„Szeretni kell az életet” – hedonista szemlélettel született újjá Buda egyik kedvenc vendéglője, a Szépilona

A Budakeszi út legelején álló árnyas kerthelyiséges vendéglő asztalainál már 100 évvel ezelőtt is vendégek söröztek a platánok alatt. A Szép Ilona Vendéglő utolsó nagy korszaka azonban 1976-ban kezdődött, mikor Luzsi Imre vette át a vezetését. Az évek alatt a Szép Ilona ikonikus budai vendéglővé vált, míg aztán tavaly ősszel váratlanul bezárt – az éttermet 43 éven át sikerrel vezető Luzsi Imre ugyanis korára való tekintettel visszavolnult. A család azonban szerette volna, hogyha a Szép Ilona nem válik egy szép emlékké, így egy családi barát, Molnár László segítségével asztalhoz ültek Dallos Klárával, Bartók - reggel.délben.este vezetőjével, és még valakivel, aki az elmúlt évtizedekben számtalanszor bebizonyította, hogy nagyon ért a vendéglátáshoz, azon belül is a bisztró műfajához. Az illető Kereszty Gábor, akinek többek közt a város egyik legszerethetőbb bisztróját, a Két Szerecsent is köszönhetjük. 

A találkozó szerencsére jól sült el, így Gábor, László, Klára és az egykori tulajdonos lánya, Luzsi Tímea együtt segítették át a Szép Ilona Étermet a XXI. századba – Szépilona Bisztró néven. Hogy az átalakulás hibapont nélkül sikerüljön, a konyha vezetésére a Zsiday-csoportot és a Dérynét is megjárt Takács Rolandra és a Pierrot-ból érkező Bolyos Gáborra bízták. 
 
A lényeg tulajdonképpen maradt, mind belső, mint külső szempontból. Az enteriőr korábban hangsúlyosan art deco jegyeiből is megtartottak néhány szebb darabot, pár komódot és a tonettszékeket, de az egész belső kapott egy kis pimasz, párizsi bisztrós hangulatot vagány fényképekkel, régi moziplakátokkal és pár buja zöld növénnyel. Az új Szépilona jelmondata az ízig-vérig budai polgáról, Máraitól kölcsönzött, roppant egyszerű, és megszívlelendő gondolat, mely belengi az egész helyet:

„Szeretni kell az életet.”

Az étlap is a fenti szemléletre épül, meg a budaiságra, ami szintén nagyon fontos a Szépilona esetében – mindezt a bisztró keretei között tartva. A nem túl hosszú fix étlapon megtalálunk mindent, ami egy hamisítatlan, bohém, monarchiás időket idéző budai étterembe szükséges, a testet-lelket boldogító tafelspitztől kezdve – amire később még kitérünk – a bécsi szeleten és a vadason át a császármorzsáig.

Mivel azonban nem 1910-et írunk, és a hosszú szoknya már nem takar el mindent, készültek pár kifejezetetten könnyed, jól összerakott XXI. századi salátával is. A fix étlap mellett nemsokára várható a Két Szerecsenből jól ismert, az átlagosnál szélesebb heti ajánlat, amiben bőven lesznek a klasszikus budai fogásoknál frissebb, kortársabb ételek is. Budai kerthelység lévén az italválaszték is nagy szerepet kap, a hófehér habbal érkező, hűs sörökért a Paulaner felel, a borlapot pedig a Bortársaság építette fel különböző balatoni pincészetek tételeiből. 

De akkor kanyarodjunk vissza a jelenlegi étlaphoz, és annak is az egyik leglenyűgözőbb darabjához, a Tafelspitzhez (4990 Ft). A szomorú tapasztalat az, hogy bár a budai kertvendéglők nosztalgiája épp a csúcson van, ezt a századfordulós csodás az átlag budai polgár – hacsak nem megy el Bécsig – nagyrészt a Huszárik-film vendelines jelenetéből ismeri, pedig 20 éve még nagyon sok helyen volt a második fogás a levesben főtt hús mártással és főtt krumplival. Ezt a hiányt nagyon jó érzékkel pótolják a Szépilonában, egy nagyon korrekt, szemet gyönyörködtető tafelspitz-cel, ami, ahogy a nagy könyvben meg van írva, egyszerre leves és főétel. 

