A budapesti pékségekre – sőt úgy általában a pékségekre – nem jellemző az, hogy legyen egy kertjük az üzlet mögött. Vagy leülsz bent, esetleg van terasz, de hogy kertes legyen a pékség, az viszonylag ritka. Mi nem is tudunk másikat mondani, csak a július elején, Zuglóban megnyitott Breadpitet, ahol a megvásárolt kávékülönlegességet, finom pékárut, szendvicset és gyümölcslevet egy kellemes hangulatú, árnyas kertben fogyaszthatjuk el, ahonnan aztán nehéz lesz tovább, a dolgunkra indulni. Persze bármikor vissza is jöhetünk – és vissza is fogunk, annyira meg voltunk elégedve mindennel.
Zugló egyik leghosszabb utcája, a Szugló egyik végpontja a Zugló vasútállomáshoz közel, a Mexikói útnál, a másik pedig a Szuglói Körvasút sornál található. Ha előbbitől indulunk az utóbbi irányába, nagyjából középtájon, a Miskolci utca előtti tömbben, egy trolimegálló mellett, a 160/A szám alatt találjuk a július 6-án megnyitott új kézműves pékséget, melynek neve egy vicces szójáték: Breadpit. A méltán népszerű amerikai színművészre utalás kijelöli a helyét a pékségek hosszú sorában – azaz hogy csúcskategóriás, és tényleg az –, a bread szó, ami pedig magyarul kenyeret jelent, meghatározza a hely fő profilját.
A frissen felújított épület már messziről feltűnik és vonz magához, mivel hófehér színe miatt szinte kiugrik a házat körülölelő zöldből. Az utcafrontról két bejutási lehetőségünk van: fellépcsőzünk és egyből belépünk a kimondottan barátságos üzlethelyiségbe, vagy az épület mellett, a nyitott kapun keresztül besétálunk a kertbe – ahonnan szintén, a kert felőli, hátsó bejáraton át is elérhető az üzlet. Az épület földszintjén van maga a pékség, a konyha, ahol a finomságok készülnek, és még egy fontos megjegyzés: a Breadpit nemcsak egy pékség, hanem egy delikátesz is egyben, így a polcokon és az üveges tárolókban mindenféle finom csemege is várja a vásárlókat.
A Breadpit jelen pillanatban – hétfő és vasárnap kivételével – reggel 7 és délután 14 óra között tart nyitva. Ami azt is jelenti, hogy a reggeli, a tízórai és az ebéd oldható meg helyben, de simán csak kávézni is beülhet ide az ember, pláne, hogy ott a tágas kert, amiről sokadszorra írjuk le, hogy mennyire jó hangulatú, és hogy milyen nehéz is magunk mögött hagyni, miután ettünk és ittunk. Mondhatni, ha az ember nem Zuglóban lakik, akkor elsősorban a finomságok miatt látogat el a Breadpitbe, aztán pedig a kert az, ami nem hagyja, hogy dolga végeztével továbbálljon innen. A kert hatalmas, egyik felében asztalok, padok és székek sorakoznak, a másik fele pedig füvesített. Erre a részre terveznek a későbbiekben gyereksarkot, illetve jelen pillanatban itt most még némi fűszernövény- és miniparadicsom-termesztés is folyik, illetve a tervek közé tartozik az is, hogy a zárási időpontot kitolják pár órával, csak előbb felmérik, hogy melyik is lenne az ideális záróra.
A Breadpitben kapható minden – ahogy mondani szokás –, ami szem-szájnak ingere. Választani is nehéz a saját fejlesztésű szendvicsköltemények (külön ajánljuk a Wow nevű szendvicset, amely gorgonzolakrémmel, eperrel, fenyőmaggal, szarvasgombával és mézzel készül), a prémium pékáruk, a kávékülönlegességek meg a mindenféle frissítő ital közül. Külön vonzerővel bír, hogy mindennap van nap kenyere, ami természetesen mindig más. A jalapeñós-cheddaros vagy a rozsos-mákos-szilvás kenyér kifejezetten népszerű, de a klasszikus péksüteményeket is választhatjuk a túrós táskától a croissant-on a diós vagy kakaós csigáig.
Árfekvés tekintetében a Breadpit nem mondható ugyan olcsónak, de nem is megfizethetetlenül drága. Egyszerűen az van, hogy az átlagostól minőségben sokkal jobb, kézműves pékáruk nemcsak laktatóbbak, mint a mezei pékségek termékei, hanem árak tekintetében is erősebbek, de nincs ezzel baj, elvégre mindenki a legjobbat érdemli.
