sok a vizünk, azokban meg a hal, a horgászat szeretete szinte nemzeti sajátosság, mégsem vagyunk egy nagy halrajongó nép, leszámítva a déli országrészeket, Szeged és Baja környékét a halászlé miatt. De a Balaton mellett inkább a tengeri halat eszik az emberek – már ha eszik. A viszonylagos halbőség ellenére alacsony halfogyasztás miatt sajnos elég kevés a halas helyek száma, pedig nemcsak egészséges, de finom, laktató és sokféleképpen elkészíthető eledel a hal.
Ennek bizonyítására meg úgy általában a halfogyasztás népszerűsítése okán került a budapesti gasztrotérképre a Halkakas halbisztró, ami kezdetben a Veres Pálné utcában volt, majd átköltözött a Dohány utcába, most pedig Budán, a Margit körúton, a budai ferences templommal szemben nyitottak új egységet, ami egyszerre halbolt és halbár mindenféle hazai halból – elsősorban harcsából – készült finomsággal. Kóstoltuk, imádtuk!
A Margit körút és környéke talán már pár hónap múlva vagy nyárra egy gasztronómiailag és kulturálisan pezsgőbb negyeddé válhat, a régóta üresen álló üzlethelyiségek lassan megtelnek tartalommal és funkcióval, ezért nemrég össze is állítottunk egy sétát ebben a cikkünkben.
A Margit körút 38. szám alatt pedig a napokban megnyitott a Halkakas halbolt és halbár, amely nagyon könnyen mindazok kedvencévé válhat, akik fontos, meghatározó eledelként gondolnak a halra. Akik viszont nem, azoknak meg azért ajánljuk a hely felkeresését, mert bármit kóstolnak is majd meg, garantált, hogy elégedetten fognak távozni, és átgondolják a halakhoz fűződő viszonyukat. Sőt még azt is megkockáztatjuk, hogy aki nem szereti a halételeket, vagy bármilyen prekoncepciója van a halakkal kapcsolatban, annak pont tökéletes hely lehet arra a Halkakas, hogy megváltozzon a véleménye.
Lévai Zsuzsanna tulajdonos nem zárta be a Dohány utcai egységet, amely továbbra is étteremként funkcionál, de azon a részen főleg a turisták látogatták a helyet, Zsuzsinak pedig hiányzott az a fajta közösségépítés, amit még a Veres Pálné utcai (első) kis üzletben tapasztalt, hogy a környéken lakók oda jártak le és beszélgettek egymással.
A Margit körúti Halkakas két részből áll. A reggel 9 órától nyitva tartó halbolti részen friss, hazai halból készült halsalátákat, konfitált tokhalat, különleges pástétomokat vásárolhatunk kimérve, vagy különleges fűszerezésű, szuvidált halszeleteket, melyekkel otthon már csak pár percet kell bíbelődnünk. A halbárban viszont halas street food finomságokat kóstolhatunk, például halburgert, harcsából készült quesadillát vagy – személyes kedvencemet – a szintén harcsából készülő gírosztortillát. Árban nincs különbség a felsorolt ételek között, mindegyik 2150 Ft-ért kapható.
A vegetáriánusok a csicseriborsós cukkiniburgert (1850 Ft) vagy a grillzöldséges tortillát (1750 Ft) is megkóstolhatják. Míg a Dohány utcai üzlet a bisztró jelleg miatt inkább a helyben fogyasztásra buzdít, addig az új egységben a street food van a középpontban, bár van lehetőség arra is, hogy ott fogyasszuk el haleledelünket. Pláne hogy olyan, komolyabb ételek is kaphatók itt, amik bőven túlmutatnak a street foodon.
Aki csak felkapna egy gyors street foodot és sétálna is tovább, annak a már említett harcsagíroszt ajánljuk, aki pedig otthon fogyasztaná el az ebédjét, vacsoráját, az tálakat is választhat (céklás harcsabrassóit, grillezett harcsafilét), vagy akár grillezett egész pisztrángot is. Több szalvétát igényelnek a quesadillák, (ezeknél a tortillalapot akár gluténmentes verzióban is kérhetjük), a bolognais szintén harcsából készül, de apróbb darabokból, mint a sima mexikói harcsás verzió. Szomjunkat többek között házi szörpökkel és dzsúszokkal enyhíthetjük.
A Halkakasban kizárólag hazai halakat használnak az ételekhez, elsősorban harcsát, aminek van egy igen praktikus oka: a harcsa ízében alig van karakter, inkább neutrális ízű, így egyetlen ételt sem ural le, és bármi készíthető belőle. Ezért ha valaki nem szereti az erőteljes halízt, bátran választhat ezek közül a fogások közül. És ha mindehhez még hozzávesszük a Halkakas otthonos hangulatát, a barátságos-közvetlen kiszolgálást, akkor még azt is megkockáztatjuk, hogy ide betérni nap mint nap vagy hetente többször, az olyan, mintha egy régi ismerősödet keresnéd fel folyton, akihez pedig olyan betoppanni, mintha csak hazamennél.
Amikor a Veres Pálné utcában megnyitott az első Halkakas, akkor az is cél volt, hogy a hely körül egy állandó, folyton visszajáró közösség épüljön ki. Ez össze is jött, ám amikor a hely átköltözött a Dohány utcába, ott ez már nem működött, mert egyszerűen más környék volt, teljesen más közönséggel. Sokat nyom(ott) a latban például, hogy az már a bulinegyed szíve, így ott inkább a turisták meg a bulisták a meghatározó közeg. A Margit körúton viszont ismét alkalom nyílik arra, hogy a környékbeliekből egy kis hal(étel)rajongó bázis épüljön fel.
