A Namgyal Momo Tibeti Étkezde És Teázó külsőre semmi különöset nem mutat – egyike a városszerte megtalálható pár asztalos, nem kifejezetten világos kifőzdéknek. Belépve azonban rögtön érezhető, hogy a helynek karaktere, a tulajdonos-kiszolgálónak pedig nagy szíve van. A lenti térben pár asztal, a nagy pult és megannyi színes zászló, fent a galérián pedig kényelmes párnák és kis asztalkák várnak miket. Az ételszag egyáltalán nem olyan erős, mint ahogy azt egyes kifőzdékben megszokhattuk, és az egésznek van egy nagyon kedves, nosztalgikus, kicsit a 90-es évek Bahia-világát idéző hangulata.
A tulajdonos, Tsewang Thinley Namgyal 2005. augusztus 20-án érkezett Magyarországra. Sok évvel korábban indult el Tibetből politikai menekültként, ahol elismert operaénekes volt, megfordult Mongóliában, Oroszországban és Ukrajnában. Mint mondja, nem volt különösebb elképzelése arról, hol szeretne élni, de Magyarország volt az első hely, ahol nem küldték azonnal tovább. Másfél évig élt a debreceni menekülttáborban, ez alatt tanult meg magyarul, majd Budapestre költözött. Eleinte kertészként dolgozott, majd építkezéseken segédmunkásként, végül a Jókai utcában lévő egykori Teapalota a Potaláhozba szegődött teát főzni. Magyarországon ugyanis összesen 5 tibeti él, így aki autentikus tibeti teát akar készíteni, annak közülük kell választani.
Namgyal nagyon szerette a teázót, végül azonban kapott egy új lehetőséget – az egyik tibeti honfitársa a férjével nyitott egy kurd büfét a IX. kerületben, és oda kellett a megbízható segítség. Namgyal otthonról hozta magával a főzés szeretetét, édesapja szakács volt egy tibeti operatársulatnál, ahol a nagypapája tanított. Mivel édesapjának sokat segített, és jól ismeri a tibeti konyhát, kurd főnökével úgy döntöttek, hogy időnként tibeti napokat tartanak, mikor tibeti fogásokat is kínálnak a kurd mellett.
Pár év közös munka után Namgyal úgy döntött, ideje megnyitni a saját helyét, és amikor kiderült, hogy pont a mellettük lévő üzlet kiadó, be is költözött – így nyitott meg 2 éve a város egyetlen autentikus tibeti kifőzdéje a Bakáts téren. A környékbeliek azonnal megszerették a Namgyal tibeti fogásait – az ételek emlékeztetnek a kínai kifőzdékben kapható fogásokra, de sokkal eredetibbek, nincsenek nagyon magyarosítva, és nem is annyira fűszeresek.
Első pillantásra – az előzetes feltételezéseink ellenére – meglepően sok a húsos étel a pultban – mint kiderül, ez főleg miattunk van. Bár Tibetben valóban sokkal kevesebb hús kerül az asztalra, Namgyal szerint a magyarokkal ezt nem nagyon lehet eljátszani, ők azonnal szóvá teszik, ha nincs elég húsos fogás a kínálatban. Mint mondja, Tibetben leginkább jakhúst fogyasztanak – normál esetben ő is mindig azzal főz, a vírushelyzet miatt azonban most nem tudja beszerezni, így tavasz óta szürke marhával pótolja, szerinte ugyanis ennek a húsa hasonlít legjobban a jakéra. Ő ennek személy szerint örül – minél nagyobb egy állat, annál könnyebb szívvel vágják le, ugyanis egy élet árán annál több embert lehet belőle megetetni.
A kínálat nagyon egyedi, kapni itt az ország legfontosabb ételét, a momót – ami nagyon hasonlít az ázsiai konyhában sokfelé népszerű gyozára –, de a többi étel biztosan nem jön szembe minden sarkon: padlizsános, póréhagymás vagy éppen kelkáposztás szürke marhát ritkán találni a hazai étlapokon.
Bár a hús mindegyikben ugyanaz, a vele variált zöldségek és a fűszerezés egyesével változik, így akkor sem válik unalmassá, ha végigesszük az egész étlapot. A momóból van húsos (1000 Ft) és vega (1000 Ft) verzió, a főételek közül pedig találunk szószosabbat és kevésbé szaftos darabot is. Köretnek választhatunk rizst vagy bulgurt, de érdemes kipróbálni a tibeti kenyeret, a tigmót. A tigmo egy gőzölt kelt tészta, legalább 8-féle formában készítik, Namgyal azonban csiga formájút süt belőle.
A köret egyébként nem is kötelező – a hús-zöldség arány sok étel esetében 50-50 százalék, viszont ha a tulaj-szakács azt mondja, hogy valami csípős, akkor higgyünk neki! Hogy mennyire változatosan készít egy ember több mint 10-féle ételt azonos alapanyagokból, az a kóstolótálunkon is látszik. A padlizsános szürke marha (1350 Ft) önmagában, köret nélkül is tökéletes, puha padlizsános, lágy ízű egytálétel szálasra szedett hússal, a krumplis szürke marha (1350 Ft) egy magyar konyhához szokott kezdőnek is ízleni fog, és itt ebben a burgonya dominál, míg a csípős szürke marha (1350 Ft) rengeteg sültpaprikával haladó kapszaicin függőknek ajánlott, és még nekik is tanácsos meginni mellé egy ayrant. Az adagok egyébként hatalmasak, egy átlag ebédre a fele is bőven megteszi.
Hidegebb időben érdemes beneveznünk egy levesre – több fajta is kapható, és ugyan várni kell rá pár percig, abszolút megéri a friss, forró, gőzölgő végeredmény, amiből itthon egy kisebb fazéknak számító adagot 1500 Ft-ért kapunk meg. Természetesen a levesek is tibeti recept alapján készülnek. A zöldségleves egy könnyű, tiszta ízű, főételnek is beillő fogás, rengeteg répával, retekkel, spenóttal és káposztával, amit egy kis tibeti csípős szósszal még tüzesebbé tehetünk.
Ha pedig nagyon ráérünk, érdemes kipróbálni a hely specialitását, a tibeti vajas teát, amiben a fekete tea és a pár csepp tej mellett vaj és só is található. A fenti galéria egyébként kifejezetten a teázáshoz van kitalálva – a cipőnket ledobva itt igazán kényelmesen bekuckózhatunk.
Egyébként, ha bármilyen kérdésünk lenne Tibetről, a vallásról vagy a helyi gasztronómiáról, Namgyalt bátran lehet kérdezni. A végtelenül kedves tulajdonos nemcsak azt tudja kérdezés nélkül, hogy a törzsvendégeinek mi a kedvenc fogása, az alkalmi betérőknek is mindig jut egy mosoly és egy kedves szó.
