Nemcsak nagyobb társaságoknak, hanem a tonnányi kávébabnak is jut hely a sarokban, és a helyben felépített kávépörkölőben zajló folyamatokat is nyomon követhetik a vendégek.
A 200 négyzetméteres, négy és fél méteres belmagasságú tágas tér nemcsak azért üdítő, mert garantáltan lehet tartani a másfél méteres távolságot, hanem mert ez a nagyvonalúság egészen szokatlan a budapesti gasztroszcénában. A város kezdett telítődni a zsebkendőnyi, minimalista, karakter nélküli kávézókkal, ahová nem lehet beülni anélkül, hogy a szomszédos asztaltársaság könyöke átlógjon a térfelünkre.
A szellős elrendezéstől nem lesz rideg, csarnokszerű a hely, gondosan összeválogatott bútorok és dekoráció dobja fel a hangulatot. Mielőtt otthont adott az Arch & Beans kávézónak, a helyiségben a nehezen meghatározható és kimondhatatlan nevű Xo bisztró működött. Ennek enteriőrjét alakították át annyira, amennyire lehetett, hiszen a pult feletti nagytükör, a 150 éves eredeti mozaikpadló és a mészkőoszlopok műemléki védettség alatt állnak – jól is van ez így, nélkülük egészen biztosan kevésbé lenne impozáns a hely.
A nagypolgári, 2.0-ás New York-kávéházat idéző enteriőrhöz érdekes csavart ad a fél-indusztriális, retró dizájn, amit Lóránth Zoltán tulajdonos tudatosan alakított ki használt ipari bútorokkal. Újra funkciót kapott a 80-100 éves satuasztal, a bonyhádi cipőgyár kaptafákból álló polca, a vegyi művekből származó laborszékek, a katonai lőszerládák és a 70-es évek NDK-jából származó köztéri lámpabúrák. Ehhez a látványvilághoz jól passzolnak az asztalokat elválasztó üvegpanelek, amelyeket elsődlegesen a járványhelyzet miatt, nem a dizájn kedvéért telepítettek be.
A gazdag múltú épület egyébként az ELTE BTK-hoz tartozik, felette a német tanszék található. A 18. században a földszintes Arany Griff fogadó működött itt, melynek helyére 1867-ben háromemeletes szálló és lakóház épült. Később a a magyar szálloda- és vendéglátóipar fontos alakjának, Glück Frigyesnek a birtokába került, aki korszerűsítette és kibővítette a Pannónia szálloda néven ismerté vált épületet (az volt az első hotel Budapesten, ahol bevezették a villanyvilágítást, valamint a második, ahová liftet építettek).
Lóránth Zoltánnak ez már a második kávézója, tavaly júniusban nyílt meg a Mária téren a Kávé Művek nevű kávézó, ami a járványhelyzet ellenére is jól fut Buda szívében.
„Csak a magyar törzsközönségre lehet számítani, egy évig nem nagyon lesz itt turista” – mondja Zoltán, aki e gondolat mentén lőtte be az Arch & Beans kínálatát. Öt évig működtetett Új-Zélandon, a specialty kávé hazájában kávézót és pékséget, így képben van az újhullámos trendekkel – ezért is pozicionálta másképp az Arch & Beans profilját. A hely hatalmas méretéből kifolyólag úgy gondolta, nem szabad csak és kizárólag a kávégurmékra szűkíteni a célcsoportot, így arra törekedett, hogy az olasz kávék stílusát és specialty kávézók minőségi működését kombinálja. Az őrlőkben kétféle kávét kínálnak, egy sötétebb, állandóan elérhető Astoria Espresso blendet és egy folyamatosan változó, világosabb pörkölésű single origint (valamint a filterkávéhoz egy még világosabb pörkölést).
Világos vagy sötét, igazából mindegy, a hangsúly a kávészemek minőségén van. Zolinak nincs rejtegetnivalója: a sarokban két tonna kávébab áll a sarokban, míg az üvegfallal elválasztott „látványpörkölőben” nyomon követhető az egész folyamat; itt hordókban várnak a pörkölésre a hibátlan szemek. A gép kapacitása 12 kilogramm (összehasonlításképp: a nagyipari gépeké 150 kg-tól indul.)
A szendvicsek, bagelek, péksütemények helyben készülnek frissen, és a kávézóban egy kis shop is működik, ahol négyféle Arch & Beans kávét, valamint szörpöket, lekvárokat és egyéb finomságokat is lehet vásárolni otthoni használatra. Kényelmesen elférünk itt nagyobb társasággal is, és tekintve, hogy az ELTE BTK mellett vagyunk a belvárosban, simán elképzelhető, hogy laptopozó, leckét író diákokkal telik meg majd a kávézó.
