WLB: San Francisco, Tokió, Mysore, New York – hogy csak a sarokpontokat említsem. Rengeteg városban éltél már, és sokszor voltál folyamatos mozgásban, úton a különböző földrészek között. Mit jelent számodra az otthon?
Govinda Kai: Otthon lenni azt jelenti, hogy teljesen magabiztos vagy, körülvesz a szeretet, és nincsenek zavaró energiák körülötted.
WLB: Ez lehetséges akkor is, ha az ember folyton úton van? Gondolod, hogy azért tudod ezt az állapotot is otthonosnak érezni, mert szinte mindig jógás közeg vesz körül?
G. K.: Azt érzem, hogy ez a közeg nagyon meghatározó. Ugyanakkor, minél inkább ki tudod fejleszteni magadban a képességet, hogy elfogadd, szeresd, értékeld és tiszteld magadat, annál inkább szeretnek majd mások is. Az én boldogságom a tanítványaim boldogsága, az ő boldogságuk az én örömöm.
WLB: Mégis mi az, ami számodra különbséget tesz város és város között?
G. K.: Vannak különbségek, de az sokkal fontosabb, hogy van egy alap, a központ ugyanaz. Engem az emberek mindig szeretettel fogadnak, és ez adja a tapasztalataim magvát.
WLB: Mióta van ez így?
G. K.: Ez egy folyamat volt, de azt hiszem, öt éve érzem ilyen tisztán.
WLB: Előtte többször élted meg az utazással, környezetváltozással járó tipikus érzéseket? Volt például kultúrsokk élményed?
G. K.: Igen, a különbségeket is intenzívebben tapasztaltam, illetve voltak negatív érzéseim is - az állandó változással járó feszültség, ingerültség, bizonytalanság, magány stb.) Nem a környezet változott, az önismeret útján kerültem előrébb, és ez a dolgok központja.
WLB: Mik azok a jellemzők, amelyek tipikusak Budapesten? Esetleg van olyan ezek között, amelyet az itteni jógás közösség is hűen tükröz?
G. K.: Budapest egy nagyon érdekes hely abból a szempontból, hogy szélsőséges kettősség jellemzi. Egyrészt hiperkonzervatívak az emberek, megrögzötten ragaszkodnak a szabályokhoz, és egy meglehetősen fasiszta kultúrában élnek. Még a Krisna-tudatú Hívők Közössége is olyan szigorú szabályrendszer mentén éli az életét, hogy az számomra ijesztő. Ugyanakkor az emberek rendkívül kreatívak, erőteljes művészi kifejezésre képesek, hippik, lázadók, szabályszegők, anarchisták egyben. Kétpólusú erők küzdenek a legtöbb emberben, akiket ismerek itt, és ez lenyűgöző számomra.
WLB: Voltál már korábban Budapesten?
G. K.: Ez a harmadik alkalom. Pár évvel ezelőtt az Atma Center Jógastúdióban tartottam egy workshopot, majd tavaly tavasszal a Bandha Works Jógaiskolába kaptam meghívást. Mindkét alkalom nagyon rövid volt, de a tavalyi annyira meghatározó élmény, hogy úgy döntöttem, hosszabb időre is visszatérek.
WLB: Miért? Változott azóta valami?
G. K.: A tavaszi látogatásom, mondhatni, drámaira sikerült. Olyan ártatlanságot, tisztaságot, egyfajta gyerekességet tapasztaltam a tanítványok részéről, ami rendkívül fogékony volt az én „őrült” energiáimra. Kivételes volt az összhang köztem és a közönség, az új barátaim között. Ezért is jöttem vissza. Hasonló ez, mint mikor visszamész egy vendégségbe, ahol nagyon jól bántak veled.
WLB: Talán egy kicsit több is, hiszem ma már gyakorlatilag teljesen szabadon döntesz abban, hogy a világban épp hová mész, mégis Budapestet választottad másfél hónapra...
G. K.: Igaz, inkább olyan ez, mint egy románccal végződő randevú.
WLB: Kaptál tippeket arra vonatkozóan, mit érdemes látni, kóstolni, kipróbálni a városban?
G. K.: Nincsen „kötelezők”-listám. Olyan élményeket keresek, amelyek segítenek mélyen elfogadni és értékelni az adott pillanatot. Szeretem a termálfürdőket, a Gellért fürdőben egyszer, a Lukácsban már sokszor voltam. Nagyon érzékeny vagyok egyébként a vízminőségre, de Budapesten teljesen elégedett vagyok.
WLB: Hasonlít Budapest valamelyik másik városra, ahol jártál?
G. K.: Azokat a helyeket kedvelem, ahol erőteljesen érződnek a kreatív energiák, ahol dinamizmus jellemzi a kultúrát, illetve a környezetet. Ezért szeretem Berlint, Amszterdamot és jó néhány, az emberi civilizációtól messzi helyet – ezek mind több ponton összeérnek az általam tapasztalt Budapesttel.
WLB: Úgy tudom, előfordult, hogy az életed egy hátizsáknyi cuccra és a nomád életmódra hangolódott. Milyen volt ezután visszatérni a városba?
G. K.: Addigra eljutottam odáig, hogy megértettem, hogy a tökéletlenség és a megosztottság érzése az elme szüleményei, így ha azt sikerül lecsillapítani, akkor ugyanúgy megtalálom a természetet, a természetest, az életigenlést a városban, mint a vadregényes helyeken. Mikor szerelmes vagy, akkor is teljesen mindegy, hogy hol vagy éppen, minden csodaszép. Így ha sikerül beleszeretned magadba, akkor az is világos lesz, hogy a természet ott van mindenhol, csak észre kell venni.
WLB: Tudod még értékelni a „világi élvezeteket”? Mi a helyzet a finom ételekkel, kitűnő éttermekkel, aktív társasági élettel? G. K.: Persze, hogy tudom! A legfontosabb számomra, hogy ezekhez ne kezdjek el ragaszkodni, ne hozzak értük áldozatot a szabadságom rovására. Egy jól ismert amerikai mondás szerint „azoknak az embereknek, akik készek feláldozni a szabadságukat a biztonságuk érdekében, semmijük sincsen”. Az a vicc ebben, hogy amint túl sokat invesztálsz valamibe, egyből elveszíted azt. Én gyakorlatilag hajléktalan vagyok, de van, hogy úgy alakul, hogy 10 000 dollár/éj szintű lakosztályban szállásolnak el. Ez remek élmény, de soha semmit nem áldoznék fel ezekért a dolgokért.
WLB: Voltál olyan helyeken, ahol ilyen szempontból egészségesebb a helyzet? G. K.: Igen, azok a helyek ilyenek, ahol az emberek önfenntartóak, egymással és a környezetükkel is harmonikusabban élnek, és mindennapjaik során hangsúlyosak a spirituális gyakorlatok.
WLB: A Bandha Works Jógaiskola is ilyen hely?
G. K.: Igen, különlegesek itt az energiák. Értékes kapcsolat fűzi az embereket egymáshoz és a gyakorláshoz is.
WLB: Üzensz valamit a budapestieknek? G. K.
Azt üzenném nekik, hogy értékeljék a csodát, melyet minden pillanat magában rejt!
WLB: Február végén megint távozol. Visszatérsz még Budapestre?
G. K.: Soha nem lehet tudni, de előérzeteim szinte mindig vannak. Most az, hogy visszatérek. Sokkal inkább otthon érzem itt magam, mint egy ideje bárhol máshol.
