Jó támpontnak gondoljuk, ha a hazai gasztronómia rivaldafényben mutatkozó szereplőinél érdeklődünk, merre érdemes mozdulnunk a városban, hogy igazán kiemelkedőt kapjunk. Hipotézisünk szerint kifinomult ízléssel megáldottak, figyelemmel kísérnek régit, újat, nyitást, zárást. Kik, ha nem ők azok, akik messziről kiszagolják a jót, és ha idejük engedi – és nem a saját konyhájukat felügyelik –, ott ülnek a kollégák asztalánál?

Vittünk azért egy kis csavart is a dologba: a budapesti, egyre népesebb szereplőgárdát felvonultató street food színtér zászlóbontóit és vérfrissítőit kértük meg arra, hogy idézzék fel, az elmúlt egy évben mely fővárosi éttermekben ették a legjobbat, és ha már a „best of-ok” felől érdeklődtünk, a megválaszolhatatlan kérdést is nekik szegeztük: az eddigi legjobb budapesti éttermi emlékeik között is kutakodtunk.

  • Szabolcs-Gyuris Éva (Funky Pho)


A város egyik legjobb pho-helyének vezetője maradt az ázsiai  – hazai – pályán és gondolkozás nélkül rávágta, hogy a Biwako ramenjét egyszer mindenkinek ki kell próbálnia. Milyen az ilyen ramen? Alaplé „fronton” változatos, de egymást nem kioltó ízekkel dolgozik, feltétben nem túlzsúfolt és túlbonyolított, tésztában is messze túlmutat az átlagon: alap a valódi ramen tészta. A központtól ugyan viszonylag távoli kaland, de Éva szerint Wang új, Kőbányai úti étterme megéri a „viszontagságokat”.

Még friss élmény a szárított marha, az ecetes mogyoró, a lágy tofu és a száznapos tojás, főételek között a szecsuáni köröm, desszert téren pedig a sült, ragacsos, rizslisztes süti. Az elmúlt egy évben a Da Mario fritto mistója tett még rá nagy hatást, és ha tehetné, nap, mint nap mártogatná a szószokba a Vécsey utcai étterem tempurált zöldségeit, tenger gyümölcseit.


Minden idők legjobb budapesti étkezése: a régi, még Pesti István vezette Babel szép emlékeket idéz fel Évában. Pesti azóta Tatán dolgozik, a Babelben pedig több mint ígéretes személyzet dolgozik.

  • Sinkó Bori (Hokedli)
Egy lazább éjszakai beszélgetéshez Bori a Padront javasolja. Igazi őszi ízvilágú élmény a sült padlizsán tölgyfamézzel és cabra sajttal. A sajt intenzitását a kívül kérgesre grillezett, belül már-már krémes padlizsán és finoman rácsurgatott méz lágyítják meg. Aki bevállalósabb, annak a serrano sonkával, chorizóval és konfitált csicseriborsóval kínált madridi pacalt kell megkóstolnia. Nagyobb társaságban, családi ünneplésekkor a Rosenstein az ideális választás. Szilvapálinkával kezdjünk – javasolja Bori – és kérjünk harcsapaprikást túrós csuszával, ami itt egy igazán lágy mártást, illetve egy omlósra, de mégis textúrájában feszesre grillezett harcsát és „csusza-rózsát” jelent.

A szilvás pite vaníliafagylalttal méltó lezárás. Ha elegáns vacsora, akkor Városligeti tó, Robinson és báránycsülök: „ropogós, pirosra sütött külső, és rózsaszín, omlós belsejű csülök pihen életem egyik legjobb gnocchija mellett, aszalt paradicsommal, parmezánnal, és egy kellemes olajbogyó-variációval. Hogy mindez teljes legyen, pecsenyelével van kényeztetve a bárány.”

Minden idők legjobb budapesti étkezése: egyértelműen az Onyx. Tetézte csak a dolgot, hogy Bori nem mint vendég volt jelen, hanem egy hétig sztázsolhatott a konyhán Szulló Szabina és Széll Tamás mellett. A gulyásleves mindent überelt, egészen új perspektívába helyezte a fogást.


  • Balogh Dániel (Revolución Budapest)


A főváros egyik legújabb, és mondani sem kell, legjobb tex-mex-ezőjének spin doktora a Porcellinóban elköltött vacsorájára gondol vissza legszívesebben. Ugyan kicsit árnyalja a képet, hogy az esküvői fogásokat költötte itt el és hát újdonsült férjként minden jobban ízlik, de Dani váltig állítja, hogy a rózsadombi étteremben minden kimagasló volt, de ha csak egyre bökhet rá, akkor a mascarponés kelkáposztával kínált malacsültre szavazna.

