Tulfutó sörhabok, kockás abroszok, pezsgő, frissítő fröccsök, házias pálinkák árnyas fák alatt vagy épp füstös helyiségekben. Budapest sokszínű kocsmái mindig is híresek voltak, és most már azoknak is hiányzik egy közös koccintás, akik egyébként nem gyakran jártak eme műintézményekbe. A nyitásra várva nosztalgiázzunk egy kicsit!
A Disznófő vendéglő kerthelyisége, 1876. Az étterem majd száz éven keresztül bírta – ma sajnos csak egy erősen szétesett, rohadó fabódé jelzi az egykor híres kertvendéglő helyét.
A Citadella és a Jubileumi park között állt évtizedeken keresztül a Gellérthegyi nagyvendéglő, ahol a kirándulók megpihenhettek, miután felkaptattak a hegy tetejére. Ez a vidám társaság 1927-ben pihente ki a sok lépcső okozta fáradalmakat.
Még egy kis csavarás a szíven – nemcsak barátok, nemcsak kerthelyiség, de még nyár is! Újpest, Duna sor, a Weiser csónakház és nyaralótelep 1930-ban.
A Vigadó téri Hangli kávéház teraszán élvezi a napsütést egy kis Churchill-hasonmás 1940-ben.
Nagy össznépi örömünnep némi itókával az 1940-es években a Császárkert étteremben.
Hogy hazai vagy külföldi vendégek rendelték-e a tálcányi italt, nem fog kiderülni, mindenesetre nagy hőség lehetett ezen az 1959-es napon a Nemzeti Szállóban, mert szomjas társaságnak tűnnek a rendelés alapján.
Beszélgető társaság a Búsuló Juhász teraszán 1963-ban.
A kép lehet, hogy beállított, de sokért nem adnánk, ha mi is úgy koccinthatnánk a barátainkkal, mint ez a csapat 1967-ben, a Hess András téri Fortuna sörözőben.
A forradalmi 1968-as évben 6 forint volt egy korsó sör az EMKE bisztróban.
Nehéz elképzelni jelenleg, hogy ilyen telt házzal működött egy hely, hogy ilyen közel ültek egymáshoz 1976-ban a Dunapark presszóban.
