Árnyas gesztenyefák, madárcsicsergés, kora őszi fények, vérbeli budai kerthelyiség. Sistergő tandoori tálak, rubin színű curryk, gőzölgő, pergő rizsestálak, vajtól csillogó, hólyagos naan kenyerek. Tökéletes fúzió – és ráadásul létezik, mióta a Curry House a Bródy Sándor utcából a Diós árokhoz költözött.
Aki szereti az indiai konyhát, az bizonyára szomorúan konstatálta, hogy tavaly ősszel bezárt a város egyik legrégebbi, legautentikusabb indiai étterme, a Curry House. A 2012-ben nyitott étteremmel semmi katasztrófa nem történt, egyszerűen kinőtték a régi helyet. Az új helyszín keresésekor úgy döntöttek, befejezik a pesti pályafutást – a pestieknek megmaradt a tulajdonos másik étterme, a Rajkot Palace – és Budára viszik az autentikus indiai konyhát.
A lokációváltás mellett az egyik legfontosabb szempont volt, hogy az új helyen a kertbe is ki lehessen ülni – pedig decemberben, mikor a Diós ároknál megnyitott a Curry House, még szó sem volt arról, hogy 2020-ban a túléléshez szinte nélkülözhetetlen lesz a kerthelyiség. A tulajdonos, Saer Zulkarnain kifejezett terve volt, hogy az egykori Árnyas Vendéglő kertjét kicsit keletiesíti, az étlap nagyrészt észak-indiai fogásai mellé pedig felkerül pár markáns, délen jellemző étel is, de a tavaszi kéthónapos kiesés és a bizonytalan jövő miatt ezt most még kicsit jegelik.
Ez egyébként egyáltalán nem gond, a kert így is gyönyörű és békés, és az indiai hangulatú szobrocskák és a színes párnák pedig azért hozzátesznek a keleti érzéshez. Az éttermet egyébként bent is átalakították, és itt megmaradt a Curry House-ból ismert atmoszféra – élénkpiros falak, fabútorok és letisztult indiai díszek a falon.
Az étlapon a hazai közönség által leginkább preferált észak-indiai konyha remekei találhatóak, az indiai éttermek áraihoz képest még mindig nagyon kedvezően. Az étlap kifejezetten széles, előételekkel és desszertekkel együtt közel 120-féle fogást találunk rajta, és nem igazán ismétlődnek, legalábbis nem jellemző, hogy egyfajta szószt 4-féle húshoz, halhoz és tenger gyümölcséhez kínáljanak – még a legismertebb fogások esetében is változtatnak egy cseppet a fűszerezésen, attól függően, hogy csirkéhez vagy bárányhoz adják.
A két fő készítési technológia természetesen a szószban készült húsok, vagyis curryk és a tandoori kemencében készült tandoori ételek. Az első fogásunk máris innen került ki, a tandoori szárnyak (1400 Ft) egy szép adag csirkeszárny roppanós krumplival és mentaszósszal, ami tulajdonképpen főfogásnak is elmegy, ha valaki nem farkaséhes. Más kérdés, hogy indiai étteremben miért érnénk be ennyivel? A tüzes szárnyakhoz egyébként nem árt rögtön kérni egy hűsítő mangó lassit is, mert a vajpuhára sült csirkeszárnyak bőven elbírják az édeskés, joghurt alapú italt.
A főételek közül mindkét típusból kóstoltunk – a tandoori vonalon maradva a chicken reshmi kebabbal (2100 ft) ismerkedtünk. Enyhén csípős, de nem a klasszikus indiai értelemben véve, van benne valami finom, a paprikára emlékeztető fanyarság is. A technikának köszönhetően amikor hozzáérünk a villával, csak azért nem esik szét, mert kívül füstös, vékony, ropogós kéreg sült rá. Az érkezése pedig fejedelmi – a sült hagymaágyra némi vajat tesznek, így szinte füstölög és hangosan sistereg a forró vasedényben.
A palak paneer (2100 Ft) elsősorban azoknak lesz a kedvence, akik a hazai spenótért is odavannak – természetesen nem spenótfőzelékben érkezik, de a krémes állagú szósz miatt ez az első, ami eszünkbe jut róla. A balti csirke (2400 Ft) kifejezetten lágy, egyáltalán nem csípős fogás sűrű, hagymás alapú szószban paradicsommal, gyömbérrel, mentával és indiai fűszerekkel. Az egyéni ízlés kérdése, hogy naannal vagy rizzsel szeretjük ezeket a sűrű szószokat kitunkolni, mindenesetre mindegyikből van van választék bőven.
A legnagyobb kedvencünk egy kókusszal bolondított chicken madras (2400 Ft) volt – kivételesen lágy, selymes és krémes, majdnem édeskés, sárga színű specialitás kesudióval, mustármaggal és kókusztejjel.
Mivel ismerjük a Curry House fogásait, valószínűleg édesmindegy, hogy mit kérünk, az indiai éttermek hibái közül – túlfűszerezés, kevés szósz, hideg naan, ragadós rizs – egyik sem jellemző rájuk. Mivel a kerthelyiség is abszolút alkalmas a hosszú, elnyújtott, kéjelgős lakomázáshoz, mindenképpen érdemes megnézni őket az új helyszínen, amíg tart a szép őszi napsütés.
