Érdemes néha átkelni a Dunán és kalandozni egy picit a budai oldalon, de most nem a Gellérthegy villáira, a Várnegyedre és a meghitt Óbudára gondolunk, hanem az árnyas fákkal szegélyezett hegyvidéki csendes utcákra. Ráadásul még a különböző építészeti stílusok is keverednek: van itt historikus, szecessziós és kora modern bérház is. És ha ez mind nem volna elég, az Ugocsa utca 2. aljában még egy hegedűkészítő műhely is van, ahová a Budapest100 hétvégéjén bárki benézhet.
Noha Budapest mai képe leginkább a dualizmus és a millenniumi építkezések emlékét őrzi, a két világháború közötti időszakban is rengeteg áttervezés történt: új negyedeket alakítottak ki, és egyre több bérházat emeltek. Utóbbira azért is volt szükség, mert ahogy az ország, úgy a főváros sem volt felkészülve arra a tömegre, amely az 1920-ban elcsatolt területekről érkezett a jobb élet reményében. Az 1920-as évek elején még tombolt a lakáshiány, szükségtelepeken és komfort nélküli, ácsolt bódévárosokban vagy vagonokban éltek több-kevesebb ideig az emberek, amíg a lakáshiány megoldására meg nem születtek a Wekerléhez hasonló telepek, és be nem indult a bérházépítési kedv.
Az 1928–29-ben épült Ugocsa utca 2. négyemeletes bérháza is az újjáépítési lázban készült, Sárkány István tervei alapján – ő készítette a Fény utcai piac terveit is –, az egykor a Belügyminisztérium felügyelete alatt álló Kivándorlási Alap beépítetlen telkén, ami elég jó választásnak bizonyult: védve van az Alkotás utca forgatagától, de a csendesség ellenére könnyen és hamar elérhető a Krisztinaváros nyüzsgése is.
Az Ugocsa és a Kiss János altábornagy utca sarkán álló ház hamar felhívja magára a figyelmet narancsszínű homlokzatával, ami szokatlanul élénken hat a lombos fák és az ég színével keveredve.
Az Ugocsa és a Kiss János altábornagy utca sarkán álló ház hamar felhívja magára a figyelmet narancsszínű homlokzatával, ami szokatlanul élénken hat a lombos fák és az ég színével keveredve.
De nem csak a színe kelt feltűnést: pilaszterek, stukkók és szépen ívelt kovácsoltvas erkélyek tagolják ezt a premodern és barokkos jegyeket is magán viselő eklektikus épületet.
A házból egyébként remek kilátás nyílik a Svábhegyre, és ezt már a korabeli hirdetésekben is kiemelték, mert a legegyszerűbben már akkor is a lokációval lehetett elcsalogatni a polgárokat lakásnézőbe, amik nagy részét szinte azon nyomban ki is bérelték. A jó levegőnek és a hegyeknek ki tudott ellenállni?
Az épületet Szende Péter Pál és felesége építtették, azonban a megszokottal ellentétben a házaspár nem élt soha az épületben, viszont a negyed és „Budapest legszebb bérházának” lakásait előszeretettel hirdették az újságokban. Nem titkolták azt sem, hogy az elegáns épületbe a felső középosztály tagjait várják, akiknek akár még nyáron sem kell elhagyniuk a lakásukat, hiszen a kert és a környék miatt a nyaralás összes előnyét megtalálják, és még az utazás fáradalmaival sem kell megküzdeniük.
Ahogy a korban több bérház aljában is különféle üzlethelyiségek működtek, úgy ebben a házban is, sőt, az egyik földszinti üzletben ma egy működő hegedűkészítő műhely is van.
Székely Márton a hegedűkészítés központjában, Cremonában tanulta a mesterséget, 1989 óta készít hegedűket, a Budapest100 szeptember 11–12-i hétvégéjén az ő műhelyébe is betekinthetünk.
Székely Márton a hegedűkészítés központjában, Cremonában tanulta a mesterséget, 1989 óta készít hegedűket, a Budapest100 szeptember 11–12-i hétvégéjén az ő műhelyébe is betekinthetünk.
