Az óbudai Flat White az a hely, ahova bármikor szívesen betérünk egy átlagosnál kicsivel extrább reggelire. Vagy akár ebédre, hiszen egy ideje már menüvel erősítik a környék déli felhozatalát. Most azonban mégsem ezekkel a szándékokkal érkeztünk: a pár hete bevezetett vacsorára voltunk kíváncsiak. Kóstoltunk vízibivaly tatárt, ribizlis kacsamáj bonbont és újrafogalmazott császármorzsát, de beszélgettünk Costes Downtownt is megjárt séffel, Tatai Marcival is.

A Flat White nevű budai reggelizőről legelőször tavaly írtunk, amikor egy látogatásunk után hintától, kreatív reggelitől és újhullámos kávétól eltelve konstatáltuk, hogy egy erős reggelizővel gazdagodott a Kolosy tér. Flat white-unk mellé újragondolt bundáskenyér-szerű napindítókat kóstoltunk, és személyesen beszélgettünk a hely alapítóival - amit tulajdonképpen bárki ugyanígy megtehet, hiszen a 6 barát közül valaki folyamatosan a helyszínen van, hogy jó házigazdaként fogadja a vendégeket.

Tavaly óta néha visszajártunk, láttuk, hogyan bővül a tér terasszal, a vendégkör kutyákkal, a csapat pedig új tagokkal. Legutóbbi érkezésünket azonban kivételesen nem a reggeli órákra időzítettük, helyette délután 7 órakor vetettük meg a lábunkat az ismerős műfüvön. Most a vacsorára voltunk kíváncsiak, ugyanis pár hete a csapat úgy döntött, hosszabb nyitvatartással, borokkal, sörökkel és Tatai Mártonnal a fedélzeten, estére se zárja be a konyhát. Marci sokfelől hozott magával sok mindent (legutóbbi munkahelyéről a Costes Downtownból például a kompromisszumok nélküliséget), de benne van a profi séfek jó alapanyagra való éhsége és a rendszerre való érzékenysége.

A kibővült csapat egy friss, bisztrós alapokon nyugvó, nyomokban (leginkább a dekorban) fine dining beütést tartalmazó, de sajátos stílusú menüsort állított össze. A dolgot pedig nem aprózták el, a fiatal séf egy rövid, de velős választékot képzelt el. Van benne vízibivaly (tatárként), sertés (hol pankómorzsában, hol zöldborsó rizottó tetején), fogas (újragondolt túrós csuszával), de kacsa is (a mellén túl a májából készült bonbonok formájában, vaníliás karalábéval és ribizlivel körítve (4490 Ft).

És van egy 100 dolláros menüsor is, ahol extravagáns italok és hozzájuk passzoló extravagáns ételek sorát kóstolhatjuk meg, egyesével, párosával vagy az elejétől a végéig. Ha az utóbbi módon járunk el, valóban 100 dollár, azaz olyan 29 000 forint lesz a vacsoránk ára, és ebből sejthetjük, hogy valóban komoly tételekkel töltötték meg a menüt. Elég az italokra ránézni: van Monkey 47 gin tonikkal és Taittinger Brut Reverse (pezsgő) is, előbbinek paszternákos lazac, utóbbinak pedig vízibivaly tatár a párja.

A gurmébb irányba való elmozdulás persze csak egy opció, egész nyugodtan lehet rántott húst kérni krumplipürével (3490 Ft) - bár a klasszikus konyhához ragaszkodóknak itt is meg kell bírkózni annyi csavarral, hogy a panír pankó morzsás, az uborkasaláta pedig nem cukros lében úszik, hanem kockázva érkezik. És innentől kezdve talán azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy az étlap "császármorzsája" (1790 Ft) sem egészen olyan, ahogy nagyanyáink készítették, de megéri a kockázatot.

A mi személyes kedvencünk a zöldborsó rizottó volt (2690 Ft), ami mellé a Mészáros Borház Hidaspetre Cabernet Franc-ját társítottuk. Merthogy a vacsorával együtt borok és sörök is érkeztek a Szépvölgyi út 15-be, utóbbiakból például kézművesek is, mint a Horizont és a First. Az biztos, hogy a Flat White túllépett a reggeliző kategórián - a név is bővült a Kitchennel -, és bekerült az ebédes és az esti jó választások közé. Mi drukkolunk, az irány jó: egy kicsit különlegesebb, meglepőbb, de könnyen befogadható és emlékezetes vacsoraélményre számíthatunk, ami után kedvünk van még sokszor visszatérni. A vacsora keddtől szombatig érhető el, és érdemes asztalt foglalni.