A gőzölgő, tiszta marhahúsleves piros öntöttvas fazékban érkezik, ressre főtt, színes répákkal, könnyed daragaluskával, velős csonttal és omlós, főtt marhafartővel. Első feladatunk, hogy kihalásszuk a csontot a fazékból, nagy élvezettel elkenjük a velőt a forró pirítóson, és boldogan nyugtázzuk, hogy megérkeztünk. Utána célszerű hümmögve bekanalazni amíg mindig forró levest a galuskával és színpompás répákkal együtt, majd ha ez is megvolt, szemre vételezni a külön tálcán érkző tafelspitz kellékeket.

A megmaradt, szép szál, ízekre hulló fartőnkhöz ugyanis kapunk egy adag, ropogós krumpligöröngyöket tartalmazó rösztit, egy tányérnyi friss, tökéletes, ízes spenótot, könnyed, édeskés, finoman csípős almás tormát és egy semlegesebb, nosztalgikus zsemlemártást is. A kísérők nincsenek túlgondolva, a konyhán mindennek meghagyták a maga természetes, de karakteres ízét, így aztán mindenki csak annyival száll be a buliba, amennyire a kvalitásaiból telik. Az azért kiemelendő, hogy ugyan csak kísérőnek szánják, a tökéletes spenótfőzelék arra enged következtetni, hogy – bár ezt nem kóstoltuk – a napi főzelékre is nagy gondot fektetnek a Szépilonában. 

A hibátlan nosztalgiafogás után modernebb vizekre eveztünk – megnéztük, mit tud a Superfood saláta (2390 Ft). A budapesti salátakörkép még mindig bőven hagy kívánni valót maga után, de szerencsére itt ez is telitalálat. A négy-ötféle zöldsaláta levélből álló alaphoz hajszálvékony nyers céklát, avokádót, edamamét, gránátalmamagot, aszalt paradicsomot és főtt quinoát kapunk, könnyed citrusos, olívaolajos öntettel keverve. Ha szeretnénk hozzá egy kis extrát, akkor felárért csirkemellet, kecskesajtot vagy rákot kérhetünk. 

A malacpofapörkölt (3190 Ft) ízében hagyományos, de tálalásban és konyhatechnológiában 2020-as. Az omlós húshoz szinte ragacsos, sűrű szaftot kapunk bőven – érdemes egy kis kenyérrel kitunkolni a végét, mert meghagyni vétek –, valamint savanyított gyöngy- és lilahagymát, és főtt-pirított krumplit.

És akkor jönnek a desszertek, amelyek újabb fejtörést okoznak az eddigre valószínűleg már nem is annyira éhes vendégnek. Mi két klasszikus, a császármorzsa (1590 Ft) és a sült túrós palacsinta (1390 Ft) mellett döntöttünk, rangsorolni azonban már nem tudtunk. A császármorzsa à la minute készül, vagyis rendeléskor kezdik el összeállítani, nem a hűtőből kapják elő a kész masszát. Emiatt kicsit lehet, hogy várni kell, rá, de ha nem baj a spoiler, minden morzsája megéri azt a 15 percet. A hagyományos, nagyszemű, osztrák morzsa belül szivacsos, kívül roppanósra karamellizált, nem túl édes darab, amihez a nemcsak házi sárgabaracklekvárt, de osztrákosan almaszószt is kapunk. 

A túrós sült palacsinta pedig a megtestesült gyerekkori álom – roppanós, sült palacsintatésztába bújtatott krémes túrótöltelék nyakon öntve selymes, citromos vanílasodóval. Nincs mit szépíteni, még a nap is szebben süt utána.