A Szép csendben egy nagyon fontos, időszerű problémát jár körbe: egy tapasztalt, koros férfi kihasznál egy naiv, szeretetre éhes fiatal lányt. Aki harcias kiállást és szenvedélyt vár a filmtől, csalódni fog. Nagy Zoltán rendezői bemutatkozása ugyanis visszafogott és lírai állásfoglalás e megbocsáthatatlan bűnnel szemben. Megnéztük, és több okból is örülünk annak, hogy elkészült, pedig a film korántsem hibátlan.

Az utóbbi években két olyan film is készült itthon, melyek részben hasonló témát boncolgatnak, mint a Szép csendben. A Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) a netes zaklatás témáját, a FOMO pedig egy buliban történt erőszaktevés történetét dolgozza fel. Mindkettőben egy fiatal lány az áldozat, akárcsak a Szép csendben című filmben, melyben egy korosodó zenetanár használja ki az egyik fiatal tanítványát. Ám míg a másik két film alaposan felkavarja a nézőjét, aki dühösen, érzelmileg felajzva távozik a nézőtérről, és még napokig a látottakon pörgeti az agyát, a Szép csendben esetében ez nem történik meg – új jelentést adva ezzel a címnek is.

A film a maga csendes módján, különösebb feszültség nélkül, megrázásmentesen meséli el történetét. Az ember érzi és megérti ugyan a felvetett probléma fontosságát, a film mégsem érinti igazán mélyen, fel sem zaklatja. Olyan az egész inkább, mint egy példabeszéd: mit nem szabad tenni egy fiatal lánnyal, és ha tudomásunkra jut egy hasonló eset, akkor pedig hogyan kell hozzáállnunk, mi a helyes. Ezzel szemben a FOMO és a Remélem... nyers és valóságszagú, úgy érezzük, mi is ott állunk a szereplők mellett és között, nem pedig távolról, vagy bizonyos távolságból figyeljük őket.

Miközben nézi az ember a filmet, nemcsak az említett hazai mozik, hanem más, külföldi filmek is az eszébe jutnak, melyek hasonló problémát dolgoznak fel. Például a Kétely című 2008-as amerikai mozi Philip Seymour Hoffmannal és Meryl Streeppel, ami egy egyházi iskola falai között játszódik, a kérdés pedig az, hogy a népszerű atya zaklatta-e az egyik diákját. A feszültség abból fakad, hogy ezt soha nem tudjuk meg, a film úgy engedi el a nézőjét, hogy rábízza a döntést. A Vadászat című dán moziban pedig egy óvó bácsi (Mads Mikkelsen) állítólagos zaklatása a téma, ami pedig attól válik gyomorgörcsös alkotássá, hogy tudjuk jól, a férfi nem követett el semmit, miközben a szereplők egytől egyig meg vannak győződve arról, hogy megtette a szörnyű bűnt.

Csakhogy ők nem a filmet nézik, hanem szerepelnek benne. Mindkét mozinak, és az azokban felvetett problémának, valamint azok esetleges utólagos megbeszélésének is csak jót tesz a bizonytalanság, hogy meghagyják a nézőnek a választás szabadságát: ő majd eldönti, hova áll, és mit gondol, választása pedig nem csak kettő van, igen vagy nem, hanem számos pontján a két történetnek eldöntheti, hogy éppen kiről mit gondol. A Szép csendben ezt nem engedi meg a nézőjének: végeredményben egy jó és egy rossz döntés van, ezek közül válaszhatunk, és ezen az sem változtat, ha esetleg elítéljük a kihasznált lány anyját vagy a kihasználó férfi feleségét azért, amilyenek. A lényegen nem változtat.

Mindezek alapján az olvasó teljes joggal azt gondolhatná, hogy a Szép csendben rossz film, amiről mindenkit lebeszélünk, de ez egyáltalán nincs így. A hibáival együtt is jó nézni, elmerülni benne. Hiába komótos a tempója, a lassúsága sodor magával, és végig érdekli a nézőt, hogy hova. A képek érzékenyen és szépen kidolgozottak, szinte egybesimulnak a filmet aláfestő komolyzenei darabokkal. A film vitát vagy beszélgetést is elindíthat választott témájáról, annak ellenére, hogy a forgatókönyv egyes részleteiben (néhány jelenet) kicsit iskolás és didaktikus.

Ami miatt pedig mindenképpen érdemes időt (mindössze 80 percet) szánni a mozira, a színészek, akik egytől egyig kiválóak. A fiatalok (legfőképpen a főszereplő Major Erik) méltó társai a nagyoknak, Máté Gábornak, Schell Juditnak és Szamosi Zsófiának, a rendező, Nagy Zoltán pedig érezhetően figyelt rájuk, bízott bennük és hagyta őket játszani. Érdekes bepillantani a komolyzenészek némiképp zárt világába is, még ha nem is róluk szól elsősorban a film, hanem csak köztük játszódik a történet.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=niGFDiNObrA

A témafelvetés nagyon fontos és aktuális, érezhetően érzékenyen érintette a rendezőt, igazán elkötelezett mellette, mégis túl csendes lett a filmje, miközben lehetett volna bátrabb és radikális, a téma bőven megengedné.

A Szép csendben című filmet november 14-től játsszák országszerte a mozik.