Madártávlatból
A Gellért-hegy és a Feneketlen-tó között egy érdekes épületegyüttest találunk. A tó és a hegy alatt meghúzódó hőforrások régen egy természetes egységet alkottak, ami mára az emberi tevékenységnek köszönhetően megváltozott. A hegy és tó nemcsak a föld alatt, hanem afölött is egy vizuális egységet alkot - ebbe az egységbe képzelték bele a múlt évszázad 10-es, 20-as éveiben azt a neobarokk épületegyüttest, amely a tó fölött állva, azzal egy kompozícióban akár a "budai Versailles" is lehetne.
A tó felől nézve balra egy tekintélyes iskolaépület áll, jobbján a kéttornyú Szent Imre-templom. Az eredeti koncepció szerint jobbra feküdt volna a gimnázium, balra pedig a rendház épülete. Itt ma az IBS működik, korábban ÁVF, azelőtt pedig a döbbenetesen jó tudományos műhelyként ismert Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem.
Az eredeti épületeket egy szobrokkal díszített kolonnád (vagyis oszlopsor, oszlopos folyosó) kötötte volna össze a tervek szerint.
A két, sisakos torony elválaszthatatlanul az újbudai városkép részévé vált, nem csoda, hogy a kerület logójához is ezt a motívumot választották. Az egész koncepciót a neves építész, Wälder Gyula rakta le még az 1920-as években.
Wälder egyébként a korszak foglalkoztatott építésze volt, ő tervezte többek között a Madách teret uraló hatalmas téglaépületet, a Székesfővárosi Közlekedési Rt. székházát az Akácfa utcában, de a Napraforgó utcai mintatelepen is megvalósult terve. Saját házát egyébként a Villányi úttól néhány méterre lévő Himfy utcában építette föl – ezt ma a Szent Imre egyházközség használja.
Átmeneti korszakAz épület mind politikai, mind építészeti értelemben sajátos korszakban készült. Tény, hogy a két világháború közötti időszak nem a magyar történelem legdicsőségesebb fejezete, de mint minden korszaknak, ennek is volt néhány pozitívuma – ezek között a szakértők többsége a Klebelsberg Kuno által felügyelt művelődés- és oktatásügyet említi első helyen. A miniszter megteremtette a népiskolák rendszerét, több ezer tanyasi tantermet építtetett, jelentős egyetemi építkezésekbe kezdett, és külföldön létrehozta Collegium Hungaricumok rendszerét.
A ciszterci rend – melynek régi álma volt egy budapesti iskola, templom és rendház felépítése – a Villányi úton vásárolt telket, de az új iskola felépítésére csak az I. világháború után kerülhetett sor. Ehhez az anyagi alapot a zirci apátság előszállási uradalma biztosította, ahol kitűnően működő mintagazdaságot vezettek, amelyből még a keskeny nyomtávú vasút sem hiányzott.
Az épület 1929-re készült el, de maga az iskola már ezelőtt nagy hírnévre tett szert, mivel a tanári kart képzett, fiatal, külföldi tanulmányokat folytató pedagógusok alkották. Ez a hagyomány később sem tört meg, Hadarits Vendel fizikatanár előadásait még a Műegyetemről is látogatták.
Bár a harmadik épület a II. világháború miatt soha nem készülhetett el, a neobarokk templom 1938-ra felépült, bár az eredeti tervek cizelláltságából visszavettek. Gondoljunk bele, ezzel nagyjából egy évtizedben épült föl Buda két másik ismert temploma a Városmajorban és Pasaréten.
Hogy az építészek gyökeresen más utat jártak, azt nem kell részletezni, ezzel együtt nem állítható, hogy az újbudai műemléképület ne lenne éppúgy markáns alkotás, a korszak lenyomata.
Építészeti szempontból a templom különlegessége, hogy vasbeton vázzal, sok műkő alkalmazásával épült, és a barokkos díszítés ellenére a szerkezet egyszerű, a kompozíció világos.
A szentély – a ciszterci hagyományoknak megfelelően – egyenes záródású.
A két torony által közrefogott homlokzaton a ciszterci rend négy jelentős alakját láthatjuk.
Néhány éve nyitották meg a templom működése szempontjából racionálisabb, Orbán Tibor építész tervei szerint kialakított kápolnát a főbejárattól balra. Hagyománytisztelő, és mégis mai alkotás.
Nevét a szegények orvosáról, Batthyány-Strattmann Lászlóról kapta.
A templomtér különlegessége a festett kazettás mennyezet.
Felújítási tervekBár a két épület közel sincs katasztrofális állapotban, de a felújítás igencsak sürgetővé vált: a templom főlépcsője tönkrement, az északi toronyról hullik a vakolat, méltatlan az egész helyzet. Az évek során sok ötlet összegyűlt, amivel nemcsak az épületegyüttes, hanem az egész környék nyerhetne és Újbuda egy festői, ugyanakkor jól használható, központi parkot kaphatna.
A park egyáltalán nincs kihasználva, ezen mindenképp változtatni szeretnének – mondja Semmelweis Tamás, a felújítási koncepcióval megbízott építész, akinek ősei egyébként a zirciek birtokain dolgoztak sok évtizeddel ezelőtt.
Azután itt van a tó, amivel az épületnek semmilyen kapcsolata nincs. A templom előtt autók parkolnak, az út túloldalán ismét egy sor kocsi áll. Zebra nincs, aki itt átugrál a síneken, súlyos szabálysértést követ el. Jó lenne, ha legalább a homlokzat előtt létrejöhetne egy kis teresedés, ha pedig összekötnék a tóval, az összes erre járó környékbeli és diák szívesebben ülne ki egy kicsit napozni a parkba. A felújított Budai Parkszínpadot is sokkal könnyebben lehetne elérni így. Arról már nem is beszélünk, hogy ez a pályaszakasz mennyivel másképp mutatna, ha befüvesítenék.
Pedig a templom sokszor tömve van, és nem csak az esküvők alatt. Mindez nem csoda, a közösségi élet kiemelkedő és a ciszterciek regulája áll talán a legközelebb a mai emberhez. Adventkor például a puritán falakat fényfestéssel dobták fel, a kapuban forralt bort osztottak, bent pedig különböző „meditatív” koncerteket rendeztek, így sokan beültek egy kicsit, hogy egyedül legyenek, gondolkozzanak a hárfa- vagy orgonaszóban.
A toronyban eredetileg átvilágított tejüveggel készült toronyórák voltak, ezt is szeretnék visszaépíteni, hiszen az oldalsót akár a körtérről is látni lehetne, a környékről pedig teljesen hiányzik „az óra”. A Kálvin téri templom tornya az egyik kedvencünk az éjszakai pesti városképben. Jó lenne egy Budán is.
