A közelgő Valentin-nap (vagy Bálint-nap, ahogy a szerelmesek védőszentje után hívják) apropóján összefogtunk a Magyar Édességgyártók Szövetségével, és kitaláltunk egy nyereményjátékot, szigorúan a desszertek köré összpontosítva. Kíváncsiak vagyunk rá, ti milyen édességet ajándékoztok vagy épp kaptok szívesen ilyenkor, így arra kérünk titeket, hogy töltsetek fel ezekről (táblás vagy szeletes csokoládétól kezdve bonbonon át pralinéig) saját készítésű képeket a nyilvános Istagram-profilotokra, és hashtageljétek mellé, hogy #edesvalentin.
A legkreatívabb kép készítőjét meglepjük egy kétfős belépővel a Csokoládé Múzeum bonbonkészítéssel egybekötött Fejedelmi Csokoládé túrájára, két másik szerencsés pedig 1-1 édességcsomagot kap, a Magyar Édességgyártók Szövetségének felajánlásával. A játék február 6-tól február 12-ig (éjfélig) tart, további részleteket ITT találtok.
Ha pedig már a csokoládé a Valentin-napi témánk, összegyűjtöttünk róla pár érdekességet. Ti például tudjátok, hogy mi a különbség a bonbon, praliné és trüffel között?
Előszeretettel nevezünk bonbonnak minden apró csokit, amit egy (max két) falatra be lehet kapni. Eredetileg ezt úgy készítették, hogy a cukrot vízzel megolvasztották, majd sűrűre forralták, ezt a szirupot pedig elkeverték csokoládé, kávé, illetve különböző gyümölcsök kivonatával vagy illóolajokkal. A kapott masszát mandulaolajjal bekent bádoglemezen lehűtötték, kockákra vágták, és magában vagy csokoládéba forgatva kínálták. A bonbon tehát eredendően nem töltött csokoládé, hanem egy telt massza volt, akkor is ha ma már bonbonnak mondjuk a konyakmeggyet és a mandulás desszerteket is. És hogy honnan a név? Amikor XIV. Lajos udvarában bemutatták a cukrozott mandulát, akkora sikert aratott az előkelő hölgyek körében, hogy megízlelése után csak azt mondogatták: Bon! Bon! (Jó! Jó!).
A praliné – a fenti értelmezés szerint a bonbonon belüli csoportosítás egyik része – három összetevőből áll: magvak, cukor, és számos esetben krémekkel is töltik. A praliné eredete több mondára is visszavezethető: egyrészt César de Choiseul du Plessis-Praslin herceg szakácsához köthető, aki egy mandulás desszert odaégetését olvasztott csokoládéval igyekezett feljavítani és megmenteni az édességet. Más verzió szerint a herceg – aki rajongott a cukrászmestere édességei iránt – ezzel az édességgel lepte meg Bordeaux lakosságát, hogy enyhítse elkeseredettségüket a XIII. Lajos ellen folytatott küzdelem során. Akárhogy is, van olyan hely, ahol ma is királyi áron mérik ezt az édességet: a világ legdrágább pralinéját a dán House of Knipschildt nevű gyártó készíti, kilója 2600 dollárba, vagyis kb. 730 ezer forintba kerül.
A trüffel szó eredetileg szarvasgombát jelöl, az pedig, hogy az elnevezés a bonbonokra is elterjedt, a két étel közti hasonlóságra vezethető vissza. Illetve arra az eljárásra, hogy a szarvasgombát régebben szinte mindig konyakba vagy portóiba áztatták, majd ezt a visszamaradt alkoholos lét használták különböző bonbonok töltéséhez. Ahogy oly sok minden más, a trüffel is a véletlen szüleménye: a történet szerint egy ügyetlen cukrásztanonc a csokireszelékre forró tejszínt öntött, elrontva ezzel a végeredményt. Kármentésként kis golyókat formáztak belőle és meghempergették őket kakaóporban, letesztelték az eredményt, majd megállapították, hogy ez kiváló.
Ha további részletekre is kíváncsiak vagytok a csokoládéval kapcsolatban, látogassatok el a Csokoládé Múzeumba!
