Egy sikeres filmhez folytatást készíteni kockázatos vállalkozás, ám egy kiállítás esetében igencsak csekély a csalódás és a bukás veszélye. Ezt alapul véve borítékolható, hogy a 2010-es, Gustav Klimt nevével fémjelzett tárlat második felvonásaként is értelmezhető, Egon Schielét és kortársait bemutató, a Szépművészeti Múzeumban szeptember végéig megcsodálható kiállítás úgy vonzza majd a látogatókat, akár Klimt a portréra áhítozó arisztokratákat.
A Szépművészeti Múzeum díszes alagsorában, két teremben, tizenkét témakörben felsorakoztatott mesterművek jelentős hányada (egész pontosan hetven darab) a bécsi Leopold Múzeumból érkezett Budapestre, és magánygyűjtemények részét képező, korábban nem publikus alkotásokkal, illetve a Szépművészeti saját Schieléivel és Kokoschkáival egészül ki.
A szecessziót felváltó expresszionizmus bécsi fejlődéstörténetét bemutató tárlaton az ünnepelt főszereplő és a hasonlóképp meghatározó Kokoschka munkássága mellett kóstolót kapunk még Albert Paris Gütersloh, Hans Boehler, Anton Faistauer, Richard Gerstl, Anton Kolig, Leopold Blauensteiner, Herbert Boeckl és Max Oppenheimer vászonra álmodott látomásaiból. Az alkotókat és alkotásaikat a festményekhez fűzött történetek, a Schiele életéből felvillantott időszeletek, valamint egy releváns dokumentumfilm teszik életszagúvá.
Egy zaklatott elme kontúrjai
A kiállított festményeken nem csupán azt követhetjük nyomon, ahogy Schiele művészete fokozatosan levetkőzi – pontosabban a saját stílusába ágyazva újraértelmezi - Klimt és a nagy elődök (Van Gogh, Munch, Toulouse-Lautrec) hatását, hanem azt is, hogy a felnőtté válás különböző stádiumaiban milyen gondolatok kínozták az osztrák festőóriást.A visszatérő tematikák közé sorolható az önábrázolás, az anya-gyermek kapcsolat (Schiele egész életét végigkísérte az anyai elismerés utáni sóvárgás), utóbbi önfeláldozás-aspektusa (az anya azzal, hogy gyereket szül, bizonyos értelemben meghal, hiszen az élete már nem saját magáról, hanem a gyerekről szól), az emberi test (Klimtet idéző és Schielét néhány napra börtönbe juttattó aktokkal), a lélek mélységeit feltáró portrék (melyek láttán a megrendelők néha a szívükhöz kaptak) és végül, stílszerűen: a halál.
Schiele zaklatott vonalvezetése (amely talán a lelkiállapot tükörképének is tekinthető) csupán élete alkonyán kezdett kiegyensúlyozottabbá válni – hála a nagy művészekre jellemző, konstans fejlődésnek (ami Schiele ábrázolásmódját a realizmus felé sodorta), továbbá a szakmai sikereknek. Alig 28 évesen, felesége után három nappal halt meg, mindkettőjüket az Európában pusztító spanyolnátha vitte el. Amilyen rövidre szabta a sors Schiele földi pályafutását, olyan gazdaggá és meghatározóvá tette festői munkásságát, így Schielének bérelt helye van az ecsetforgatói panteonban. Művészettörténeti jelentőségére, a bécsi expresszionizmusban betöltött központi szerepére ékes bizonyítékul szolgál a Szépművészeti Múzeum alsó régióiban megtekinthető kiállítás, amely egy minden műkedvelői igényt kielégítő utazás Schiele koponyája és festészete, továbbá a kortársak alkotásai körül .
Egon Schiele és kora - 2013. június 26. - 2013. szeptember 29.
Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10:00 - 18:00 (Jegypénztár 17:00-ig)
Jegyárak: a részletekért kattints ide
Ha már a Szépművészeti Múzeumban jársz, nehogy kihagyd Helmut Newton fotókiállítását!