A káposzta nagyon bejön Daninak, ugyanis listájának második szereplője, a Paulaner Sörház csülökkel, sok-sok tejföllel és juhtúróval tálalt sztrapacskával és persze káposztával vette le a lábáról.


Minden idők legjobb budapesti étkezése: a TERMINAL-hoz kötődik, amikor még a Varga Roland-Hadzsala Krisztián páros vezette a konyhát. „Itt borjúpörköltet ettünk csuszával és rozé kacsamellet céklás körettel. Ájulásig finom volt!”

  • Susánszky Ádám (Zing)

A hazai food truck-mozgalom egyik bekurblizója az Urban Tigerre esküszik, az elmúlt év legjobb nyitásai között biztos ott a helye. Ádám az étterem letisztultságát, valódinak tűnő, ázsiai kompozícióit hangsúlyozza, nem elfeledve a jó ár-érték arányt. A Fricska mindig kedvenc. Az ebédmenü verhetetlen, már-már alulértékelt kategória. „Az a baj, hogy egy ottani ebéd után nem hiszed el, hogy ennél rosszabb ételért több mint dupláját is el lehet kérni este máshol, és mindig oda vágysz vissza.”

Meló után is érdemes leereszkedni, mert a Giczi-Nagy-Csongrádi trió által vitt étterem esti steakekben és egyéb, a 3-4 ezres kategóriába tartozó húsaival is bajnok a fővárosban, legalább annyira, mint a Tio Felipe, amely igazán kifinomult és nagyon tetszetős köntösben adja a spanyol fogásokat. Ezek már-már a nemzetköziség határát súrolják – emeli a tétet Ádám. „Nem azt mondom, hogy a kombinációkat nem lehet kibogozni, de ha odamész, elhiszed, hogy Budapest egy világváros, és bárhol ülhetnél a világon.”

Minden idők legjobb budapesti étkezése: szinte nincs olyan fővárosi étterem, ahol Ádám ne evett volna, de fine dining ide, fine dining oda, a Fricska és az Urban Tiger lágyítja meg legjobban hamburgertől megkérgesedett szívét. Érdekesség, hogy mindkettőben Olimpiából indult szakács áll a tűzhelynél.

  • Disztós Péter (ex-Pista bá’)
Egyre több olyan étterem van a városban, ahová Péter bátran beül, ezért különösen izzasztó három legjobbat mondani. (Tudjuk mi ezt jól, de hát a toplisták már csak ilyenek.) Amik elsőre beugrottak neki: tésztaételből az Arany Kaviár pelmenyije abszolút kedvenc, húsból pedig a Taiwan Étterem pekingi kacsája, amit, ha kérsz, filézés után apróra darabolnak, és ezeket a húsos csontokat keményítős lisztbe forgatva, ropogósra sütik, amin gyönyörűen el lehet nyammogni. Előtte a dim sum és a pirított angol zeller kesudióval kötelező.

Februárban a Pista bá’-ban tartottak egy közös tapas estet Huszár Krisztiánnal, ahol a bőrén sült pontyot aiolival készítette. Pétert ez is levette a lábáról. A mangalicaláb nem kevésbé, itt a filézett, főtt sertéslábat karamellizált hagymával feltekerték rúdba, hűtés után szeletelték, majd serpenyőben ropogósra pirították. Ugyanezt később kirántva, kovászos káposztasalátával, házi majonézzel, szendvicsben került étlapra. Zsír, kollagén és jó panír. Péter életének főszereplői.

Minden idők legjobb budapesti étkezése: nagyjából nyolc éve a Costesben evett egy szarvasgombás-tejszínes tanyasi csirkét metélttel, ami amennyire egyszerűen hangzik, annyira hihetetlenül volt karakteres és meghatározó ízélmény számára. Illetve a MÁK első időszakából, szintén Huszár, rántott mangalicapofa zellerpürével. Később kiderült, hogy a mangalicapofát vajban konfitálta, ami egy lágy ízt adott az amúgy olajban rántott húsnak.


