Idén tíz éve már, hogy a hazai kulturális élet két meghatározó szereplőjének, a Szigetnek és a - dupla évforduló jegyében - idén tizenöt éves A38-nak a története összefonódott. Az egykori ukrán kőszállító hajóról elnevezett sátor azóta a fesztivál második legnagyobb színpadává nőtte ki magát, ahol egymást váltják a befutott világsztárok és a feltörekvő előadók. Nem lesz ez másképp idén sem; augusztus 9-15. között olyan zenészek játszanak majd a ponyva alatt, mint a noirpopos Cigarettes After Sex, a saját maga által készített gitárokon játszó bluesman, Seasick Steve vagy a nemrég Mercury-díjra jelölt Wolf Alice.

Ugyan a 26. Sziget fesztivál már augusztus 8-án, csütörtökön elindul többek közt Stormzy, Lykke Li és Kendrick Lamar nagyszínpados fellépésével, az A38 Hajó sátorponyváját csak egy nappal később vonják fel – onnantól viszont közel ötven koncerten (és hét napon) át dübörög majd a zene. Felsorolni is nehéz lenne, hány különféle nemzetiségű és stílusú előadó fogja megtörni az Óbudai-sziget csendjét, de azért megpróbáljuk kiemelni azokat, akik évek óta első helyen végeznek a kívánságlistákon.

A rögtön másodikként fellépő Unknown Mortal Orchestra pszichedelikus popból váltott Prince-inspirálta fehér funkba, valahova a Tame Impala és Thundercat közé bepozicionálva magát. Élőben viszont sokszor fuzzosabban-rockosabban szólalnak meg, mint lemezen, úgyhogy meglepetésekre érdemes számítani. Utánuk az A38 Hajót már (szintén) megjárt Cigarettes After Sex noirpopja visz el mindenkit Twin Peaks egyszerre érzéki és melankolikus, intim, de mégis hűvös világába. Nem valószínű, hogy a közeljövőben ennyire meghitt körülmények között láthatjuk majd őket, szóval nem érdemes kihagyni.

Seasick Steve élettörténetéről (egyszerű bluesman, akit utcazenélés közben fedeztek fel) ugyan kiderült, hogy hazugság, addigra viszont már egy fiatalabb generáció mindennapjaiba becsempészte a műfajt. A maga által készített gitárjain játszó énekes-dalszerző fellépésére pont jó lesz átsétálni a nagyszínpados Bonoboról, hogy aztán a dallamos house egyik ifjú titánja, Alle Farben leszállítsa a csípőtekergetős groove-okat.

Pénteken rögtön elsőként a 2018 egyik legígéretesebb debütálását jegyző Shame lép majd fel; a The Fall atonális posztpunkját a brit gitárzene legjavával és vitriolos énekbeszéddel összegyúró kvintett az egyik legaktuálisabb név a lineupban, nem érdemes lemaradni róluk. Utánuk a vloggerből lett metál-rapper, Scarlxrd fogja kirappelni és -üvölteni a tüdejét, aki már több klipet is forgatott a fővárosban. Ki tudja, a legközelebbiben talán a Szigeten készült felvételek lesznek?

Utolsóként pedig a döngölő, sötét EBM-ből, nyolcbites videójáték- és horrorzenékből, valamint súlyos indusztriálból sajátos egyveleget gyúró Perturbator fog gondoskodni a másnapi fülcsengésről. A synthwave-színtérből induló James Kent mára már bőven meghaladta a műfaj kereteit: nem véletlen, hogy a Sziget mellett a Roadburnön, a Downloadon vagy a Brutal Assaulton is szívesen várják.

Szombaton sem fogunk unatkozni, amiről többek közt az Everything Everything sokfelé elinduló, invenciózus-kaleidoszkópikus popzenéje, a Ninja Tune egykori alapemberének, Finknek a meghitt, lélekkel teli akusztikus dalai vagy Borgore másnapos trollszörnyként dübörgő basszusai fognak gondoskodni. De az sem valószínű, hogy a beborult skandináv elektropop aktuális hercegnőjének, AURORA-nak az igéző szopránja nem tartana majd minket a színpad előtt vagy hogy a Grammy-ra is jelölt ZHU house-szelekciója nem fogja kitáncoltatni belőlünk a maradék energiánkat.

A vasárnapot illetően nem is tudjuk, kit emeljünk ki elsőnek? A pár napja Mercury-díjra jelölt noise/indie rocker Wolf Alice-t, akik a beszámolók szerint a színpadon élnek igazán? A tavalyi Bánkitón már bizonyító punk-rock duót, a Slavest, akik már a Foalsnak is nyitottak? A mikrotonális hangolást teljesen új területekre lökött gitárzenével kombináló, pokolian szórakoztató és intenzív King Gizzard & The Lizard Wizardot? A

Pandával magát rögtön a mém-rap csúcsára katapultáló Desiignert? Vagy a fülledt nyarak tökéletes kísérőzenéjét újra és újra megalkotó, szofisztipop-r&b trubadúr által vezetett Rhye-t? Vagy a hazánkba rendszeresen visszajáró német énekes-dalszerző Jan Blomqvistet, akinek a hangzását “a Radiohead, Bodi Bill, Muse Stephan Bodzin és James Holden keverékeként” szokás jellemezni? Egy biztos, ezen a napon nem igazán fogunk kilépni a sátorponyva alól.

Ennyi fellépő után joggal adódhat a kérdés, hogy hova lehet ezt még fokozni, de a programtábla alapján a szervezőknek feltett szándéka volt, hogy az utolsó két napból is a legtöbbet hozzák ki. Erre utal legalábbis, hogy míg hétfőn a My Baby sámánrockjára, a La Femme újhullámos retrofuturista-szintipopjára vagy Chet Faker soulos-r&b-s slágereire is táncolhatunk, addig az utolsó felvonásra is olyan nevet hagytak, mint az egykori The Knife egyik fele, Fever Ray, a Nothing But Thieves vagy a Gorgon City élő fellépése. Csak bírjuk erővel egy héten át!