Reigl Judit összesen nyolc alkalommal próbált anno átszökni a vasfüggönyön, mire végre sikerült neki. Több hónap utazás után Franciaországba került, ahol egy barátja bemutatta André Bretonnak, aki személyesen hívta meg a fiatal tehetséget a szürrealisták műhelyébe a L’Étoile scellée-be. A szürrealisták vizuális programja viszont nemigen volt kielégítő ReiglJudit számára, és a művésznő mindent megtett, hogy kitörjön belőle. Ez a “lázadás” meghatározta alkotásait, amelyeket a kísérletezés, a figuratív formálásból való kitörés jellemez.
A formák elhagyásásának egyik nagy előnye amúgy, hogy általa a szabályokat is nyugodtan megszeghetjük: ez az ismeretlenbe, az “űrbe” való továbblépést is jelenti, ahol bármi megtörténhet, és meg is történik. Ilyen például a testi és lelki energiák felszabaítása, amit például a Robbanás, vagy a Dominancia központ című művek is képviselnek: ezeknél felismerhető a kozmosz, a gravitáció, az ősrobbanás és centrifugális energia, amelyek egyébként mi életünket is alakítgatják. Kétségtelenül nagyon hatásos.
De az
űr
teljesen más aspektusa is megjelenik ReiglJuditművészetében: a Déroulement (Folyamat, 1973-1985) című sorozatban a zene mint az extázis elérését elősegítő élmény a főszereplő. A művésznő egyébént egészen új technikákat is felhasznált munkájában: A vászon egyik oldalára glicerin és ftálsav alapú festéket tett, ezek átszivárognak a túloldalra, amelyet viszont akrillal vont be. Mivel a glicerin és ftálsav alapú festék nincs jó viszonyban az akrillal, ezért az átszivárgott festékről lepergett az akril, és így létrejött a szólam és a ritmus által meghatározott extázis. A megoldások egyébként minden mű esetében nagyon érdekesek, de nem szeretnénk lelőni a poénokat.
Az Űr és extázis kiállítás ReiglJudit életművének átfogó kiállítása, amely kronológiai sorrendben próbálja bemutatni a művésznő munkásságának különböző állomásait. A kezdetben rendszertelennek tűnő óriási képek láttán elgondolkodhatunk azon, hogy mit is jelent embernek lenni, hogy pontosan mennyire vagyunk aprók az univerzumban, és hogy mibe kapaszkodhatunk egy légüres térben. Munkásságáért ReiglJudit
2011-ben
Kossuth-Díjat
kapott.
Tipp: érdemes látogatás előtt egy kicsit utánajárni ennek az életműnek, mert az iskolázatlan szemnek bizony nem feltétlenül lesz minden érthető - bár az is kérdés, hogy fontos-e, hogy megérsük, amit a vásznon látunk.
Ajánljuk még a
Ludwig Múzeumban
Fabrizio Plessi kiállítását is.