  • Határ Péter (PolaPola)


A rengeteg fontos hely beindításánál, üzemeltetésénél bábáskodó Péter is – kisebb túlzással, de – úgy ismeri az itthoni éttermi világot, mint a saját tenyerét. Az ő toplistája aztán tényleg jól megcsócsált élmények lecsapódása: míg a Japanika a turistaszagú környéken nagyon pozitív csalódás, minőségi alapanyagokból készült finom ételekkel, addig a Rosenstein egyet jelent az állandó minőséggel, a folyamatos megújulással és a szuper figyelmes szervizzel.

Péter szerint már nagy szükség volt egy olyan típusú étteremre, mint a Gettó Gulyás, amely a magyar konyhát izgalmasan, erőlködésmentesen, de a tradíciókat sem feledve interpretálja. A Situ fantasztikus ízeket hozó, magyar virtussal megspékelt francia konyhájával, barátságos hangulatával, „vendégölelő” kiszolgálásával érdemelte ki a figyelmét.

Minden idők legjobb budapesti étkezése: Pétert rengeteg élmény fűzi a fővároshoz, de mégis az elmúlt évek egyik legerőteljesebbje a nemrég lezajlott Food Truck Show-n megkóstolt Szegyház BBQ és smokeres csapatának szegye volt, „amihez hasonlót még talán nem ettem ebben az országban.”

  • Vidó Nóri (IGEN)
„Hát ez nehéz kérdés!” – halljuk ismét a top 3 után faggatózó kérdésünkre, de aztán megered a nyelve a fővárosi – szeletes – pizza felhozatal minőségét egy szinttel megemelő Nórinak, aki úgy látja, hogy a Babelben ráéreztek valamire. Olyan szemlélettel főznek, ahogy manapság illik a fine diningban, és ami különösen fontos, hogy sok hellyel ellentétben, nemcsak a szép tányérokra koncentrálnak, hanem nagyon finomak is az ételek, a tojásos nokedli különösen.

Nóri Sáo-függő, szereti, hogy mindenből van vegetáriánus opció, és ez azon kevés helyek egyike, ahol pho-t is lehet enni húsmentes alaplével, de a dim sumok, tekercsek és sült tofu is nagy királyok. A Gerlóczy ebédmenüje is életmenő számára, mert ugye mégsem ehet az ember mindennap pizzát, és mivel napközben bent van az IGEN-ben, szeret néha elugrani a környékre, ahol odafigyelnek arra, hogy a vegák se maradjanak éhen.

Minden idők legjobb budapesti étkezése: Ha valamit szó szerint kell idézni, akkor szó szerint kell: „Talán ami olyan volt, hogy soha nem felejtem el, az a 30. szülinapom a Moszkva téri Mekiben a Kiszel Tündével, az forró volt.”

  • Beck Márton (Padron)

Az egyik legjobb budapesti spanyol tapasvendéglő agytrösztje óriási ramen-rajongó, nem véletlen, hogy rábökött a Komachira, ahol szerinte legjobb a tészta és az alap a városban, illetve ár-érték arányban is az élmezőnybe tartozik. Marci szája lekonyult, amikor a Zichy Jenő utcai, kicsit lepattant koreai étterem bezárt, viszont a K Point majdhogynem tökéletesen pótolja. A kimchijük zseniális, és nagyon jó a grill setjük.

Gianni Trattoria Pomo D'orója soha nem okozott még csalódást számára, a Babkát pedig igazi hiánypótló, fúziós konyhát vivő helynek tarja, ahol a reggelitől (pl. libazsírban sült bundás kenyér) vacsoráig (mezzéktől a nehezebb sült/főtt ételeken át), mindenre fel vannak készülve.


Minden idők legjobb budapesti étkezése: az Olimpiában tapasztalta meg először, hogy a gasztronómia mennyivel többet jelent az étkezésnél.


  • Ghavrilos Arghyropoulos (GYRADIKO)

A görög street food egyik fővárosi zászlóvivője elsőként olasz konyhát ajánl, nem is akárhogyan: Graziano Cattaneo Kriziája „kihagyhatatlan, virtuóz, friss, lehengerlő konyha, rendszeresen frissülő étlappal, kiváló napi ajánlatokkal.” A zuglói Wang Mester Kínai Konyhájáról ugyanez elmondható, nyilvánvalóan ázsiai fénytörésben. „Eredeti kínai konyhában szerintem még mindig a legjobb” – így egy fontos görög dicséret, ami a XV. kerületi Bábelék Étteremnek is kijár „olcsó, de ízeiben igazán eredeti magyar konyhája” miatt.

Minden idők legjobb budapesti étkezése: a Krizia, és pont.