Sehol egy legénybúcsús bagázs, egy beerbike, helyette hamisítatlan józsefvárosi hangulat, légkör, romantika. Az utcán gyerekek kergetnek egy cirmos cicát, be-betér egy környéki építkezésen vagy irodájában dolgozó egy kávéra, kisfröccsre, szörpre. A Cintányéros egy klasszikus, de mégis modern értelemben vett borozó és nem borbár. Nincs sznobéria, csak az evés-ivás és a közösségi lét őszinte szeretete. Leválogatott borválasztékkal, sajt- és sonkatálakkal, nem specialty kávéval, raklapmentesen. Kata és Imre bemutatta nekünk a Cintányérost.

Elsőre azt gondoltuk, az üzlet múltjára utal a "cintányéros" kifejezés, de hamar megtudtuk, asztalosműhely és pártház is működött itt, de cintányérok sosem készültek a Bókay János 52-ben. A szó a múlt bormérésének lábosfedőszerű tárolótetejére utal. Ilyen megoldást kevés helyen találunk már Budapesten, de ők a folyóbort palack vagy pisztoly helyett mégis így adagolják. Kata és Imre hosszú ideig dolgozott külföldön, tavaly nyáron döntöttek úgy, hogy hazaköltöznek és belefognak valami egészen másba, mint amivel eddig foglalkoztak. Szeretik a VIII. kerületet, a gasztronómiát, a borok, sörök világát, eléggé hedonistának mondhatók. Kedvenc helyeik elvétve vannak csak, mert valamit mindig hiányoltak, vagy valami oknál fogva a törzshelyek megváltoztak. Szerettek volna egy új kedvencet, egy más életstílust, kitanulni a szakma szépségeit és jó áron jót adni.

Megszületett a borozó, ami okkal kapta a borbár helyett ezt a nevet. Nem is bisztró, nem is étterem, de kávézó sem. Délben nyitnak, kávét mérnek, de a specialty trend helyett olasz vonalon mozgó feketét. Meg lehet ebédelni náluk, munka után lecsúszhat egy laza fröccs és késő estig mehet az evés-ivás, idővel pedig ezt élő zene is kíséri majd. Tekintve, hogy akad zenész barát, a környéken is sok muzsikus él, szeretnének fiatal tehetségeknek is teret adni. Egy pianino már adott a bazseváláshoz.

Imre bevallottan szereti a kicsit old school dolgokat és a hagyományőrzést. Innen a név, ezért a nyolc és az egész Cintányéros magában hordozza a bájos múltidézést. A dizájn abszolút saját, a tonettszékektől kezdve a galéria korlátjáig, a poharakon és tányérokon át minden a múltból érkezett. Az említett pianino például több mint 100 éves és Imréék közeli lakásának előző tulajdonosától származik, a felette lévő régi fotók családi emlékek, a csillár eleve itt volt az üzlethelyiségben. Szerencsére a helyet nem vitték el "romkocsmázós" irányba.A kimérve kapható és palackos borok is gondos válogatás után kerültek a Cintányéros pultjába, a folyó fehér-rozé-vörös decije 220 forint, a palackos tételek 290 forinttól 1000 forintig mennek. Etyekről, Csopakról, Szekszárdról, amit megszerettek és szívesen ajánlanak. A pálinkák kisüsti italok és direkt nem nagy beszállítótól érkeznek: kajszi, törköly, faeper, kökény is rendelhető. Kóla nincs, helyette szörpök, szóda került az itallapra. Az italok mellé pedig természetesen harapnivaló is dukál. Húsos tál (kolbásszal és sonkával 1500 forint), sajttál (ízes, magyar keménysajtokkal 1500 forint) és grillezett kolbászok, amik molnárka jellegű péksütiben érkeznek, kicsit pikáns dijoni mustárral, csalamádéval, friss tormával (700 forint).Ez a Cintányéros titka: nem spilázzák túl a gurmézást, de nagyon adnak a minőségre, kedvesek, értik a környéket, szeretik a jó bort. Mi pedig ezt a hozzáállást.