Mindig érdekes megnézni egy olyan színdarabot, amely valamelyik gimnáziumi kötelezőt dolgozza fel, mert a sokéves olvasmányemlékeink rendszerint másként élnek bennünk, mint amit abban a pár órában a színpadon látunk. Így van ez a Bűn és bűnhődés színpadra állított verziójával is. Mi még gimnazistakorunkban olvastuk Dosztojevszkij regényét, ami tizenéves korunkban olyan nagy hatással volt ránk, hogy rögtön bekerült a kedvenc könyveink közé. Ami viszont különös, hogy mennyire máshogy láttuk akkor Raszkolnyikovot, olykor egészen sajnáltuk is, de most ugyanez a karakter felnőtt fejjel és Gáspár Ildikó rendezésében egészen más megvilágításba került.
Nem vár itt ránk semmi meglepetés, hiszen a bűnnel mindenki tisztában van, így hát 3 óra 45 percben nézhetjük végig, ahogy Raszkolnyikov (Polgár Csaba) eljut az elmélettől a tettig, majd a lelkiismeretfurdalás-szerű megtébolyodásig. Persze nem jelenthetjük ki tisztán, hogy „hősünknek” valóban megszólalt a lelkiismerete, inkább amolyan ösztönszerűen feltör belőle valami eltemetett megbánás. Bennünk végig ott volt az a nehéz kérdés, hogy tulajdonképpen mi magunk hogy viszonyulunk ehhez a volt egyetemi hallgatóhoz.
Be kell valljuk, ahogy haladtunk előre a történetben, karaktere úgy vált egyre ellenszenvesebbé.
Az együttérzés kérdése már az előadás elején felmerül, amikor Mácsai Pál a nézőtérről beséltálva szegezi nekünk a kérdést:
Vajon együtt tudunk-e érezni a bűnözővel, megenyhülünk-e vele szemben?
Ebben a pár pillanatban Mácsai inkább egy rezonőr, mintsem vizsgálóbíró (Porfirij), ráadásul olyan jól működik ez a pár perces berohanás, hogy eleinte azt hisszük, hogy valóban megszakítja kérdésével az előadást, mintha egy színházi próbán lennénk. Ez a kérdés egyébként terel is minket: fókuszáltan figyeljük Raszkolnyikovot, minden rezdülését, grimaszát, hogy az előadás végére eldöntsük, elítéljük-e, vagy megbocsássunk neki. Egy picit mi is rendőrré, vizsgálóbíróvá válunk, akik próbálják elkapni a legapróbb jelet, csak hogy lerántsák a leplet a bűnösről, aki egyébként úgy viselkedik, mint aki kifejezetten vágyik arra, hogy elárulja magát.
Raszkolnyikov végig pengeélen táncol és kísérti a sorsot: felkeresi a gyilkosság helyszínét, kihívó párbeszédeket folytat a rendőrökkel, még ha öntudatlanul is, de mindent megtesz, hogy gyanúba keverje magát, miközben végig azt próbálja elhitetni magával, hogy eltereli magáról a figyelmet. Mindezt valószínűleg a benne lévő bűntudat teszi, hiába dolgozta ki még korábban az elméletét arról, hogy ha a körülmények olyanok, akkor – felsőbbrendű ember lévén – gyilkolhat is, ha azt egy nagyobb jó érdekében teszi. Mivel számára az uzsorásnő (Pogány Judit) volt a gonoszság és a kapzsiság megtestesítője, úgy vélte, halála a hozzá hasonló szegény, szerencsétlen volt egyetemi hallgatókon segít. A cselekmények előrehaladtával persze látjuk, hogy ez mennyire nem igaz.
Noha minimál a díszlet, a jelmez meg még inkább, a legjobb jelenetek között volt, amikor egy hatalmas gömbbé felfújt nejlonzacskó töltötte ki az egész színapadot, ami valójában Raszkolnyikov lázálmainak és magának a gyilkosságnak a terepe volt. Arra is jó volt ez a zöld nejlon, hogy ne érezzük meg annyira a közel 4 óra hosszúságot, bár a Pussy Riotra reflektáló kórus is mindig fenntartotta a figyelmünket. Úgy működtek ők, mint a görög drámák kórusai: segítettek belelátni a szereplők – leginkább Raszkolnyikov – benső vívódásaiba, és ők voltak azok, akik egy kicsit jobban megismertették velünk azt a közeget, amely végül Raszkolnyikovot a bűnre késztette.
Visszatérve az együttérzéshez: mi az előadás végére sem jutottunk el az együttérzésig, bár Raszkolnyikov, úgy tűnik – Szonya ráhatására –, felelősséget vállal tettéért, picit olyan ez a beismerés, mintha csak magának mondaná. Míg a regényben jelen van a bűnhődés és a megtisztulás, addig a darabnak amolyan nyitott vége van, ahol a néző értelmezésén múlik Raszkolnyikov sorsa.
F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Dosztojevszkij regénye alapján írta és rendezte: Gáspár Ildikó
- Görög Imre és G. Beke Margit fordítása nyomán
- Kórusszövegek: Tóth Réka Ágnes és Gáspár Ildikó, zenéjét szerezte: Matkó Tamás
- Főbb szerepekben: Polgár Csaba, Mácsai Pál, Kókai Tünde, Szaplonczay Mária e. h., Hajduk Károly, Pogány Judit
