A német származású, világhírű divatfotós karrierje során dolgozott a Vogue-nak, az Ellen-nek, a Marie Claire-nek és számos emblematikus divatháznak. Aktjai miatt sokan szexizmussal vádolták, ám ő feministának vallotta magát, aki erős és domináns nőket mutat be. Túlnyomó részt a divatipar megszabta keretek között dolgozott, munkái időnként mégis az autonóm művészet felé mutatnak. A botrányokkal tűzdelt pálya provokatív alkotásai megtekinthetőek a Szépművészeti Múzeumban.

Női aktok minden helyzetbenA Helmut Newton 2004-es halála óta megszaporodó önálló kiállítások tömegeket vonzanak a múzeumokba szerte a világon. Az idei tavaszon itthon is kimerítő anyag látható a Szépművészetiben, mely két fő részre tagolódik. A kiállítás első felében a művész korai alkotásait, valamint az artisztikus hatást erőteljesebben tükröző, fekete-fehér aktfelvételeket ismerhetjük meg, majd ezt követően elmerülhetünk a hatalmas méretűre nagyított divatfotók tobzódó színeiben.

A folyamatosan sorjázó meztelen női testek elemi hatását ugyan egy idő után elkerülhetetlenül kioltja a szakadatlan ismétlődés, figyelmünket csak egy-egy igazán kivételesen jól sikerült, a meghökkentés, a kizökkentés vagy a titkos-tiltott voyeur pillantás alkalmankénti roppant találó képi megfogalmazása ragadja meg igazán. Időközben viszont alkalmunk nyílik arra, hogy elvonatkoztassunk a kivétel nélkül kora szépségideáljának megfelelő, éterien gyönyörű testek direkt látványától, s lassan elkezdjünk figyelni arra, miként vannak elhelyezve ezek a meztelen alakok a képi környezetben. Newton egyes alkotásai mintha éppen szembemennének az általános tendenciával, s azt céloznák, hogy a meztelen test ne önmagában és önmagáért jelenjen meg a képen, hanem mintha észrevétlenül visszahelyezné a tájba, vagy a megszokott tárgyi környezetbe – nincs már semmi különös és feltűnő egy a macskaköves utcán álló, ruhátlan női alakban. A meztelen test Newtonnál hol attrakció, hol viszont az élet mindennapos része, s mint ilyen, tökéletesen egyenrangú a háttérrel vagy a kép más elemeivel.

Divatfotó mint pillanatképNewton rendkívül nagy hatást gyakorolt szakmájára, egyebek mellett annak az elvnek a tökélyre fejlesztésével, hogy az igazán jó divatfotó mindennek tűnhet, csak nyilvánvalóan és direkt módon divatfotónak nem. Az élet bármilyen apró, ellesett pillanatára hasonlíthat, de hangulatában kerülnie kell az egyértelmű beazonosíthatóságot. Az így szárnyra kapó képzelet aztán a női szépség megannyi ideáját megalkotta a legváltozatosabb helyzetekben és hangulatokban – ezek pedig a színes magazinok oldalairól hatalmasra felnagyítva a múzeum terébe kerültek.

Arról, hogy ezek a képek mennyiben a divatszakma tehetséggel megalkotott iparosmunkái, s mennyiben a fotóművészet provokatív, monotematikus úttörői, ki-ki döntsön maga. Annyi bizonyos, hogy a kortárs divat- és dizájnérzékenykultúrában Helmut Newton munkássága megkerülhetetlen.

Az modell lányok után jöhet az éles váltás Pieter Hugo kiállításával a Ludwigban. Az afrikai életet nem a mekszokott módón bemuatató művész fotókiállítása még augusztus 11-ig látogatható. Nehogy lemaradj róla!