A házhoz szállítások beindultak, ha van kedvenc éttermünk, akit támogatni szeretnénk, vagy akinek már megszoktuk a főztjét, akkor megtehetjük – most inkább egy kis múltidéző nosztalgiával tekintenénk Budapest vendéglátóhelyeire – ezekre a helyekre jártak a nagyszüleink, a szüleink vagy akár mi is – az elmúlt században.
Az 1871-ben átadott Grand Hotel Hungária étterme 1890-ben. Korának egyik legismertebb luxusétterme volt, a helyi arisztokrácia és nagypolgárság mellett olyan illusztris vendégeket is fogadott, mint VII. Eduárd angol kirány, aki négy alkalommal is a szálloda lakója volt – tulajdonképpen visszajáró vendégnek tekinthetjük. A Tanácsköztársaság idején itt alakították ki a Forradalmi Kormányzótanács székhelyét, sőt egyes kisigényű népbiztosok is itt kaptak szállást. Az épületet Budapest ostromakor teljesen szétlőtték.
Prontvai István vendéglőjéről nem sok maradt fent az utókornak – annyit azonban tudunk róla, hogy étterme az újpesti Nyár utca 11. szám alatt volt, egy korabeli lakásjegyzék pedig azt is segített kideríteni, hogy Prontvai ugyanebben az épületben élt családjával. Az 1922-ben készült képen Újpest még nem volt Budapest része, de fejlődő iparváros volt erős kispolgársággal – a kép alapján Prontvai vendégköre is közülük került ki.
Havas József vendéglőjéről a Tabánban valószínűleg ez az egyik utolsó felvétel – a görbe, macskaköves utcáskáiról, hegyoldalba kapaszkodó, tapasztott falú házacskáiról és rengeteg kocsmájáról, vendéglőjéről híres „budai Montmare-ot” ugyanis 1933-ban, a kép készítésének évében kezdték el bontani. A Hadnagy utca 25-ben lévő vendéglő korábban Marada Józsefé volt, akkoriban a „Vén szederfához” címzett műintézmény kapott benne helyet. A kép tanúsága szerint Havas vendéglőjében belső kert is volt – ahogy az egy hamisítatlan tabáni kiskocsmától el is várható – a hideg Dreher sör reklámja pedig a bejárat feletti cégéren is helyet kapott.
Hűvösvölgy és környéke népszerű hétvégi kirándulóhelyszín volt a fővárosiaknak a két háború közötti időszakban – ez a kép is egy kirándulók által kedvelt máriaremetei kertvendéglőt ábrázol, valahol a Kisboldogasszony-templom mellett. A fotó 1940-ben készült, a Magyarország számára utolsó, viszonylag békésnek mondható nyáron.
Konyhásnéni 1949-ben, a szebb napokat is látott Ilkovics előtt. Ilkovics Izidor 1925-ben vásárolta meg a Teréz körút 62. szám alatt lévő aprócska éttermet. Mivel a Nyugati pályaudvar közelségének köszönhetően már akkor ezrek fordultak meg egy nap a téren, hamar terjeszkedni és modernizálni kezdett. Az egykori mozigépészből lett vendéglős vezette be először a szendvics- és italautomatát éttermébe, ahol külön volt az italozók számára a söntés, egy büfé és egy éttermi részleg. Olcsó étteremnek számított, abszolút a mennyiségre mentek – egy átlagos napon 4 mázsa sült krumplit adtak el, pár óra alatt 50 liter pálinkát mértek ki. Az államosítás után az Ilkovicsot átnevezték Népbüfének, késesek, stricik, prostituáltak és lecsúszott egzisztenciák gyülekezőhelyévé vált – a rendőrség gyakran itt kezdte a nyomozást egy-egy bűnügyben. Az épület az 1956-os forradalom alatt megsérült, végül lebontották – ma az egykori Skála áll a helyén.
Megismeritek? Nem csodáljuk... A Nyugati pályaudvar Eiffel irodája által tervezett épületrészben most a világ egyik legszebbjének kikiáltott, 1990-ben megnyílt McDonald's tanyázik, de természetesen nem volt ez mindig így. A XIX. század végén épült Nyugati pályaudvar egykor elegánsnak számított, helyet kapott benne többek között egy-egy külön váróterem Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak is. A Nyugati éttereme a századfordulón inkább hasonlított egy luxusszálloda étkezdéjére, mint egy pályaudvari restire, és még ezen az 1959-es képen is különlegesnek hat, pedig itt már csak halvány emléke a 40-50 évvel korábbi önmagának.
Az egykori Gorkij fasoron (ma Városligeti fasor) található Moszkva étterembe kevés halandó tehette be a lábát – az árakat egyértelműen diplomatákra szabták. Nem is csoda, a közelben lévő diplomatanegyed és a Szovjet Követség dolgozói, lakói pénztárcájához mérték az étlapon szereplő árakat is.
A Fortuna étterem és taverna 1966-ban. Az épületben ma is étterem üzemel, sőt itt volt Buda egyik első kávéháza is, mely a XVIII. század második felében nyitotta meg a kapuit. Az épületben később helyet kapott sok minden – középkori egyetem, rajziskola, és a budai királyi törvényszék is.
Tejivó a Széll Kálmán (akkor még Moszkva) téren, 1968-ban. A tejivók a 19-20. század fordulóján alakultak ki, alapvetően a vékonyabb pénztárcájú vásárlók kedvéért – ezeken a helyeken olcsón, gyorsan lehetett tápláló ételeket kapni – általában tejet, tejes kávét, szörpöket és egyszerűbb péksüteményeket. A háború után rengeteg kávéházat és kocsmát bezártak, helyettük tömegével nyitották a politikailag semlegesebbnek minősített tejivókat.
Az 1935-36-ban Domány Ferenc elképzelései alapján épült, Pozsonyi út 38-42. szám alatt helyet kapó Dunapark Kávéházban már 1938 óta lehet feketét kortyolgatni. A kávéház helyére eredetileg mozit terveztek, végül egy tejcsarnok, egy csemegeüzlet és több kisebb üzlet mellett megnyitott egység történetében voltak kisebb-nagyobb szünetek, de a 2006-os felújítás óta ismét régi pompájában várja a vendégeket. Ezen a képen az 1976-os állapotokat mutatjuk meg.
Az Úttörővasút Utaselláttó étteremének terasza a a Ságvári liget (ma Szépjuhászné) állomáson. Az utasellátók a háború után általában szerényebb ételekkel – virsli, kolbász, egytálételek – készültek a vendégeknek, ha azonban a mai helyzetet nézzük, még mindig fejedelmi luxusnak tűnik ahhoz képest, amit ma a pályaudvarokon vagy a vonatokon kapunk. A kép 1979-ben készült.
